𝐇𝐎𝐏𝐄
- Soha nem hittem volna, hogy ezt mondom, de ez jobb, mint elmenni a suli legmenőbb pasijának házibulijába. Még akkor is, ha az említettel igencsak összemelegedtünk a múltkor, és nagy esély lett volna a folytatásra - dől hátra Soph az egyik nyugágyon, és a szeme elé húzva a napszemüvegét rám pillant.
Halkan felnevetek, majd én is kényelmesen elhelyezkedem, és élvezem, hogy a napsugarak melegítik a bőrömet, ami még vizes a tengeri úszástól. Mellettem Lily épp a hasára fordul, hogy ezúttal a hátát napoztassa, és áthúzza a válla felett szőke tincseit, nehogy azok barnulás után fehér nyomot hagyjanak a bőrén.
A parton csend van, csak a hullámok csapkodják a hatalmas, sötétbarna sziklákat. A Nap megcsillan a víz felszínén, én pedig az orromon pihenő napszemüveg mögül figyelem az égen úszó néhány bárányfelhőt.
- Ez természetes - felelem végül. - A mi társaságunk felülmúlja bárki másét - a legjobb barátnőmre vigyorgok, aki csak a szemét forgatja.
- Hát hogyne - grimaszol.
- Már nem azért, de nem hiszem, hogy mostantól annyira érdeklődnél a srác iránt - jegyzi meg Lily, mire kissé értetlenül fordulunk felé.
- Miért nem? - kérdezi Soph.
- Ugyan, ne akarj becsapni. Mike és közted szinte szikrázott a levegő, mikor tegnap találkoztatok.
Sophie az ajkába harapva igyekszik elrejteni a zavarát, de jó szokásához híven fülig vörösödik. Lily rátapintott a lényegre.
- Dehogy, nincs is köztünk semmi - legyint.
- Nem úgy tűnt - szúrom közbe, mire Sophie sóhajtva beletúr vállig érő hajába.
Nekem is feltűnt, hogy a legjobb barátnőm és Mike eléggé egymásra hangolódtak már Soph érkezésekor, így kíváncsian várom, hogyan reagál majd Lily állítására.
- Oké, talán tetszik egy kicsit - ismeri be.
- Kicsit? - felhúzott szemöldökkel pillantok rá.
- Vagy talán nagyon. Igaz, csak tegnap találkoztunk személyesen, de... - Soph a szája elé kapja a kezét, mintha valami olyat mondott volna, amit nem lett volna szabad, én pedig meglepetten meredek rá.
- De? - kérdezek vissza. - Lemaradtam valamiről?
Sophie sóhajtva megrázza a fejét, pontosan tudva, lebukott.
- Igazság szerint már hónapok óta beszélgetünk online - vallja be.
- Hogy micsoda? - kiáltom, és olyan hirtelen ülök fel, hogy kis híján leesem a nyugágyról, így a szerkezet szélébe kapaszkodva igyekszem visszanyerni az egyensúlyomat. - Miért nem mondtad ezt nekem? Soph!
- Sajnálom, én csak... annyira magad alatt voltál, nem tudtam, hogy reagálnál rá - suttogja lesütött szemmel.
- Természetesen nagyon örülök nektek - mosolygok rá, mire az ő arca is felderül, a következő pillanatban pedig szorosan magához ölel.
- Köszönöm - suttogja a fülembe.
- Ugyan, ez a legkevesebb azok után, amiket értem tettél. Fogalmam sincs, hol lennék nélküled - átkarolva őt belesimulok az ölelésébe.
VOCÊ ESTÁ LENDO
𝐡𝐨𝐩𝐞
Ficção Adolescente❝- Azt akarom, hogy boldog legyél, Collins. Megérdemled, mindenkinél jobban. És bármennyire nehéz ezt mondani, nem én vagyok az, aki ezt megadhatja neked... - Dean - kezdek bele, ő azonban nem hagyja, hogy be is fejezzem. - Hidd el, én vagyok neked...