√A kóbor kutyák nem harapnak! (BSD×OC)(Befejezett)

12.rész: Nem akarom, hogy megtudd!

Sziasztok!❤
Itt is az új rész!😊
Remélem tetszeni fog... 🥺🥰
❤Ismét saját rajzot hoztam nektek hozzá!❤
Fontos, hogy előtte elolvassátok a 11,5.részt, mivel ebben már normálisabban benne vannak az új szereplők!😄

A(z)❌-el és a❗-el jelölt szegmenseket mindenki csak saját felelősségre olvassa el!
❤Jó szórakozást!❤🥰

-Szóval te vagy az én megmentőm, Fyodor!?-
mondta a lány lesokkolva.

-Fumi-chan?!-nézett fel álmosan Dazai.-Mi van Fyodor-ral?-ült fel ő is.

-Osamu?!-értetlenül meredt az illúzió mester a mellette lévőre.-Hogy kerülsz te ide?

-Ez... az én lakásom!

-Mi?!

A férfi igazat mondott. Az ő stúdió lakásában voltak. Az ágyában feküdtek mind a ketten. A kicsi feküdt a belső felén. Ruhája ugyanúgy volt rajta, mint tegnap.

A szuicid hajlamú tudta, hogy el kell mondania miért alakultak így a dolgok. Így nem is tétovázott. Fáradtan bár, de belekezdett mondandójába.

-Tegnap nagyon felzaklatott az az sms téged... Amikor az irodában vígasztaltalak, nekem dőltél... Aztán elaludtál.-magyarázta.- Nem akartalak magadra hagyni, így haza hoztalak...magamhoz.

-De... Mi... Ugye nem?-emelte aggodalmas tekintetét a kötésesre.

-Nem... Csak aludtunk.- sóhajtotta.

Fájt neki Enchi bizalmatlansága. Azt hitte ennél közelebb állnak már egymáshoz. Hogy ennél jobban ismeri őt.

Miért feltételezel rólam ilyesmit? Ez fáj...- vágott egy grimaszt.- Nem értem... Mit rontottam el? Soha nem figyeltem még senkire ennyire.. Mégsem bízik bennem! Mit kellene tennem...? Mit?

-Feküdj vissza!-döntötte hátra a fiatalabbat.

Ugyan nagy volt a kísértés, ahogyan lenézett a vörösesbarnára, de nem tett semmit. Nem volt itt az ideje.

-Aludj... !- takarta be.

Fumiko-n látszott, hogy semmit nem ért, de Osamu nem akart még több okot adni neki, hogy ne bízzon benne!
Elhatározta, hogy akár az élete árán is megvédi az ő tündérkéjét. Nem okozhatott csalódást. Úgyhogy csendben őrizte szerelme álmát, míg fel nem ébredt.

•••

Akutagawa elment este húga lakására. Hiába beszéltek már telefonon, látnia kellett, jogy minden rendben Gin-nel.

A lány kedves mosollyal nyitott ajtót bátyjának.
-Szia!-mondta, s a fiú rögvest megölelte.

-Örülök, hogy tényleg jól vagy!-válaszolta.

A hosszú hajú beinvitálta testvérét, s leültek a kanapéra.
Lakóhelye egészen pici volt. Egy panelház stúdió lakása volt a szupergyors maffiózóé. Két nagy ablaka volt, tűzlétrával.
A szoba szépen be volt rendezve. Világoskék szín uralkodott benne. A szófa is olyan volt, s a függönyök is.
A konyha rész pedig fehérben pompázott.
Az ágy az ülőalkalmatossággal szemben helyezkedett el, s a kettő között a falnál az íróasztal, meg hozzá egy szék. A fürdőszoba külön helyiségben volt.

A fekete kabátos megkönnyebbülten fedezte fel a halomnyi papírt az asztalon.

Tehát tényleg tanult.- húzta vigyorra ajkát.