Bnha Oneshot ¡Kérések Zárva!

Dabi X Reader *A Kém

- [NÉV]! - rontott be a szobába Mina, mire [Név], az UA elsőéves diákja, azonnal felébredt.
-Miaz Mina? Mi olyan fontos ilyen későn? - kérdezte megdörzsölve a szemét, a választól azonban minden álmosságga eltűnt.
- Az iskolát megtámadta a gonoszok ligája! - mondta, majd ki is rohant az ajtón. [Név] azonnal a szekrényéhez sietett, hogy magára vegye a jelmezét, majd ő is elindult.
[Név] képessége a "víz" volt, vagyis kedvére irányíthatott minden folyékony halmazállapotú dolgot(Fogalmazáslvl1000).

Már órák óta tartott a harc, azonban a gonosztevőket nem tudták kiűzni az iskola területéről. Mindenki kezdett fáradni, és [Név] kénytelen volt bevetni a legerősebb fegyverét, hiába tudta, hogy ez saját magára nézve még veszélyes lehet. A lány összeszedte minden erejét, majd magához vonzotta az iskola területén található összes vizet, majd a gonosztevőkre irányította. Ebben a percben egy fekete hajú, sebbhelyes fiú futott el előtte, de amikor meglátta, mire készül a lány, megállt vele szemben. Az utolsó, amit [Név] látott, ez a fiú volt, majd a lány elájult.

- H... Hol vagyok? - nyitotta ki nagy nehezen a szemeit [Név], majd ahogy eszébe jutottak az emlékek, azonnal felült. Vagyis akart, azonban a fájdalom belenyilalt a fejébe. Na igen, bár [Név] képessége elég erős volt, azért ennek is - mint szinte minden képességnek - volt hátránya, ami a lány esetében az volt, hogy ha túl sokáig használta, elájult.
- [Név] - chan! Végre felébredtél! - mosolyodott el Deku.
- I.. Igen... Legyőztük... A gonosztevőket? - kérdezte.
- Neked köszönhetően igen! - pirult kissé el a zöldhajú. - De sajnos csak elűzni tudtuk őket... De ez most mindegy, a lényeg, hogy jól vagy! - jelentette ki. [Név] halványan elmosolyodott, de ekkor egy kép kúszott az agyába. Ahogy  sebbhelyes fiúra gondolt, fura érzés fogta el. Egy pillanatra lehunyta a szemét, és elűzte a furcsa gondolatot fejéből.

*Time skip*

[Név] egy éve dolgozott hivatásos hősként. A híres - neves UA-ben tanult, ugyanis mindig is az volt az álma, hogy egyszer hős lesz, de ezt már ti is tudjátok. A lány nagy léptekkel haladt a hősügynökség felé, ahol dolgozott.
- [Név]! - köszöntötte főnöke. - Lenne egy kérésem! Épülj be a Gonosztevők Szövetségébe!
- Mi? Ne haragudjon, ezt nem teljesen értem.
- Kémkedni fogsz - magyarázta meg a férfi.
- Értem, de... Még csak egy éve dolgozom itt... Nem gondolja, hogy egy olyan hős jobb lenne a feladatra, aki.. Nem is tudom... Régebb óta dolgozik önöknél?
- Szóval nem vállalod?
- De, de persze, csak... Nem értem, miért pont rám gondoltak. Persze megtisztelő, de nem értem.
- [Név]. Éles szemed és füled van, és még nem vagy annyira ismert hős, a gonoszok ligája nem fog rájönni, hogy kém vagy. Úgy gondolom, tökéletes lennél erre a feladatra. Ráadásul úgy tudom, diákkorodban már kerültél összetűzésbe a Gonoszok Ligájával. Jól tudom? - kérdezte, [Név] pedig válaszképp csak bólintott.
- Hát akkor jó munkát! - biccentett a férfi.

