√A kóbor kutyák nem harapnak! (BSD×OC)(Befejezett)

11.rész: Vér és könnyek

Sziasztok!❤
Ebben a részben vannak felkavaró leírások, amiket természetesen jelöltem melyik részben találhattok meg!😊
Elolvasása csak saját felelősségre!
Jó szórakozást!❤

•••

-Utálom ezeket a dilettáns barmokat!- jegyezte meg Fyodor hajnalban, amint épp a folyóparton álldogált zsebre tett kézzel.

Elmeredt a távolba, valamit nézett. Valamit, ami nem lehetett sosem elég közel hozzá. Hiába akarta magáénak! Nem tehette még rá kezét. Még nem!
-Ne félj! Hamarosan megmentelek!-mondta ki gyötrő szavait.

A nap felkelt, elég világos volt odakint, így a lámpák már nem égtek. A fák új rügyeket növesztettek elhullajtott virágaik után.
A folyó szelíden sikamlott medrében. Nyugodt volt minden, tisztán lehetett hallani a madarak csiripelését, s a közelben elsuhanó autók hangját, amik koránkelő gazdáikat vitték valahová.

Ő is szívesen ment volna messzire, de nem tehette. Dolga volt, amit teljesítenie kellett. Valamint valaki még hiányzott a képből. A képből, mely csak és kizárólag úgy lehetett tökéletes, ha már mellette van az a személy!

A harmónikus csendet az orosz telefonja oszlatta szét. Klasszikus zene csendült fel, ahogy a készülék elkezdett csörögni. Beethoven 5. szimfóniája.
Elmosolyodott.

-Tehát a sors is azt akarja, hogy enyém légy...-fogadta a hívást.-Megvannak?

•••

Dazai a szokásosnál korábban ébredt. Mihamarabb az irodába akart menni, hogy láthassa Fumi-chan-t.
Nagyon ügyelt kinézetére. Szépen megfésülködött, frissen mosott ruhába bújt. Mindennek passzolnia kellett, semmi sem hibázhatott.

Sok hezitálás után végül egy csíkos inget választott, mely világos árnyalatú volt, halvány vékony csíkozással. Fekete mellényt vett fölé és a bolot. A bolot, amit Fumi-chan-nál hagyott egyszer, a kezdetek kezdetén.
Nadrágja fekete volt. Megszokott cipőjébe dugta lábát, s ballon kabátjába belebújva fejezte be készülődését.

-Ma vissza is szerezlek tündérkém!-mondta egy édes mosollyal.

A munkahelye nagyon közel volt, így vett egy kis reggelit a lánynak, no meg egy kávét mellé. Feketén, mert úgy szerette. Úgy ahogyan ő maga is.

Aki ilyen édes annak nem kell cukor~!- nevetett fel a gondolatra.

-Te meg mit nevetsz?-nézett rá Kunikida árgus szemekkel.-Ugye ma nem játszod el ugyanazt, mint tegnap?-lilás színben tetszett feje, ahogy ezt kérdezte.

A bolond elgondolkodott egy kicsit, csakhogy kínozza drága társát. Hiába, imádta a reakcióit. Soha nem tudta megunni.

-Uuugyan~! Abban nincs semmi meglepő~!-dalolta a csíny mester.

-Akkor miért vagy itt ilyen korán?-érdeklődte komolyan a szőke. Mivel csak összesen hárman voltak bent, tehát Osamu-n kívül két ember. Fukuzawa és Doppo, mint általában ilyen kora reggel.

Lehet, hogy tényleg túl korán jöttem....

-Nem tudtam aludni!-mondta hirtelen. Majd a kezében lévő kis csomagot az asztalára tette és a kanapéra vetette magát.

A copfos furcsállóan nézett rá, de nem kérdezett többet. Leült munkája felé és erősen koncentrálva gépelni kezdett.