Bnha Oneshot ¡Kérések Zárva!

Iida X Reader * Egy Régi Barát ~ Vagy Több?

Lalus0718 kérésére. Remélem tetszik!

Sziasztok, a nevem [Név]. Idén vagyok elsőéves a híres UA-ben. Na, nem mintha nagy hőssé akarnék válni. Ezért jelentkeztem támogatószakra.

Aznap délután épp egy másodéves jelmezén dolgoztam, amikor egy kékhajú, szemüveges fiú lépett be a terembe.
- Szia! Azt szeretném kérdezni, hogy tudnál-e nekem csinálni... [Név]? Te itt? De rég láttalak! - mondta csodálkozva, mire én is felpillantottam. És akkor láttam meg gyermekkori barátomat, Iida Tenyát. Iidával egy oviba jártunk, és alsóban is osztálytársak voltunk, de sajnos a szüleim munkája miatt el kellett költözünk, így többet nem láttam. A mai napig.
- Iida? - kérdeztem. - Nem is tudtam, hogy ide jársz! Örülök, hogy látlak! - vigyorogtam, majd a ruhámba töröltem a kezem, és egy ölelésben részesítettem a fiút.
- Fogadjunk, te vagy az osztályelnök! - nevettem el magam.
- Nem lenne kedved elmenni valamerre? - vetette fel az ötletet. - Kávézni, vagy ilyesmi?
- De, ez jó ötlet! - bólogattam. - Mikor érsz rá?
- Ma, meg holnap tanulnom kell, de péntek délután jó! De most megyek! - mondta, majd elindult.
- Várj, Iida! Nem a ruh~ Na mindegy - legyintettem, ugyanis a fiú akkor már sehol sem volt.

*péntek délután*

Már nagyon vártam, hogy péntek legyen. Iidával egy közeli kávézóba beszéltük meg a találkozót. Mikor odaértem, a fiú már várt rám.
- Szia! - köszönt. - Gyere, menjünk be!
Aznap délután nagyon sokat beszélgettünk. Volt is miről. Elmeséltük egymásnak, hogy mi történt, amíg nem találkoztunk, viccelődtünk, nosztalgiáztunk, meg ilyenek. Egyszóval elvoltunk. Mikor már kezdett besötétedni, Iida felajánlotta, hogy hazakísér. A házunk előtt megáltunk, és pár percig csak csöndben néztük egymást, ami már kezdett kínossá válni, így megszólaltam.
- Tudod... Én alsóban többet éreztem irántad, mint barátság, és el akartam mondani, csak aztán elköltöztünk és... - mondtam hirtelen. Istenem [név]! Ennél jobb nem jutott eszedbe?
Mondjuk, hogy jó volt a mai nap, vagy ilyesmi? De neeeem. Neked szerelmet kell vallanod... Hát gratulálok...
- Öhm... De már elmúlt... - tettem hozzá zavartan. Aha. Elmúlt mi? Na persze. Őszintén szólva én is azt hittem, csak aztán újból találkoztunk pár nappal ezelőtt, és akkor... Rájöttem, hogy nem. De mindegy, ezt neki nem kell tudnia...
Iida zavartan biccentett, majd elköszönt, és elment. Még percekig néztem távolodó alakját, majd én is bementem a házba.

Hétfőn az iskolában igyekeztem kerülni a fiút, mert eléggé zavarban voltam. Ez sikerült is, egészen utolsó óráig, ugyanis akkor ő keresett meg.
- Szia! Szerdán voltam itt jelmez ügyben, csak akkor elfelejtettem, és most visszajöttem. Megcsinálod kérlek? - nyújtotta felém a ruhát.
- P... Persze, mit szeretnél? - kérdeztem. Iida elmondta, hogy mit fejlesszek a jelmezén.
- Rendben, akkor megcsinálom! Szerintem csütörtökre kész lesz! - bólintottam.
- Figyelj, [név]! Ugye mondtad, hogy régen szerelmes voltál belém, és... Csak azt akartam mondani... Hogy izé... Szóval öhmm... Nekem is bejöttél akkor... És öh... Még most is... De szóval te mondtad, hogy neked már nem... De... Azért gondoltam én is elmondom... - magyarázott Iida, miközben a kezeivel hadonászott a levegőben. Igen, a legtöbb esetben rendezett Iida, most össze-vissza beszélt. Ezen elmosolyodtam, majd közelebb léptem hozzá, és adtam az arcára egy puszit, majd vörös fejjel néztem vissza a munkámra.
- Tudod... Azt csak mondtam, hogy elmúlt... Mert én is azt hittem, de már rájöttem, hogy még mindig... Szeretlek... - motyogtam, mire Iida közelebb húzott magához, és ajkait az enyémre helyezte. A pillanat nem tartott sokáig, az egész inkább talán csak egy szájrapuszi volt.
- Ne haragudj, ezt nem kellett volna, én csak... - kezdte, de egy csókkal elhallgattattam.