Bnha Oneshot ¡Kérések Zárva!

Vérfarkas Bakugo X Reader

A lány unottan sétált végig a folyosón, közben legjobb barátnőjével beszélgetett az előző órában megírt dolgozat megoldásairól. Ekkor [Név] megállt, mert forogni kezdett vele a világ.
- Minden oké? - kérdezte aggódóan Uraraka. A lány lehunyta a szemét, pár másodpercet várt, hogy elmúljon a szédülés, majd biccentett.
- Igen, persze, csak... Mindegy - rázta meg a fejét.

- Akkor holnap [Név], szia! - integetett a lány, mikor a házához értek. [Név] megölelte, majd elindult ő is hazafelé. Már majndem otthon volt, amiko furcsa érzése támadt. Mintha valaki figyelte volna. Körbe nézett, de nem látot senkit. Habár mintha az eggyik bokor ága megrezzent volna, de a lány csak megrázta a fejét. Biztosan csak a képzelete játszik vele. Bement a házba, köszönt az anyjának, majd a szobájába ment.

~

Másnap, amikor a lány órán ült, újból furcsa dologra lett figyelmes. A tanteremben csend hondolt, nem beszélt senki, mégis beszélgetést hallott. Tekintete az ablakra tévedt. Az iskola mellett egy nő beszélgetett, az ő hangját hallotta [Név]. Talán ez nem is lenne olyan furcsa, ha az ablak nem lett volna zárva, és a nő nem lett volna olyan messze, hogy normál esetben biztosan nem hallhatta volna meg. A lány összevonta a szemöldökét. Nem értette, hogy mik ezek a furcsa törtenések, amik mostanában történnek vele. Aztán egyszercsak az eszébe villant az egy hónappal azelőtti eset.

- Biztos, hogy jó ötlet ez? - kérdezte [Név]. Haloween este volt, sötét, ők pedig az edőben voltak. Az egész Kaminari ötlete volt. [Név] először nem akart menni, de végülis úgy döntött, hogy minden jobb, mint otthon ücsörögni egyedül. Így került ide.
[Név] egy pillanatra elkalandozott, így lemaradt a többiektől. Mire újra feleszmélt, osztálytársai már sehol sem voltak. A lány kétségbeesetten forgolódott, hátha meglátja őket, de nem így lett. Lépteket hallott. Ijdeten rezzent össze.
- Uraraka? Mina? Kaminari? Ti vagytok azok?
Nem kapott feleletet.
- Hahó! Ez nem vicces... Ti vagytok azo... - Nem tudta befejezni, mert valami felé ugrott. Futni kezdett, de hiába. A valami elkapta, és az oldalába mélyesztette fogait. A lány felsikoltott, és menekülni próbált. Ekkor a lény meghallhatta a közeledő lépteket, mert elszaladt. [Név] barátai voltak azok, vélhetőleg a lány sikolya miatt siettek oda.
- Basszus [Név] - chan, minden oké? - guggolt le a lány elé Kaminari.
- Vo... Volt itt... Valami - felelte, s még mindig remegett a félelemtől. - Me... Meg ha... Rapott - mutatott az oldalára, de ott nem volt semmi. Pedig [Név] esküdni mert volna, hogy még vérzett is. Érezte. És látta is. Most mégis olyan volt, mintha nem történt volna semmi.
- Itt volt a seb, esküszöm - mondta.
- És mi is volt ez pontosan? - kérdezte Mina, és közben az erdőt figyelte, hátha észrevesz valamit.
- Ne... Nem tudom, nem... Nem láttam... Menjünk innen - tápászkodott fel. A többiek egyet értettek vele, ígyhát megkeresték az erdőből kivezető ösvényt, majd elköszöntek egymástól, és hazamentek. [Név] út közben a történteken gondolkodott. Ott volt a seb. Tényleg ott volt. De ahogy az odalára nézett, nem látott semmit, mindössze csak az emlékeztette az eseményre, hogy ki volt szakadva a pólója. Biztos csak képzeltem gondolta, s megvonta a vállát. Talán csak egy fába akadtam bele, azt hihettem lénynek.

Azután nem is foglalkozott többet a dologgal, teljesen ki is ment a fejéből. Ezért lehetett az, hogy amikor ezek a furcsaságok történtek vele, először eszébe sem jutott ez. De most mégis, és nem tudta, hogy kivel beszélhetné meg. Végül Mina - hoz fordult segítségért.

- Hallottad ahogy beszélget? Nem lehet, hogy csak nyitva volt az ablak, vagy valami? - érdeklődött a rózsaszín bőrű lány, de [Név] megrázta a fejét.
- Nem, nem. Biztos, hogy zárva volt!
- És azt mondod, hogy a haloween - os eset miatt lehet? - vonta fel a szemöldökét, mire a lány hevesen bólogatott.
- Nem tudok másra gondolni!
- Oké, oké, gondolkodok, hogy mi lehet.
- Kösz, Mina - mosolyodott el [Név].