Bnha Oneshot ¡Kérések Zárva!

Shirakumo Oboro X Reader *Nem hagylak magadra

Virag_666 kérésére

⚠️Figyelem, figyelem! Lehetséges spoiler veszély!⚠️

- Haha, egy olyan nyomi mint te hős akar lenni? Ezzel a képességgel? - nevetett gúnyosan a fiú, és ellökte a kislányt, akinek a szeméből kibuggyantak a könnyek.
- Hagyjátok béken! - állt elé egy kisfiú, majd mikor piszkáló elment, a lány felé nyújtotta a kezét, hogy felsegítse.
- Shirakumo Oboro vagyok. És te? - kérdezte mosolyogva.
- [N...Név] - felelte zavartan a lány.
- Nagyon szép neved van, [Név]! Lenne kedved játszani velünk?
- Ve... Veletek?
- Igen, velünk! Velem, meg ezzel a kettővel itt! - mutatott egy fekete, és egy szőke hajú fiúra.
- Én... Én igazán nem akarok zavarni...
- Nem zavarsz! Gyere! - ragadta meg [Név] kezét Oboro.

Attól a naptól kezdve, a négy gyerek jó barátok voltak. Eltervezték, hogy majd együtt alapítanak egy hősügynökséget. [Név] örült, hogy vannak barátai, és kis idő elteltével valami különöset kezdett érezni, amikor Oboro közelében volt. A szíve hevesebben vert, és sokszor érezte, hogy elpirul. Nem tudta, hogy ez mi lehet, hiszen még sosem volt szerelmes. Csak akkor tudatosultak benne az érzelmei, amikor Shirakumo egy kérdéssel állt elé.
- [Név] - chan! - köszönt a fiú, és felé futott. A lány bevárta, hogy együtt sétálhassanak haza.
- [Név] - chan, szeretnék kérdezni valamit!
- Mondd, csak, Shirakumo!
- Eljönnél velem... Moziba? Adnak egy új filmet, és gondoltam megnézhetnénk! - mosolygott.
- O... Oké... Szólok Aizawának, meg Yamadának, és... - bólogatott a lány.
- Mármint úgy értem kettesben - vakarta meg a halántékát a fiú. - Mint egy randi...
- Mint egy... Randi? Oh... Pe... Persze, nagyon... Nagyon szívesen - [Név] zavarában a földet kezdte el szuggerálni. Arca olyan piros volt, mint egy paradicsom. A lány reakciója láttán  Shirakumo is elpirult.
- Akkor... Akkor pénteken suli után! Bár addig még találkozunk, szóval...
- Igen... Akkor majd találkozunk. Szia Oboro! - köszönt el, mivel idő közben megérkeztek. A fiú nézte, ahogy [Név] bemegy a házba, majd pár másodperc után maga is elindult haza.

Végre eljött a péntek, de [Név] számára a délelőtt csigalassúsággal telt. Általában figyelt az órákon, most mégsem tudott a tanárokra koncentrálni, gondolatai a délutáni mozizás körül jártak. Aztán a lány legnagyobb örömére kicsengettek az utolsó óráról is. Ekkor mintha rakétából lőtték volna ki, úgy rohant végig a folyosókon. Az iskola előtt megállt, és várta a fiút. Az pár perccel később meg is jött, és mosolyogva nézett [Név] - re.
- Indulhatunk?
A lány zavartan tűrt egy hajtincset a füle mögé, majd bólintott.
A moziig csendben mentek egymás mellett. Amikor odaértek, Shirakumo megvette a két jegyet, majd bementek. Már vagy tíz perc is eltelt a filmből, amikor [Név] egy kezet érzett meg a kezén. Elpirulva pillantott a fiúra, aki nem mert ránézni, csak a vásznat szuggerálta, és magában hálát adott, amiért a sötétben nem látszódhatott, hogy milyen vörös az arca. A lány úgy érezte, mintha pillangók repkednének a hasában, és onnantól kezdve nem is tudott a filmre koncentrálni. Aztán amikor vége lett, Oboro nem engedte el a kezét, hanem összekulcsolt ujjakkal indultak el a közeli park felé, hogy leüljenek.
- Ne haragudj Shirakumo, hogy ezt modnom, de ez a film valami szörnyű volt! - nevetett fel a lány. - Az egyetlen normális szereplőt is kinyírták, és... - magyarázott. A kék hajú mosolyogva figyelte, és azon gondolkozott, hogy milyen szép. Közelebb csúszott hozzá. Amikor a lánynak ez feltűnt, abbahagyta a beszédet, és a Oborora nézett.
- M... Mi az? - kérdezte.
- Semmi, csak... Azt hiszem szeretlek... - mondta Shirakumo halkan. [Név] csodálkozva nézett rá, majd közelebb hajolt, és szájon puszilta Oborot. Csak egy pillanatig tartott az egész, mert aztán azonnal a földet kezdte el pásztázni.
- Lennél a... A barátnőm? - kérdezte a fiú.  [Név] rá emelte a tekintetét.
- I... Igen...
A kék hajú örömében magához ölelte a lányt. Ő zavartan fonta karjait a fiú köré.
- Soha nem foglak magadra hagyni. Esküszöm neked, [Név] - simogatta meg újdonsült barátnője haját. És akkor ezt a lány el is hitte. És az elkövetkezendő években csak még biztosabb lett abban, hogy a fiú akkor igazat mondott.

