Bnha Oneshot ¡Kérések Zárva!

Tamaki X Reader * Gyermekkori Barát

Virag_666 kérésére, remélem tetszik, bocsi, hogy ilyen rövid lett. 😅❤️

Talán öt vagy hat éves lehettél, amikor megismerted legjobb barátodat, Tamakit. Épp egy pillangót kergettél, amikor megláttál egy sötétkékkék hajú, hegyes fülű fiút ücsörögni a fűben, egyedül. Mellé ültél.
- Szia, valami baj van? - kérdezted, mire rádemelte szemeit, és megrázta a fejét.
- Akkor miért vagy egyedül? - kérdezted kedvesen. Válaszképp csak megvonta a vállát.
- Akarsz velem játszani? - kérdezted, majd a fűben heverő labdára mutattál. A kisfiú bólintott.
- A nevem [Név]! - nyújtottad a kezed.
- Amajiki - felelte a kisfiú, majd felállt, és megrázta a kezed.

Attól a naptól kezdve jó barátok voltatok. Aztán, talán tizenhat éves lehettél, amikor elkezdtél többet érezni Tamaki iránt. De ezt nem kérted elmondani neki. Ahhoz túlságosan féltetted a barátságotokat. Pedig - ha nem is tudtad -, Tamaki is szerelmes volt beléd. Nem mondta el ő sem senkinek, egyedül Mirio tudta, hiszen Tamaki a legjobb barátja volt, és egyből rajött hogy a fiú szerelmes. És azt sem volt nehéz kitalálni, hogy kibe: ahogy meglátott elpirult, és lesütötte a szemét.
De mivel a kapcsolatotok egy - két évvel ez után sem lett több barátinál, Mirio úgy döntött, kicsit besegít.

Épp a suliba mentél, amikor megrezzent a telefonod.

Togata😎
Suli után gyere a szokásos helyre. Tamakinak is szóltam, beszélni szeretnék veletek!
U.i. Mielott azt hinnetek, nem rossz dolog:)

Csodálkozva vontad fel a szemöldököd, majd egy vállrándítás kíséretében elraktad a telefonodat.

*Time skip*

Tanítás után rögtön a megbeszélt helyre siettél, ahol Tamaki már ott volt. A fiú zsebre tett kézzel állt, és földet bámulta, de érkezésedre feléd kapta a fejét. Mikor meglátott, halvány pír szökött az arcára.
- S... Szia [Név] - chan!
- Szia Tamaki - köszöntél. - Mirio?
- Még nincs itt - felelte a kék hajú. Percekig álltatok némán, a szőkére várva, de az csak nem jött.
-Talán valami dolga akadt - gondolkozál hangosan.
- I... Igen, az lehet. - biccentett Tamaki.
- Írok neki - vetted elő a telefonodat. Mikor már fél órája vártatok, Tamaki megszólalt.
- Ne... Nekem most mennem kell... Majd felhívom. Szia [Név]- motyogta a fiú, és el is indult, de valamiben megbotlott, így neked esett, ezzel téged is fellökve.
- S... Sajnálom [Név] - chan - mondta alig hallhatóan, miközben mindkettőtök feje egy paradicsom színével vetekedett.
- S... Semmi baj... - szinte suttogtál, miközben tekinteted a fiú ajkaira vándorolt. Ő ezt észrevette, és zavartan fordította el a fejét, majd feltápászkodott. A kezét nyújtotta feléd, hogy felsegítsen, amit te el is fogadtál.
- K... Köszönöm - mondtad, meg mindig piros fejjel. - A... Amajaki - kezdted.
- [Név] - chan? - pillantott rád.
- É... Én... Én - dadogtad. - Szóval én szeret... Szeretlek... Mármint... Nem úgy mint barátot, hanem... Szóval érted... - vakartad meg a tarkódat. Tamaki arca - ha egyáltalán lehetséges -, még vörösebb lett.
- É... Értem... - kezdte a földet pásztázni. - É... Én is... Téged - mondta alig hallhatóan, de te mégis meghallottad, és annyira zavarba jöttél, és annyira aranyosak találtad a fiút, hogy vérezni kezdett az orrod.
- [N... Név] - chan, jól vagy? - ijedt meg kissé Tamaki.
- Aha, csak... Van egy zsepid?
A fiú keresett valamit, amivel megtörölhetted az orrod, majd feléd nyújtotta.
- Öhm... Tessék...
- Köszi.
Miután sikerült megtörölnöd az arcod, Tamaki közelebb lépett, és esetlenül magához ölelt. Először teljesen lesokkolódtál, majd észbe kaptál, és karjaidat a fiú köré fontad, fejedet pedig oldalasan a kék hajú mellkasának döntötted. Így tökéletes kilátás nyílt a betonra, melyen egy arc úszott el.
- Mi a... Mirio? - döbbentél meg. Tamaki kissé eltolt magától, és megfordult, hogy lássa barátját.
- Látom összejöttetek! - vigyorgott a szőke fiú.
- Te mit keresel itt? - kérdezted csipőre tett kézzel.
- Hát öhm.. Szerinted Tamaki barátunk mitől esett el? - rángatta a szemöldökét, majd eltűnt. Mindketten pislogás nélkül meredtetek a földre, majd nevetve megráztad a fejed.