- Biztos, hogy nem megyek hozzá - dünnyögted, miközben igyekeztél minél messzebb kerülni a családodtól, és a vőlegényedtől, akit egyáltalán nem is szerettél. Csak azért kellett volna hozzámenned, hogy a két család egyesüljön, és még gazdagabb legyen. De te ebből nem kértél, épp ezért szöktél el. Bár talán nem volt a legjobb ötlet az erdőbe menekülni. Már kezdett besötétedni, és az ezernyi erdőben lakó éjszakai állat kezdett ébredezni. Egy farkas üvöltés hallatán megtorpantál, és tervezted, hogy visszafordulsz, de sajnos nem tudtad, merről jöttél. Egy szóval eltévedtél.
- Szép volt [Név] - motyogtad, majd egy hangra felkaptad a fejed. Valami - a hangok alapján legalábbis - közeledett feléd. Ijedten kezdtél el futni, és hallottad, hogy a lény követ. Még gyorsabban kezdtél menekülni, de a lábad megakadt egy fa gyökerében, és elestél. Rémülten vetted tudomásul, hogy az az akármi pár perc múlva felfal, és már vártad a véget. Ami nem jött el, ugyanis két férfi állt meg a lénnyel szemben, kivonták kardjaikat. A medve látszólag megijedt, és elfutott. Megmentőid rád néztek. A vörös hajú a kezét nyújtotta, hogy felsegítsen. - K... Köszönöm - mondtad, még mindig a történtek hatása alatt állva. - Minden rendben, hölgyem? - I... Igen... Minden rendben... Köszönöm, hogy megmentettek - tűrtél zavartan a füled mögé egy hajtincset. - A nevem [Név]. - Oh, még be sem mutatkoztam! Ez nem volt valami férfias cselekedet, Kirishima vagyok. Ő pedig itt Bakugo - mutatott a szőkére. - Menjünk már, Fura hajú - morgott az említett. - Oké, oké, mehetünk. Hazavigyünk? - pillantott rád. - Én... Nem mehetnék inkább magukkal? Persze csak ha nem gond. - Nem, semmi akadálya! - mosolygott Kirishima. - Persze, még mit nem - forgatta a szemeit a süni. - Naaa, Bakubro, ne legyél ilyen! Nem lenne férfias, ha magára hagynánk a hölgyet! - Ahh, oké, legyen. De csak holnap reggelig maradhat. Tch. - Köszönöm - hajoltál meg. - Semmiség! Menjünk - mondta a vöröske, majd sárkánnyá változott, ami láttán kikerekedtek a szemeid. - Wow! Ez nagyon menő volt! - Ja, az. Felszállnál végre? - kérdezte idegesen Bakugo. - Uhm, persze, bocsánat. Felültél a sárkány hátára, Katsuki pedig mögéd, és átölelte a derekad, hogy le ne ess. Szinte már olyan volt, mint valami mesében, amikor a szőke herceg elviszi a fehér lovon a hercegnőt. Mint kiderült, ez annyira nem is állt messze a valóságtól, ugyanis Bakugo a faludtól nem messze elterülő város hercege volt.
- Azta! - csodálkoztál el a kastélyba belépve. A falak márványból voltak, és ezer meg ezer szolga futkározott fel - alá. - Csináljanak meg egy szobát ennek a libának - mondta az egyiknek gorombán a szőke. - Bakubro, igazán lehetnél kicsit kedvesebb! - szólt Kirishima, és bocsánatkérő pillantás küldött feléd. - Kuss van, Fura hajú! - ordított rá, azzal eltrappolt. - Bocs - nézett rád a fiú. - Mindig ilyen... - Semmi baj - nevetted el magad. - Uram, kész a szoba - jött oda az idős asszony. - Oké, köszönöm. - Nincs mit - hajolt meg a nő, azzal elsietett. - Gyere [Név] - chan!
Másnap már kora reggel ébren voltál. Először nem tudtad, hol vagy, aztán eszedbe jutottak az előző nap történtek. Ahogy melletted békésen alvó fiúra néztél, érezted, hogy elvörösödsz. Bakugo előző este egy inggel a kezében lépett be a szobádba, amit hálóing gyanánt hozott, aztán... Ott is maradt. A süni ébredezni kezdett, és rád emelte vörös íriszeit. - J... Jó... Öhm... Reggelt - motyogtad, mire válaszképp csak morgott egyet, majd felállt, magára vette a ruháját, és kiment a szobából. Meglepődve néztél utánna. Megvontad a vállad, és elindultál felöltözni.
Miután kész lettél, elindultál, hogy megkeresd Kirishimát, és megköszönd a vendéglátást. Amíg azon filóztál, hogy hogy fogsz hazajutni, nem figyeltél, és véletlenül nekimentél valakinek. Ahogy felnéztél, egy vörös szempárral találtad szembe magad. - Bo... Bocsánat - hátráltál egy lépést. - Én csak... Meg akartam köszönni hogy itt maradhattam... - mondtad zavartan. - Ma elindulok haza... Bár még nem tudom, hogy... - Nézzél már a szemed elé, Liba! Hazamész? - lepődött meg. - Hát igen, én... - Jó, menjél csak - nevetett fel idegesen. - Kicsit sem érdekel, mit csinálsz. Megmondtam a Fura hajúnak is, hogy nem kellett volna befogadnunk - morogta, aztán magadra hagyott. Érezted, hogy könnyek szöknek a szemedbe. Futni kezdtél. Bárhová, csak el innen.
