Bnha Oneshot ¡Kérések Zárva!

Kirishima X Reader * Senorita

És itt volna a Hullócsillag című rész folytatása helyett az előzménye, vagyis hogy Reader - chan, és Kirishima - kun hogy ismerkedtek meg. Persze a második rész évekkel ez után játszódik, szóval... Jha, nem is dumálok tovább... :)

- Mit hozhatok? - kérdezted egy vendégtől. Egy kávézóban dolgoztál, már évek óta, de mellette sok más munkát is vállaltál. Az volt az álmod, hogy nyitsz egy saját éttermet, de ehhez pénz kellett. Sok pénz. De hiába dolgoztál napi huszonöt órában, így is rengeteg hiányzott meg ahhoz, hogy megvalósíthasd az álmod.

A nő elmondta mit kér, te pedig felírtad, hogy ne felejtsd el. Elindultál, hogy leadd a rendelést, közben pedig a gondolataidba merültél. Emiatt nem vetted észre az épp ekkor belépő férfit, és nekimentél.
- E... Elnézést - motyogta, majd elsiettél. A vörös hajú csodálkozva nézett utánnad, majd alig láthatóan megrázta a fejét, és elmosolyodott.

- Egy kávé meg egy süti - adtad le a rendelést. Amíg vártad, hogy elkészüljön, munkatársad, és egyben legjobb barátnőd odaugrált hozzád.
- [Név]! Most hallottam, hogy az egyik asztalnál arról beszélgetnek, hogy ma lesz egy nyitóbuli! Tudod, abban a hotelben, ami most nyitott!
- Aha, szörnyen érdekes... Köszönöm - mondtad, majd átvetted a tálcát, és az asztal felé indultál vele. Mina pedig követett.
- Naa, most miért vagy ilyen? Szerintem ez tök izgi! Ugye eljössz velem?
- Öhm... Nem hinném. Jó étvágyat! - tetted le a vendég elé a rendelést.
- Létsziii, legalább a kedvemért! - kérlelt, de válaszul csak megráztad a fejed, miközben elindultál leszedni a koszos poharakat.
- Hát oké! Akkor egész hátralevő életedben ezzel foglak piszkálni!
- Fhu, oké, akkor elmegyek. De csak a TE kedvedért! - forgattad a szemeid.
- Ezazezazezaz! Te vagy a legjobb! - vigyorgott. - Délután átmegyek, és keresünk neked valami csini ruhát!
- Mi? Na nem, biztos hogy nem! Tökéletes nekem a farmer egy pólóval - jelentetted ki.
- Dehogy is [Név]! Szépen kicsinosítunk! És nem ellenkezhetsz! - tette csipőre a kezét.
- Neked nem dolgoznod kéne? - pillantottál rá.
- Öhm... De lehet. Akkor délután! - vigyorgott, majd elsietett.

Mina be tartotta az ígéretét. Alig értél haza, máris meghallottad a csengő hangját. Unottan az ajtóhoz mentél, és kinyitottad.
- Remélem felkészültél arra, hogy most csinos leszel! - lépett be a házba köszönés nélkül barátnőd, és a szoba felé indult.
- Neked is szia - csuktad be az ajtót, majd kissé lemaradva követted. Mikor a szobába értél, Mina már nagyban kutakodott a szekrényedben.
- Nem igaz, hogy neked csak farmerjeid vannak! Nem jársz bulizni te lány?
- Hát öhm... Nem? - vakartad meg a tarkód, majd tágra nyitottad szemeid, ugyanis beugrott valami.
- Viiiszont, tavaly karácsonyra egy ruhát kaptam anyuéktól. Várj - mondtad, majd Mina mellé léptél, és behajoltál a szekrénybe.
- Ahha! Itt is van! - mutattad fel diadalittasan a piros, spagetti pántos ruhát.
- Igazából eddig még egyszer sem volt rajtam...
- Persze, mert sehova sem mész. Folyton csak dolgozol - ingatta a fejét Mina. - Na, akkor vedd fel, aztán kisminkellek - tolt a fürdő felé. Úgy tettél, ahogy mondta.
- Najóó! [Név], többször kéne ilyeneket hordanod! - ámult el Mina, amikor kész lettél.
- Nagyon jól áll!
- K... Köszönöm - tűrted zavartan a hajad a füled mögé.
- És most jöhet a smink! - vigyorgott barátnőd.

- Na, mehetünk! - szólt a lány, amikor végzett a sminkeddel. - Vagyis előbb nézd meg magad a tükörben! - utasított, és te úgy is tettél. Amikor megláttad magad, teljesen ledöbbentél.
- Szép lettél. Mehetünk? - csapta össze a tenyerét barátnőd.
- Még mindig nem tudom, hogy ez jó ötlet - e.
- Ahj már [Név]! Gyere - ragadta meg a kezed, és elindult.

