𝐡𝐨𝐩𝐞

𝐟𝐢𝐟𝐭𝐞𝐞𝐧𝐭𝐡

𝐇𝐎𝐏𝐄

Másnap reggel arra ébredek, hogy a szállodai szoba függönyének résén keresztül a szemembe süt a Nap. Nagy nehezen kinyitom a szemem, és hunyorogva nézek körül. Azonban ahogy felülnék, Dean megmozdul mögöttem, mire meglepetten megfordulok.

Háttal fekszem Deannek, aki a fejét a nyakamba fúrva még mélyen alszik. Egyik karját átveti a derekamon, a keze a hasam előtt pihen. Halkan szuszog, lehelete csiklandozza a tarkómat. Mellkasa a hátamhoz simul, egy centi helyet sem hagyva köztünk.

Újra lehunyom a szemem, megpróbálva visszaaludni, de nem tudok. Sóhajtva fészkelődni kezdek, és végül sikerül a másik oldalamra fordulnom, így szembekerülök az alvó sráccal. Dean nem ébred fel, csak magában motyogva még szorosabban fonja körém a karjait.

Barna haja kócosan hullik a homlokába, ajkai enyhén elnyílnak. Óvatosan felemelem a kezem, és gyengéden kisimítok egy tincset az arcából. Továbbra sem nyitja ki a szemét, csak halványan elmosolyodik álmában. Bosszúsan felsóhajtok, mikor néhány másodperccel később visszakerül az előbbi helyére. Ujjaimmal ismét hátrébbtolom a puha hajszálakat, de ezúttal Dean kinyitja a szemét, és lassan pislogva néz rám. Elképesztően aranyos, ahogy arcán álmos mosollyal próbál nem azonnal visszaaludni.

– Jó reggelt! – súgja rekedtes hangon, és közelebb hajolva megcsókol.

Meglepetten hátrahőkölök, de nem tudok elhúzódni, mert erős karjai szorosan fonódnak körém. Ajka lágyan cirógatja az enyémet, ujjai a hajamba siklanak, én pedig végighúzom a kezem meztelen vállán, körberajzolva a tetoválásait. Szája puhán tapad az enyémre, a szemem azonnal lecsukódik, és átadom magam a fantasztikus érzésnek, amit a közelsége és a csókjai váltanak ki belőlem. Tenyere a derekamra csúszik, és végigsimít az oldalamon.

Egyre szenvedélyesebben csókolózunk. Az orromba bekúszik Dean ismerős illata, ahogy egy gyengéd, mégis határozott mozdulattal felém kerekedik, és maga alá húzva csókol tovább. Egyik kezével a vállam mellett támaszkodik, hogy ne nehezedjen rám, én pedig fedetlen hátát cirógatva a nyaka köré kulcsolom a karom.

Mikor a derekamnál kalandozó ujjai feljebb húzzák az ujjatlan felsőmet, és megérintik meztelen bőröm, hirtelen kijózanodom, és elhúzódom.

– Jó reggelt! – motyogja Dean ismét, kissé kapkodva a levegőt, majd mikor eltűnik a szeméből az érzékelhető vágy és rádöbben, ki fekszik az ölelésében, tágra nyílt szemmel mered rám. – Hope? Hope, én...

– Dean – suttogom, és próbálom elkapni a pillantását, de mindenhova néz, csak rám nem.

Végül elhúzza a karját, és legördülve rólam, a hátán fekve szapora lélegzettel húzza végig ujjait barna hajtincsei között, amitől az eddig is kócos haja még jobban összekuszálódik.

– Bocs, nem... nem kellett volna.

– Megbántad, igaz? Újra – suttogom, és érzem, hogy könnyek gyűlnek a szemembe.

Már másodszorra utasít vissza, és bár megfogadtam, nem hagyom, hogy fájjon, nem hagyom, hogy bántson, mégis fáj és mégis bánt. A szavai apró tüskeként fúródnak belém, újabb és újabb sebeket ejtve rajtam. Erősen koncentrálva próbálom visszafojtani a sírást. Nem akarok Dean előtt összetörni.

– Ne haragudj, Hope, én... nem tehetem. Sajnálom. Én... én most inkább elmegyek zuhanyozni – ugrik fel, és szinte berohan a fürdőbe.

Sóhajtva hunyom le a szemem, ahogy az ajtó becsukódik mögötte, majd a párnába fúrva az arcomat próbálok nem sikítani. A könnyek hangtalanul folynak végig az arcomon, miközben hallom, hogy a fürdőben megnyílik a zuhany.