Eközben Bakugo idegesen lépkedett a szobája felé. - Hé, Bakubro! Jó reggelt! [Név] - chan? - kérdezte derűsen, de barátja ráüvöltött. - Mi a sz@rért érdekel az téged? Elhúzott! Itt hagyott, roh@dtul elment, oké? - Elment? Mi? Mikor? Egyedül? - kérdezgette Kirishima. - Nem tudom, basszus, nem is érdekel! - Bakubro, szerintem utánna kéne menünk... -De mondom, hogy nem érdekel az a... -És a medve? - Oh, hogy a... - morogta a szőke, és nagy káromkodás közepette utánnad indult. A vörös hajú követte. - Várj már, Bakugo - kun! - Ne gyere Fura hajú! Megoldom - mondta, majd elviharzott.
Épp időben ért oda, ugyanis a medve újból rád támadt. Katsukinak még épp annyi ideje maradt, hogy a fenevad elé ugorjon, aki így őt karmolta meg. Ő mégsem adta fel ilyen könnyen, hanem karjdával a medve felé suhintott, és sikerült is megsebeznie. A medve fájdalmasan bőgött fel, majd elrohant. Ijedten néztél a szőke sünire. - Jézusom, Bakugo, jól vagy? - Szívesen, idióta. És most szépen hazaviszlek - mondta komoran, majd megragadta a karod. - Várj már! Fertőtleníteni kell a sebedet! - És itt az erdőben akarod, vagy mi a sz@r? - Jó, tudod, hogy nem úgy gondoltam - forgattad a szemeidet, majd követted a fiút. - Amúgy - torpantál meg. - Mivan Liba? - nézett rád. - M... Miért jöttél... Utánnam? - Tch... Nehogy túl gondold... Csak nem akartam, hogy bajod essen... - közölte unottan, mire a szíved hevesebben kezdett verni. -T... Tényleg? - Mármint úgy értem... Szóval mert akkor az miattam lett volna, és érted... Herceg vagyok... Na... Szóval. Nem azért tettem, mert kedvellek, vagy ilyesmi... - korrigált, nem túl sikeresen. - Aha - vontad meg a vállad. - Értem. - azzal tovább mentél, magad mögött hagyva a fiút. - Mit képzelsz, Idióta, hogy itt hagysz! - dühöngött Bakugo, majd utánnad indult. - Fhu, jó oké, nekem nem mennek ezek a romantikus sz@rságok - állt meg újból. Érdeklődve néztél rá. - Lehet, hogy tényleg csak meg akartalak védeni. Na. Most örülsz? - fonta össze a karjait maga előtt. - Nagyon - vigyorogtál, ugyanis egy nap alatt is sikerült kiismerned annyira Katsukit, hogy tudd, ez szinte egy vallomással ér fel.
- Öhm, szóval itt vagyunk - álltál meg a házatok előtt, és nagyot sóhajtottál. - Bemegyek. Gyere be te is, ellátom a sebedet! - Nem kell, kössz. - morogta a szőke. - De, igen. Gyere - ragadta meg a karját, és beráncigáltad a házba. Ahol ott ült a vőlegényed, és a szüleid. Ahogy megláttak, azonnal odasiettek hozzád, és megöleltek. - Már azt hittem, valami baj történt! Lányom, miért szöktél el? Te is tudod, hogy holnap lesz az esküvő! Jó, most már itt vagy, menj fel, próbáld fel a ruhádat! - utasított az apád. - Mondtam már, hogy nem megyek férjhez! Főleg nem hozzá! - mutattál az asztalnál ülő férfire, aki az asztalra tette sáros lábait. - De igen, hozzám fogsz jönni - mondta, miközben a körmét nézegette. - Nem, nem fog. Ha nem akar, nem fog hozzád menni. Tch... Idióta. - Mi? Egyáltalán ki vagy te? - vonta fel a szemöldökét. - A férje - állt melléd, mire meglepődve néztél rá. - Szóval te akár el is húzhatsz - morgott a férfira, aki ezek után jobbnak látta nem vitába szállni Katsukival, így inkább kioldalgott a házból. A szüleid kérdőn néztek rátok. - Ti összeházasodtatok? Egyáltalán ki vagy te, fiam? - Katsuki felmutatta a nyakláncát , ami a királyi család jelképe volt. - Oh, elnézést fe... Felség... Nem tudtam - hajolt meg az apád. - Megkegyelmezek.(?) De a lányuk velem jön. - Ahogy kívánja, uram. - Na. Gyere [Név].
- K... Köszönöm Bakugo - mondtad megállva az ajtó előtt. - Tch... Nincs mit. De valamit kérek cserébe... - Mit? - vontad fel a szemöldököd. - Hogy legyen igaz, amit bent mondtam - felelte, majd szenvedélyes csókba a húzott , amit boldogan viszonoztál.
És a végére itt egy kekszi Sárkány - Kiri 😗
اوووه! هذه الصورة لا تتبع إرشادات المحتوى الخاصة بنا. لمتابعة النشر، يرجى إزالتها أو تحميل صورة أخرى.