- Hozok valamit inni! - Mina megpróbálta túlkiabálni a zenét. - Mit kérsz?
- E... Egy kóla jó lesz.
- Tessék?
- EGY KÓLA! - ordítottad.
- OKÉ! - vigyorgott a lány, majd elfutott. Zavartan ácsorogtál, és nézelődtél, amikor a tekinteted összetalálkozott a délelőtti vendégével, akinek nekimentél. Egy vele nagyjából egykorú szőke férfi épp neki magyarázott, de a vörös hajú nem figyelt rá, csak néha - néha bólintott egyet, de valami teljesen más kötötte le. Téged figyelt, és mikor meglátta, hogy te is ránéztél, elmosolyodott, és intett. Visszamosolyogtál rá. A szőke idegesen lóbálta meg arca előtt a kezét, és valamit mondott neki, mire a férfi bocsánatkérőn nézett rád, majd elfordult. Ekkor Mina ért vissza.
- HOZTAM KÓLÁT - nyújtotta feléd az üveget. - MIÉRT MOSOLYOGSZ?
Válaszképp csak megraztad a fejed.
- JÖSSZ TÁNCOLNI ? - kérdezte Mina. Megvontad a vállad, majd az italodat letetted az asztalra, és követted a lányt. Mikor már kitáncoltad magad, újból az asztalhoz mentél, és leültél. Épp a kólát iszogattad, amikor a vörös hajú lehuppant melléd, és mondott valamit.
- ELNÉZÉST, TESSÉK?
- AZT MONDTAM, HOGY A NEVEM~ MENJÜNK KI, BESZÉLGESSÜNK OTT!
Biccentettél, majd felálltál, hogy kövesd. Megfordult a fejedben, hogy ez talán nem a legjobb ötlet, hisz nem is ismered, de valamiért megbíztál benne. Ráadásul a hotel előtt is sokan voltak, ezért úgy gondoltad, semmi baj nem lehet.
- Na, itt már halljuk egymást. A nevem Kirishima Eijirou - nyújtotta a kezét, hogy bemutatkozon.
- [Név].
- Örvendek a szerencsének!
- Én is. És elnézést, hogy ma fellöktem.
- Semmi baj - mosolyodott el. - De nem hagyhatnánk a magázódást?
- Há.. Hát oké - bólintottál. - És? Hova valósi? - kezdeményeztél beszélgetést.
- Eddig [random város neve] - ben laktam, nemrég költöztem ide.
- Szeretné... Szeretnéd, hogy valamikor megmutassam a várost? - kérdezted, mire bólintott.
- Örülnék neki! - felelte.

Másnap megmutattad neki a várost. Sokat beszélgettetek, nevettetek. Egész nap együtt voltatok. Jól érezted magad vele.
- Haza kísérnélek, de... Nem akarom hogy azt hidd, hogy nagyon nyomulok vagy ilyesmi - szólt, mikor már kezdett sötétedni.
- Hát akkor, kísérj el a munkahelyemig. Onnan már haza találok - mosolyodtál el. Bólintott, majd elindultatok. A kávézóig csendben mentetek, majd az ajtó előtt megáltatok.
- Öhm... Szóval... Köszi hogy... Elkísértél. Jól éreztem ma magam.
- Én is - pirultál el.
- Akkor jó éjt, Babygirl - kacsintott rád, majd elment. Pislogás nélkül figyelted, majd mielőtt meggondolhattad volna magad, utánna kiáltottál.
- Nem lenne kedved... Öhm... Holnap is... Elmenni valahova?
- Huh? - fordult meg. - De, nagyon szívesen! Akkor holnap ugyan itt!

*másnap*

Kirishima másnap is ott volt, ahogy megígérte. Már korán reggel útnak indulatok, és újból együtt töltöttétek a napot. Aztán az azt követő is. És még rengeteg napot. Sokszor a munkahelyed előtt várt rád, amit Mina egy szemöldökvonogatással díjazott.
- Na, itt van [Név] vörös hajú hercege - lökte meg a vállad, mire csak unottan forgatni kezdted a szemeid.
- Akkor holnap - ölelted meg a lányt.
- Szia [Név]! És hívj, ha van valami! Vagy ha megcsó~ - kezdte, de a szavába vágtál.
- Szia Mina! Holnap találkozunk! Puszi! Szia! Szia! - miközben búcsúzkodtál, kihátráltál a munkahelyedről. De mivel háttal mentél, nem vetted észre Kirishimát, és nekimentél.
- Jajj, bocs, ne hara~ - fordultál meg, így szembe kerültél a vörös szempárral. A fiú a zavarodat látva kissé elpirult, és elfordította a tekintetét.
- Semmi. Megyünk? Szeretnék mutatni valamit! - mosolygott, majd a kezed ért nyúlt. Zavartan megfogtad, ő pedig összekulcsolta ujjaitokat, és elindultatok. Tudtad, hogy csak nem rég ismered, és nem kéne ennyire bíznod benne, mégis így volt. Valamiért biztonságban érezted magad vele.
- Oké, most csukd be a szemed - mondta tíz perc séta után. A hátad mögé állt, és kezeivel eltakarta a szemed. Érezted a lehelletét a tarkódon, amitől kirázott a hideg.
- Oké, becsuktam - nevettél, mire újból a kezed ért nyúlt, és maga után húzott. Aztán egyszercsak megállt.
- Oké, kinyithatod! - úgy tettél, ahogy mondott. A tengerparton voltatok. Az ekkor már lemenőben lévő nap megcsillant a hullámokon. Gyönyörűnek találtad. Megakadt a tekinteted a homokba kiterített pokrócon. Kérdőn néztél a fiúra.
- Én... Szóval ma este lesz csillaghullás, és... Arra gondoltam, megnézhetnénk... Ha érdekel - valarta meg a tarkóját.
- Igen! - kezdtél heves bologatásba, majd hálád jeléül egy puszit nyomtál Kirishima  arcára, amitől mindkettőtöknek arca a fiú hajszínére váltott.
- Üljünk le - törte meg a csendet, majd gyengéden az ülőhely felé kezdett húzni.

Úgy fél órával később láttátok meg az első hullócsillagot.
- Kívánni kell, kívánni kell! - kiáltottad, majd becsuktad a szemed. Kirishima mosolyogva figyelt.
- Kedvellek, [Név] - chan - jelentette ki határozottan, de önbizalma azonnal elszállt, mikor ránéztél.
- Én is kedvellek téged, Kirishima Eijirou!