De amikor ott állt a romoknál, és azt mondták neki, már nem tudják megmenteni Shirakumo - t, akkor úgy érezte, csak egy üres ígéret volt. [Név] ott állt, és üveges tekintettel nézett maga elé. Nem tudta felfogni, hogy Oboro nincs többé.
- Nem, nem, nem... Nem hagyhatsz itt... Nem hagyhatsz itt hallod? Megígérted, hogy nem teszed... Oboro... - sírta. Aizawa mellette állt, és hiába próbált erős maradni, nem sikerült neki. Az ő szeme is könnyes volt, hiszen elvesztette a barátját. Támogatóan ölelte át [Név] - t, aki a fekete hajú vállába fúrta a fejét, úgy zokogott.
- Nem lehet, Aizawa... Ez... Ez nem lehet igaz... Könyörgöm, mondd, hogy ez csak egy rossz álom...
Aizawa nem szólt egy szót sem, csak még szorosabban magához vonta a lányt.

Attól a naptól kezdve [Név] olyan volt, mint egy zombi. Üres tekintettel járt - kelt az iskola folyosóján, az órákon nem tudott figyelni, és a képtelen volt ránézni két barátjára, mert eszébe jutatták Shirakumo - t. Vagy egy hónapig ment ez így, amikor a lány szülei úgy döntöttek, hogy elköltöznek. Ők sem bírták nézni, hogy milyen rosszul van a lányuk, és úgy gondolták, így lesz a legjobb. Talán igazuk volt, talán nem, de onanntól [Név] nem beszélt többet sem Aizawa - val, sem Yamadával. Természetesen a tanulmányait sem folytatta az UA - ben, helyette egyegyszerű iskolába járt. Nem akart már hős lenni. És hogy mi lett vele? Semmi. Üresnek érezte a mindennapjait, és saját magát is.

Hosszú évek teltek el. [Név] élte az életét, és igyekezett elfelejteni a történteket. Ami persze nem volt könnyű, de talán valamennyire sikerült. A lány, aki ekkor inkább már nő volt, éppen a otthon volt, és a kanapén ülve valamilyen filmet nézett. Kezében pattogatott kukoricát tartott, s azt eszegette, amikor megcsörrent a telefonja. A kijelzőn egy ismeretlen szám virított. A nő a készülék ért nyúlt, és felvette.
- Haló - köszönt.
- Jó napot. [Teljes név] - et keresem. - szólt egy férfihang.
- Én vagyok az.
- Hölgyem, maga ismerte Shirakumo Oborot, igaz?
A nő egy pillanatra lefagyott a név hallatán.
- I... Igen - felelte halkan.
- Értem. A segítségére lenne szükségünk. Ide tudna jönni? Elküldtem a címet.
[Név] kábán bólintott, minta azt a férfi láthatta volna.
- Persze... Én....
- Köszönöm, ez tényleg nagy segítség lenne.
- És... És miről lenne szó?