√A kóbor kutyák nem harapnak! (BSD×OC)(Befejezett)

16.rész: Most mindenki utál?

Sziasztok!❤
Meghoztam az új részt, remélem tetszeni fog! 🥰
Mint már más-más fejezetekhez is, ehhez is saját rajzot készítettem! 😊
Mit gondoltok róla? Milyen lett? 🥺
Mint ahogy a cím is mutatja, ez nem egy boldog rész, de azért jó szórakozást hozzá! ❤

-Dazai... -ejtette ki a férfi nevét ajkán.

Azt hiszem... Ez eldőlt...

Míg Fumi-chan elveszett a gondolataiban, a víz csak ömlött és ömlött a kádba. Addig folyt, míg el nem árasztotta a nappalit, ahová kilépve a lány is felfedezte, hogy mit felejtett el a levél kézhezvételével.

Igyekezett a fürdőbe, vigyázva, hogy el ne csússzon a kövön. Aztán elzárta a csapot, s nem sokkal azután kopogást hallott a bejárati ajtó felől.

-Ugye nem...? -sápadt el még jobban.

Csakhogy sajnos tényleg az volt, amit nem akart. Az alatta lakó dörömbölt, mivel beázott a plafonja.
Mikor Enchi kinyitotta a bejárót, egy jóképű koreai férfival találta magát szemben.

-Jó napot! Elnézést kérek a zavarásért, de... beáztam! -vakarta fejét a jövevény.

-Jó napot... Sa... Sajnálom! Elkalandoztak a gondolataim és nem is tudom meddig folyt a víz a fürdőben! -vallotta be, ő maga sem tudta, hogy miért. -Többet nem fordul elő, ígérem! Ígérem megtérítem a kárt! -hajolt meg még teljesebbé téve a bocsánat kérést. -Egyébként... -szólt miközben felnézett. -Nem is tudtam, hogy laknak alattam!

-Igen... Nos... Nem rég költöztem be! Pontosabban 3 napja. Tetszett a hely és közel van a kedvenc kávézóm is! Ami pedig a kárt illeti... Azt majd később megbeszéljük! -mondta egy lehengerlő mosollyal az arcán. -Lim Do-San vagyok! Téged hogy hívnak? -nyújtotta jobbját a lány felé.

-Enchi Fumiko, örvendek! -rázott kezet új szomszédjával a nyomozó. Ahogy megfogta a férfi kezét rossz előérzete támadt. Végigfutott a hátán a hideg. Viszont nem tulajdonított neki nagy jelentőséget. Úgy vélte ez még a levél miatti sokkos állapot.

-Szóval... Fumi-chan! -vigyorgott egy nagyot, hogy az összes foga kilátszott. -Még találkozunk! -szólt búcsúzóul, majd elengedte a vörösesbarna kacsóját és elindult. A lépcsőtől még intett egyet, aztán már csak maga elé meredt.

-Egy igazi nőcsábász... -jegyezte meg a párna gyűjtögető, aztán becsukta a nyílászárót és visszament lakásába feltakarítani a hatalmas tócsát, amit figyelmetlensége okozott.

•••

Freud elvonult kis szobájába. A többieknek azt mondta nyugovóra tér.
Ám nem arra készült. A gondosan begyűjtött hajszál foglalkoztatta éppen, na meg a gyönyörű barna hajú lány, akitől szerezte azt.

Lefeküdt az ágyába és markában tartotta az eszközét, mivel belopózhatott a pincérnő álmába.
Lecsukta szemét és csak várt. Várta, hogy elaludjon legújabb kiszemeltje.

•••

Chuuya az éjszaka közepén kanapéján tért magához. Érezte, hogy még mindig részeg a Dazai-jal való iszogatás miatt.
Viszont valami mást is érzékelt. Valami hiányzott.

Menten nyakához kapott, de nyakörve a helyén volt. Aztán zsebre dugta mind a két kezét, de farmerja üresnek bizonyult.

-Eltűnt! -riadt meg. -Nincs meg a rajz! -húzta ki kacsóit ruhájából. -Pedig még meg sem fejtettem, hogy ki van rajta, és hogy mit jelent, bassza meg! A kurva életbe! -szitkozódott igencsak hangosan.