√A kóbor kutyák nem harapnak! (BSD×OC)(Befejezett)

4.rész: Te is jó lehetnél, de mégsem!

EZ A RÉSZ 🔞 TARTALMAZ! ELOLVASÁSA CSAK SAJÁT FELELŐSSÉGRE!!!! KÖSZÖNÖM!🥰

Dazai elkeseredésében fogta magát és lement a Lupinba. Ott rendelt magának és halott barátjának egy-egy pohár whisky-t jéggel. Kortyolgatni kezdte kedvenc italát, ami selymesen sikamlott végig torkán. Észrevette a trikolor macskát a bárpulton. Az állat felegyenesedett és őt bámulta, mintha szólni akart volna.

-Sensei....-sóhajtotta. Nagyon fáradtnak érezte magát.-Hiányzik Odasaku... Ő tudná, hogy mit tegyek! Ő jó ember volt... Ellenben én...-felnevetett, de kacaja cseppet sem hatott vidáman. Erre a négylábú nyávogott egyett, aztán leugrott a padlóra és elment.

-Úgy látszik még te sem vagy kíváncsi rám!-mondta, s megpöckölte jegét üres poharában. Az üveg csilingelésének hangja betöltötte az egész bárt. Nagy levegőt vett és felemelte kezét, ezzel jelezve, hogy kér még egy kört.

-Magányos vagy szép fiú?-hajolt be személyes terébe egy hosszú szőke hajú nő. Barna szeme kacéran pásztázta a kötszerest, vörös szájfénytől csillogó ajkát mosolyra húzva beszélt a férfihoz.-Csatlakozhatok?

A ballonkabátos lehúzta második italát is és némán intett a csaposnak ismét. Az szinte rögtön töltött egy újabb adagot.
A szőke vörös bőr kézitáskájából elővett egy doboz cigarettát. Kihalászott belőle egy szálat és szájához emelte. Ám mielőtt betette volna csőrébe Dazai megfogta és kivette kezéből.

-Tüzed van?-méltatta végre mellette lévőt szavaival.

-Akad.-nyúlt vissza tarsolyába és elővett egy Zippo gyújtót. A fáslis azt is kikapta mancsából. Szemet szúrt neki a nőszemély fekete rövid tapadós csőruhája és combközépig érő tűsarkú csizmája. Olyasfajta ember volt, aki az egyéjszakás kalandokat kedveli csak. Ruhája közepén egy cipzár futott, amely lejebb volt hűzva betekintést adva mély dekoltázsába. Keblei kis híján kikandikáltak a fekete anyag mögül.

•••

-Utálom azt a szemétládát!-mondta Fumi-chan, miközben betért haza felé a kisboltba. Ahogy a fotocellás ajtó kinyílt, halk csengetést hallott. Felkapott egy sötétkék bevásárlókosarat. Szerencsére olyan fajta volt, amit húzni is lehetett. Puffogva gurította a kosarát, ami bele-beleakadt ebbe-abba.

Szitkozódott egyet:
-A kurva életbe már!-mondata hangosabb lett, mint amilyennek szánta.

Az eladó furcsállóan nézett rá.
-Elnézést...-mondta, s közben biccentett egyet.

Hátrébb botorkált fifijét maga mögött görgetve. Valami vacsorának valót keresve kóválygott a sorok között, viszont a szeszes italoknál kötött ki. Halk csilingelést hallott, de nem törődött vele.

Csak egy újabb vásárló.-gondolta.

Felágaskodott és megfogta az utolsó Gravity-t. Ám nem ő volt az egyetlen, aki megragadta az palackot.

-Hamarabb találkoztunk, mint gondoltam volna.-szólt egy ismerős hang.

Oldalra nézett és Nakahara Chuuya állt mellette. Ekkor a felismerés szikrája gyúlt benne.

-Te loptad el múltkor is a boromat!

-Csakhogy végre rájössz!-mondta elorozva az italt, míg a nő nem figyelt.

-Már megint?-akadt ki Enchi.-Faszom! Nem is kell...-fogott meg egy üveg sake-t és ment dühösen hozzávalókért. Mérgében nem is nagyon nézte mit vesz, csak bepakolt egy jó pár cuccot kosarába. A kasszához ment felpakolta az árukat, majd fizetett és kiment. A kora éjszakai hűvös levegő jól esett a dühtől tajtékzó lánynak. Sikerült tőle kicsit megnyugodnia.
Megragadta két nehéz szatyrát és indult is volna útjára.