Bnha Oneshot ¡Kérések Zárva!

Shinsou X Reader * Mert Szeretlek

@czgzs68 kérésére, remélem tetszik. Szerintem nem igazán találtam el Shinsou személyiségét, de azért igyekeztem.😅

Shinsouval már nagyon régóta barátok voltatok. Második osztályban ismerted meg. Nem sokkal azelőtt költöztetek a környékre, így újként mentél az iskolába. Azt már az első nap észrevetted, hogy a lila hajunak nem - igen vannak barátai. Úgy döntöttél, kideríted ennek az okát.
- Szia! [Név] - chan vagyok, és te?
A kisfiú rádnézett.
- Hitoshi...
- Tetszik a neved! És neked mi a képességed? Nekem ez, nézd! - azzal arréb teleportáltál.
- Hú! Bárcsak nekem is ilyen menő képességem lenne... De nekem nem ilyen - hajtotta le szomorúan a fejét.
- Miért, mi a képességed?
- A... Agymosás - felelte zavartan, és már várta, hogy elfuss. De ez nem történt meg, továbbra is csillogó szemekkel néztél rá.
- Azta!
- Te nem félsz, hogy használni fogom rajtad? - kérdezte csodálkozva.
- Miért, azt tervezted? - kérdezted nevetve. - Szerintem ez nagyon menő képesség!

Szóval így lettetek barátok. Aztán elhatároztátok, hogy mindketten az UA - be jelentkeztek, de mivel téged a fiúval ellentétben nem vonzott a hős szakma, te támogató szakra jelentkeztél. Aznap éppen a felvételire tartottatok legjobb barátoddal.
- Ügyes leszel Hitoshi, én tudom! - ugráltál vidáman. Shinsou feléd villantott egy mosolyt, majd arca újra komorra váltott.

- Azta! - motyogtad, mikor megálltatok az épület előtt.
- Sok szerencsét, [Név] - chan! - szólt a lila hajú, majd elindult, te pedig követted.

Pár nappal később izgatottan rohantál át a fiúhoz, hogy megtudd, milyen lett az eredménye, felvették - e, vagy sem. Amint megtudtad, hogy megvan az eredmény, azonnal legjobb barátod házához rohantál.
- Szia [Név] - chan! - nyitott ajtót Shinsou anyukája. - Hitoshi a szobájában van.
- Minden oké? - kérdezted, ugyanis a nő nem tűnt túl feldobottnak. - Nem vették fel? - kereskedtek ki a szemeid.
- Menj föl hozzá kincsem - mondta halványan elmosolyodva. - Nincs túl jól, de talán kicsit felvidul, ha meglát!
Bólintottál, aztán elindultál a fiú szobája felé.
- Hitoshi - nyitottál be. A fiú az ágyán ült, és csak nézett ki a fejéből. Amikor meghallotta, hogy nyitódik az ajtó, odakapta a fejét.
- Nem vagyok éhes, köszö~, oh, [Név] - chan, te vagy az? Menj el. - mondta, majd elfordult.
- Nem fogok elmenni amikor a legjobb barátomnak szüksége van rám! - jelentetted ki,  majd a lila hajú mellé ültél.
- Nézd, tudom, hogy most nem jött össze, de ez nem a te hibád! Ha nem ilyen feladat lett volna, biztos sikerül! - simogattad meg a karját. - És biztos lehet valamit csinálni, hogyha szólunk, és...
- [Név] - chan? - vágott a szavadba.
- Igen, Hitoshi? - mosolyogtál rá, aztán hirtelen arra eszméltél, hogy a csukott ajtó előtt állsz.
- Hitoshi! - kopogtál be idegesen. - Te most kizártál engem?
- Hagyj magamra, [Név].
- Ahh, oké, jó. De legalább egyél valamit. - erre már nem kaptál feleletet, így egy nagy sóhaj kíséretében elmentél.

Attól a naptól kezdve Shinsou került téged. Próbáltad kiszedni belőle, hogy miért, de akárhányszor megpróbáltál beszélni vele, ignorált téged, és úgy tett, mintha ott sem lennél. De végül kénytelen volt szóba állni veled.

Egy projekten dolgoztál épp, amikor a lila hajú belépett.
- [N-név] - chan. - szólított meg.
- Hitsohi! Már azt hittem haragszol rám, és... - kezdted, de a szavadba vágott.
- Csak azért jöttem, mert szeretnélek megkérni, hogy csinálj nekem egy jelmezt.
-Oh, oké, azt hittem... Oké, gyere.
Shinsou elmondta, hogy mit szeretne, majd az ajtó felé indult.
- Hitsohi - szóltál utánna, mire kérdőn fordult feléd.
- Mi a baj? Én csináltam valamit?
- Nem. Semmi baj [Név]. - felelte.
- Akkor miért nem beszélsz velem?
- Me... Mert... Mindegy - azzal magadra hagyott.

Pár nappal később iskola után úgy döntöttél, hogy még nem mész haza, hanem sétálsz kicsit. Ennek helyszínéül az iskolától nem messze lévő erdőt választottad, de alig pár métert haladtál, amikor fura hangokat hallottál meg. Azonnal abba az irányba indultál, és amikor megláttad Shinsou - t, és Aizawa - senseit, ahogy épp edzenek, annyira meglepődtél, hogy levegőt is elfelejtettél venni. Percekig lefagyva figyelted a jelenetet, egészen addig, amíg a tanár meg nem látott.
- [Név] - chan. Heló. Shinsou, holnap folytatjuk az edzést. - azzal elment. A lila hajú is épp indult volna, de megállítottad.
- Hitoshi!
- Igen?
- Fel fognak venni a hősszakra? - kérdezted csillogó szemekkel.
- Ha sokat edzek, akkor... Akkor elvileg igen - mosolyodott el halványan.
- Ez nagyszerű hír! És Hitoshi...
- Igen?
- Miért kerülsz engem? Azért, mert... Mert nem vettek fel?
- Mi? [Név], dehogy is! - rázta meg a fejét.
- Akkor? Mi a baj?
- Azért kerüllek, mert...
- Mert?
- MERT NEM TUDOM, HOGY MONDJAM EL, HOGY SZERETLEK! - kiáltotta hirtelen. Miután rájött, hogy mit mondott, zavartan fordította el a fejét.
- De hát Hitoshi, én is szeretlek! - mosolyogtál rá. - Hiszen te vagy a legjobb barátom, és...
- De nem úgy [Név], nem érted? Nem csak barátként...
- Szóval... Te... Te szer... Szerelmes... Vagy... Belém? - kérdezted döbbenten.
- Hát... Hát igen... - vakarta meg zavartan a tarkóját. Lefagyva néztél rá.
- T... Tényleg?
Shinsou zavartan bólintott, mire közelebb léptél hozzá. Hosszú másodpercekig némán néztél lila szemeibe, majd némi hezitálás után megpusziltad az arcát. A fiú arcára pír szökött, és csodálkozva nézett rád.
- A... Azt hiszem... Azt hiszem én is szeretlek, Hitoshi...