sziasztok!
először is nagyon boldog karácsonyt és új évet szeretnék kívánni mindenkinek! remélem, jól telik a téli szünetetek, és sokat tudtok pihenni. a következő évre is hatalmas adag kitartást, sok-sok élményt és boldogságot kívánok, élvezzetek ki minden pillanatot. érjétek el a kitűzött céljaitokat, és ne adjátok fel, mert nincs lehetetlen. ♡
azoknak, akik a következő évben (hozzám hasonlóan) érettségiznek, külön kívánnék nagyon sok sikert. már közel a cél, és utána egy teljesen új élet kezdődik, szóval kitartás! ♡
és akkor most rátérnék a jelenleg is szünetelő könyvemre, és annak sorsára a közeljövőben. talán valamikor október elején tettem ki az előző megjegyzést a történethez, amiben azt írtam, remélhetőleg csak néhány hétig fog tartani ez az átmeneti időszak, ihlet és új rész nélkül. a hetekből viszont hónapok lettek, nekem pedig sem időm, sem energiám nem volt az írásra, lefoglalt a suli, az előrehozott érettségi, nyelvvizsga, és persze a szalagavató is. az írás egyszerűen nem fért bele.
ezt pedig nagyon sajnálom, és bocsánatot kérek azoktól, akik akár minden héten ránéztek a könyvre, várva az új részt. nem akartam hitegetni senkit azzal, hogy hamarosan folytatom, én magam is azt hittem, hogy ebben az évben még lezárul a történet. csak aztán beindult a végzős évem, és azt se tudtam, hol áll a fejem.
őszintén, a végén már teljesen elengedtem a könyvet az utóbbi hetekben, és bár valamennyit haladtam a részekkel, nem annyit, hogy azt nyugodt szívvel ki is tegyem. ráadásul már nagyon közel a végső bonyodalom, és még nehezebben hagytam volna itt a történetet, ha közvetlenül a balhé előtt jelentek be szünetet. így viszont, hiába tudnék kitenni nagyjából 2-3 részt, nem szeretném folytatni, amíg teljesen be nem fejezem. arról azonban fogalmam sincs, hogy ez pontosan mikorra várható.
igyekszem pihenni most a szünetben, és elég időt szánni mindenre és mindenkire, amire és akire az elmúlt időszakban nem tudtam eleget. ebbe persze az írás is beletartozik, így nem kizárt, hogy a szünet végére gazdagodik még néhány résszel a könyv, legalábbis a jegyzeteimben. a történetből már nincs sok hátra, nagyjából 7 rész, és még az epilógus, ezért tényleg igyekszem haladni vele.
sajnos azt a tervemet, hogy mindezt még az idén lezárom, szinte biztosan nem tudom teljesíteni, de talán jövőre sikerül.
egyelőre nem ígérnék semmit, mert biztosat nem tudok mondani. fogalmam sincs, mennyi időm lesz a következő hetekben/hónapokban, valószínűleg még kevesebb, mint eddig, de persze ihlettől is függ, tudok-e írni, vagy sem. remélem, hogy hamarosan már az írói utószót írhatom így nektek, mert szándékomban áll minél hamarabb befejezni a könyvet. nem akarom Hope és Dean történetét félbehagyni, úgyhogy igyekezni fogok, hogy meglegyen a befejezés.
nagyon boldoggá tesz, hogy annak ellenére, hogy lassan három hónapja kint van a szünetel felirat a könyv tartalmánál, sokan belkezdtetek, akár végig is olvastátok a kint lévő részeket. így köszönök mindent a régi és új olvasóknak egyaránt. köszönöm a szavazatokat, listázásokat és kommenteket, nagyon jól esett és esik a támogatásotok. ♡
és végezetül nagyon köszönöm, hogy végigolvastátok ezt a bejegyzést. alapból rövidebbre szántam, de így alakult, szóval bocsánat. mindenesetre nagyon boldog karácsonyt és új évet nektek még egyszer, és köszönöm az egész évet nektek! ♡
szeretettel:
laura
ESTÁS LEYENDO
𝐡𝐨𝐩𝐞
Novela Juvenil❝- Azt akarom, hogy boldog legyél, Collins. Megérdemled, mindenkinél jobban. És bármennyire nehéz ezt mondani, nem én vagyok az, aki ezt megadhatja neked... - Dean - kezdek bele, ő azonban nem hagyja, hogy be is fejezzem. - Hidd el, én vagyok neked...