Bnha Oneshot ¡Kérések Zárva!

Villian Bakugo X Reader *A Te Döntésed

- Kaaatsuki! Nem értem a matekooot! - döntötted barátod vállának a fejed.
- Elmagyarázod?
- Persze, csak ne nyavalyogjál. Tch. Mit nem értesz?
- Hát uhm... Semmit?
- Istenem, te nőszemély. Oké, délután gyere át, elmagyarázom - forgatta a szemeit, majd újból a telefonjának szentelte a figyelmét.
- Köszii! - nyomtál puszit a fejére, majd a helyedre mentél.

Mikor az utolsó óráról is kicsengettek, elköszöntél a barátaidtól, majd Bakugo után indultál.
- Szerintem amúgy tök egyértelmű, hogy Deku teljesen oda van Urarakáért! Nem is értem, hogy miért nem mondják már el egymásnak! - magyaráztad a fiúnak, aki csak unottan hallgatott.
- Marha érdekes. Muszáj arról a selejtről beszélnünk?
- Oké, bocs - nevetted el magad. - Akkor miről beszéljünk?
- Mindegy. Csak ne róla - majd jó szokásához híven ciccegett egy sort.
- Mindegy, amúgy is itt vagyunk - mondtad, a szőke háza előtt megállva. Bent le vetted a cipőd, majd barátod szobája felé indultál.
- Jössz? - pillantottál hátra a vállad felett.
- Uhum - láttad a fiún, hogy elgondolkodott valamin.
- Minden oké? - kérdezted.
- Persze, csak... Mindegy, menjünk.
- Oooké - felelted kételkedve. Tudtad, hogy van valami, amit Katsuki nem mond el, de nem akartad erőltetni.

*Egy órával később*

- Szerintem mára elég volt ennyi tanulás. Elfáradtam - jelentetted ki.
- Tévéjáték? - mivel a fiú beleegyezett, elindultál, hogy bekapcsold. De mivel a játék a polcon volt, először le kellett venned. Persze nem érted el. Katsuki mögéd állt, hogy segítsen, majd a nyakadba csókolt.
- Katsu! - fordultál meg.
- Hmm? - fúrta a nyakadba a fejét, és derekad köré fonta karjait.
- Szeretlek. - simogatta meg a haját. Ennek hallatán a fiú kissé eltol magától.
- Akkor is szeretnél, ha... - kissé elbizonytalanodott. Meg sosem láttad ilyennek.
- Ha?
- Ha.. Ha gonosztevő lennék. - mondta ki hirtelen.
- M... Miről... Miről beszélsz? - döbbentél le, és megpróbáltál hátrébb lépni, de az íróasztal megakadályozott.
- Nézd, [Név], én...
- Te csatlakoztál a...
- Igen - vágott a szavadba. - El kellett mondanom. - túrt a hajába idegesen.
- Most, most mennem kell - a szőke süni arrébb ment, hogy elférj. Felkaptad a táskád, majd az ajtó felé indultál. Ott mégegyszer visszanéztél, és megláttad Katsuki érzelemmentes arcát.

