𝐡𝐨𝐩𝐞

𝐭𝐰𝐞𝐧𝐭𝐢𝐞𝐭𝐡

𝐇𝐎𝐏𝐄

A szórakozóhelyre belépve az orromat azonnal megcsapja az alkohol, az izzadtság és a cigaretta egymással keveredő, kellemetlen szaga. A hely tömve van, a korunkbeli fiatalok ugrálva táncolnak a hangos zenére, a fények vibrálva világítják meg őket. A biztonságiak a VIP felé terelnek minket, ami az emeleten található, így a lépcsőkön felfelé haladva jobban körül tudok nézni. Az alsó szinten van a tánctér, ahol szinte egy embernyi hely sincs, annyian vonaglanak a zenére, amit a pult mögött álló, számomra ismeretlen DJ szolgáltat.

A VIP-ben szerencsére aránylag kevesen vannak, sőt, a lenti részhez képest szinte üres. Belépve azonnal helyet foglalunk egy boxban, és a fiúk rögtön rendelnek italt. Amint ez elfogy, már érkezik is a következő, és egy idő után nem is számolom az üres poharakat.

Nagyjából egy óra múlva már senki sem józan, hiszen mindannyian több pohár alkoholt megittunk már. Én is kezdem jól érezni magam, és meglepő módon az sem feszélyez, hogy a ruhám elég keveset takar. Nem tudom, a csillogó ruhadarab egyáltalán hogy került a cuccaim közé, de van egy olyan sejtésem, hogy Sophie csempészte bele a bőröndömbe.

A hangos zene nem hagyja, hogy túlzottan elmerüljek a gondolataimban, így inkább a többieket figyelem. A fiúk hangosan röhögve iszogatnak körülöttem, és bár alapból nem voltam bulis hangulatban, az italok hatására én is kezdek feloldódni. Velük együtt nevetek a vicceken, és kezdem azt hinni, hogy nem is volt olyan rossz ötlet eljönni ide.

✧

Az idő gyorsan telik. Lassan három órája itt vagyunk, én pedig már fogalmam sincs, hányadik koktélomat iszom. Egyedül ülök az asztalnál, mivel szinte mindenki a tánctéren bulizik, de nekem nem volt kedvem hozzá, így inkább innen fentről figyelem őket. Jackson és Lily egymáshoz simulva táncolnak, és közben egy pillanatra sem szakítják meg a csókolózást. Mike néhány sráccal iszogat a bárpult mellett, Logant viszont sehol sem látom.

Hirtelen megpillantom azt a személyt, akit a szívem mélyén kerestem, bár nem arra a látványra számítottam, ami a szemem elé tárul.

Dean egyik karjával a falat támasztja, arcán a szokásos szívdöglesztő mosollyal. Eddig még tetszik a kép. Azonban a falnak dőlve egy szőke, erősen illuminált állapotban lévő lány ácsorog. Az öltözete eléggé hiányos, csak egy rövid sortot és egy apró topot visel, ami nem sokat bíz a képzeletre. Dean keze a csaj derekán, és éppen súg valamit a fülébe. A lány felnevet, és kihívó tekintettel hajol közelebb Deanhez. Nem bírom tovább nézni, ahogy enyelegnek, így inkább elfordítom a fejem, és belekortyolok az italomba.

- Szia, cica - ül le mellém egy srác.

Barna, homlokába hulló haja alól halvány félmosollyal néz rám. Hasonlít Deanre. Nagyon hasonlít. A szeme barna, és bár nem érzem azt, hogy a pillantása a lelkemig hatol, nem zavar. Épp eleget ittam ahhoz, hogy ne küldjem el azonnal.

Nem akarok egyedül lenni. Tudom, hogy ez szánalmas, de Dean is ezt csinálja. Akkor én miért ne tegyem? Így csak átdobva a hajamat a vállam felett visszaköszönök.

- Egyedül vagy? - kérdezi.

- Nem, a barátaimmal jöttem - rázom meg a fejem.

- Nagyon csinos vagy - súgja, és közelebb húzódva hozzám a combomra simítja a tenyerét.

Érzem a leheletét az arcomon, de a megszokottal ellentétben most nem mentolos, hanem alkoholszagú.

Nem törődöm vele, így mikor megcsókol, ahelyett, hogy ellökném, a hajába túrva közelebb húzom magamhoz. A rövidebb tincseken végighúzva az ujjaimat rádöbbenek, mennyivel jobb érzés, mikor Dean hajával csinálom ugyanezt, de elhessegetem ezt a gondolatot. Igyekszem kizárni Deant a fejemből, de nem sikerül. A srác közben elmélyíti a csókunkat, de nem húzza végig a nyelvét az ajkamon, ahogy Dean tenné. A fenébe, miért nem tudom elfelejteni őt, legalább néhány percre?