2.rész: Haljunk meg együtt!

170 14 92
                                    

Fumi-t eltalállta a golyó és a földre zuhant.
Az elkövetőt lefogták a rendőrök. Úgy tűnt sikerült megállítani a tettest. Fumi-chan-t büszkeséggel töltötte el, hogy életét a jó ügyért tette kockára.
Ám hirtelen ráeszmélt, hogy vaktöltényt kapott és igazából semmi baja nincsen.

-Üdvözöllek sorainkban, Enchi Fumiko~!-szólt ünnepélyesen a korábbi bűnöző.
A lány kérdőn nézett rá. Nem értette mi folyik körülötte.

-Az iroda tagja vagyok, Dazai Osamu! Van egy ilyen beavatási bisz-baszunk! Csak az léphet be, aki hajlandó feláldozni életét más emberért.

-Aha.-válaszolta a lány.

•••

Dazai alaposan megnézte a földön ülőt. Külseje kissé emlékeztette maffia beli volt társára, Nakahara Chuuya-ra. Hosszú vörösesbarna haja lágyan követte karcsú teste vonalát. Arca olyan szép volt, akár egy porcelán babáé. Kék szeme ragyogóbb volt bármelyik drágakőnél. Valami furcsa érzés fogta el a férfit, letérdelt a nő elé és füle mögé tűrte haját. Fumi-chan a kezére csapott és felállt. Aprócska termete így még inkább szemet szúrt a bekötözött fiúnak.

-Ne érj hozzám!-szólt erélyesen a kék szemű.

-Ezt meg ki mondta?-lepődött meg a barna hajú.-Fumi-chan, te mondtad ezt?-csodálkozott.

-Tetszik nekem ez a kiscsaj! Van benne kurázsi!-szólt hirtelen az eladó, aki mintha mi sem történt volna felpattant. Vállig érő haja csak úgy lengett, ahogy felkelt a földről.-Yosano vagyok! Én vagyok az iroda orvosa, örvendek!-vigyorogva nyújtotta jobb kezét a lány felé.
Fumi-chan kérdőn nézett rá, majd megrázta a felé nyújtott kezet.

•••

Az irodába érve meglepetés buli fogadta az új tagot.
-Isten hozott köztünk!-mondták kórusban. Mindenki bemutatkozott az újdonsült tagnak.

Először Kyouka-chan szólította meg:
-Én Izumi Kyouka vagyok! Örvendek.-mondta semlegesen, viszont szemei ragyogtak.

-Szia... Én Enchi Fumiko vagyok.-válaszolta, aztán csodálva nézte a cuki lányt.

-Örülök, hogy végre van még egy korombeli az irodánál!

-He? Miért hány éves vagy?

-14.-mosolygott Kyouka-chan.

-Én 20...

-De majdnem egymagasak vagyunk...-akadt ki a tini.

-Hány centi vagy?

-148.

-Én 153....-hangulata igencsak mély pontra süllyedt. A magassága volt a gyengesége mindig is.

-Miről beszélgettek lányok?-kíváncsiskodott egy elfuserált frizurájú fiú.

Fumiko nem bírta, elnevette magát.
-Mi ez a haj?-fogta a hasát nevetés közben.-Sajnálom.-mondta visszafolytva röhögését.-Enchi Fumiko vagyok!

-Tudom! Én Nakajima Atsushi, örülök, hogy megismerhetlek, Fumi-chan!-vigyorgott rá kedvesen.

Enchi nem tehetett róla, de nem tudott figyelni a fehér hajúra, mert az iroda másik felében egy fiú és egy lány hangoskodtak.
-De Onii~-sama! Annyira szeretlek!-mászott rá a fekete hajú, narancs hajú társára.

Atsushi meglátta hová figyel a lány és azt mondta:
-Jobb, ha velük nem törődsz ilyenkor.

-Kik ők?-kíváncsiskodott a égszín szemű.

√A kóbor kutyák nem harapnak! (BSD×OC)(Befejezett) Where stories live. Discover now