Másnap az iskolában igyeleztél elkerülni Bakugo - t. Nem haragudtál rá. Tulajdonképpen teljesen megértetted. De mégsem tudtad, mit kéne tenned ebben a helyzetben. Hiszen a te álmod az volt, hogy hős legyél. És ha továbbra is vele maradsz, akkor nem lehetsz az. Ezért inkább úgy döntöttél, nem beszélsz vele. Legalábbis addig, ameddig nem találsz ki valami megoldást. Viszont Katsuki nem engedte, hogy figyelmen kívül hagyd, hiába próbáltad. Ebédszünetben odament hozzád, és a csuklódat megragadva maga után húzott.
- Katsuki! Engedj el! - kiáltottad.
- Nem, [Név], beszélnünk kell. De te egész nap kerülsz, szóval nincs más lehetőségem.
- És ha nem akarok veled beszélni?
- Akkor is meg kell hallgatnod!
- Huh, oké, akkor mondd. - sóhajtottad.
- Nézd, nekem jó okom van arra, hogy ezt tegyem.
- Igen, Katsuki, tudom.
- Akkor meg mi bajod van? - csattant fel.
- Az, hogy hős akarok lenni, nem érted? De ha egy gonosztevővel vagyok együtt, akkor... De nem akarlak elveszíteni sem... És nem tudom, most mit kéne tennem.
- Csatlakozz te is a gonoszok ligájához - mondta hirtelen. Kikerekedett szemmel néztél rá.
- De... Mondtam már, hogy én hős~
- De így velem lehetnél. Hidd el, ez sem olyan rossz. És mégis mi okod lenne hősnek lenni? Hiszen te tudod a legjobban, hogy milyenek az emberek. Nem bántottak eleget? Nem akarsz bosszút állni rajtuk? - utalt a volt osztálytársaidra, akik folyton piszkáltak. És emiatt megutáltad az embereket. De aztán jött Bakugo Katsuki, és megvédett. Igen, Bakugo. Miatta akartál hőssé válni. És most miatta adnád fel az álmodat?
- Ta... Talán igazad van. De... Ez akkor sem... Akkor sem helyes!
- Nem érdekel mi helyes. Ez van. A te döntésed. - és ezzel magadra hagyott a gondolataiddal.

Ha úgy döntesz, gonosztevő leszel

A minap újra támadott a Gonoszok Ligája. A szemtanuk vallomása szerint két új tagot is szerzett a szervezet. Mint kiderült, két UA - s diá~
- Tch. Ez idegesítő - morgott Katsuki, és kikapcsolta a tévét. Végül úgy döntöttél, hogy szerelmeddel maradsz. Így lett belőled is gonosztevő. A hadiszálláson kaptatok egy szobát, most is épp itt voltatok. Szorosan a szőkéhez bújtál.
- Szerinted helyesen tettem? - emelted rá a tekinteted.
- Nem tudom, te hogy érzed? - kérdezte. - Megbántad?
Elgondolkodtál, majd megráztad a fejed.
- Örülök, hogy veled lehetek. - mosolyodtál el.

Ha úgy döntesz, nem adod fel az álmodat, és hős leszel

Nagyon sokat gondolkodtál a dolgon. És végül arra jutottál, hogy helyesen kell cselekedned. Akkor is, ha ezzel elveszíted a fiút. Talán örökre. Persze nem mondtad el senkinek, amit megtudtál. Bár nem is kellett, mert nem sokkal azután, hogy döntésedet a fiúnak is elmondtad, mindenki számára világossá vált, hogy Katsuki már nem a jó oldalhoz tartozik. Még a tévében is benne volt: Újra támadott a Gonoszok Ligája. Az UA - s diák házakat rombolt le, a szervezet tagjaként. Vajon mi oka volt ezt tenni? És mit fog tenni most a híres hőskép~ Kikapcsoltad a tévét. Képtelen voltál vegighallgatni, hogy szerelmed mit tett. Szörnyen hiányzott. Akkor is, ha tudtad, hogy jól döntöttél.

*Évekkel később*

Hős lettél. Híres. Rengeteg embert mentettél meg, és ez boldoggá tett. De valami mégis hiányzott. Már nem is emlékeztél, mi volt az, csak azt tudtad, hogy nem voltál nélküle teljes (???). Egy bevetésre indultál épp. Az egyik gonosztevő sarokba szorított. Túl erős volt ahhoz, hogy legyőzd. És már az erőd is fogytán volt.
- Mivan, [Név], feladod? A kis hős feladja? - kérdezte gúnyosan a szőke. A hangja hallatán azonnal felismerted volt barátodat.
- Ka... Katsuki...
- Hiányoztál [Név] - azzal hozzád sétált, fél karjával magához húzott, és megcsókolt. Kis hezitálás után visszacsókoltad, és átkaroltad a nyakát. A csóknak végül Katsuki vetett véget.
- Látlak még, Liba?
- Nem tudom. De ha érdekel, még mindig ugyan az a telefonszámom. Mennem kell, még meglátnak.
Nyomtál egy puszit Bakugo szájára, majd elrohantál. A fiú félmosolyra húzva a száját nézett utánnad.