- Új tagunk van - közölte Shigaraki. - Ő itt [Név]!
- Uuuu! Végre egy lány! - vigyorgott Toga. - Tudod, annnnyira unalmas ennyi fiú között! Ráadásul elég hülyék! - vihogott.
- Te vagy a hülye - szólt unottan a feketehajú, majd az idegenre pillantott, és lefagyott. De épp csak egy pillanatra, nem is tűnt fel senkinek, [Név] - en kívül, ugyanis a lány szintén felismerte azt a fiút, akivel diákkorában találkozott.

Aznap este [Név] a Gonoszok Ligájánál maradt. Mivel hely nem sok volt, Toga szobájában kapott helyet. Éjfél körül járhatott, de a lány még mindig nem tudott aludni. Rengeteg gondolat kavargott a fejében, de a legtöbb a feketehajúval volt kapcsolatos. [Név] felült, majd halkan - hogy szobatársát ne ébressze fel - kiosont. Kiment az előtérbe, töltött magának vizet, majd leült egy bárszékre.
- [Név] - hallott meg egy hangot maga mögül. A lány ijedten kapta a hang irányába a fejét, és a sebbhelyest látta meg.
- Hát te? - kérdezte [Név]
- Nem tudtam aludni, ezért kijöttem - adta meg a feleletet a fiú. - Egyébként Dabi vagyok - ült a lány melletti székre. [Név] csendben iszogatta a vizet, a fiú eközben pedig végig a lányt figyelte. Amikor az utolsó korty is eltűnt a pohárból, [Név] felállt.
- Öhmm.. Jó éjt Dabi - köszönt el a fiútól, majd visszaballagott a szobájába.

Dabi másnap is kiment az előtérbe, ahol [Név] - t ugyanúgy ott találta, mint előző este. Aznap sem beszéltek sokkal többet, mint előző nap, a helyiségben csend honolt. Persze ez nem az a fajta csend volt, ami kínos, hanem inkább olyan csend, amit mindketten élveztek. [Név] és Dabi következő nap is találkoztak, meg azután is. Lassan szokássá vált számukra.
Úgy egy hét telhetett el, mikor Dabi úgy döntött, feltesz egy kérdést a lánynak.

[Név] csendben ivott, majd mikor elfogyott az ital, letette a poharat, és indulni készült.
- Várj [Név]! - állította meg a gonosztevő.
- Hm? Mondd Dabi!
- Te egy kém vagy, ugye?
- M... Mi? - fagyott le [Név].- E... Ezt honnan veszed?
- Az UA-ben tanultál, nem? Tudom, mert találkoztunk... Emlékszel még?
- Khm... Igen, emlékszek, de... Végül nem lettem hős. Tudod, mindenki azt mondta, hogy "nem vagy hősnek való", "rettenetes ember vagy, te nevezed magad hősnek?", meg ilyeneket. Ezért feladtam az álmom, és inkább gonosztevő lettem. Aztán találkoztam Shigaraki - val, és...
- [Név] - vágott a szavába a fiú. - Lehet, hogy ezt a többiek elhiszik, de én nem... - lépett hozzá közelebb.
-M.. Mi... De én nem... - kezdte a lány, de Dabi egy csókkal elhallgattatta.
- Szerinted miért nem szóltam nekik? - döntötte homlokát a lányénak.
- Tudod Dabi, igaz, hogy egy ügynökség küldött ide, hogy kémkedjek, de... Azzal nem számoltak, se ők, se én, hogy beleszeretek az egyik gonosztevőbe... - fúrta fejét a fiú vállába. A lány úgy érezte, soha életében nem volt még boldogabb. De persze ez sem tarthatott sokáig, ugyanis egy gondolat vert szöget a fejében.
- De Dabi... Ez... Hogy lesz?
- Mi? - simogatta meg [Név] haját.
- Te... Te gonosztevő vagy, én meg hős... Nem lehetünk együtt! - bontakozott ki szerelme öleléséből.
- Megoldjuk [Név], megoldjuk - mosolyodott el bíztatóan Dabi.