√A kóbor kutyák nem harapnak! (BSD×OC)(Befejezett)

5.rész: Ne utálj!

-Dazai-san.... Az éjszakai vendéged belehányt a kukánkba...-szólt Atsushi zavartan. Nem nézett a férfi szemébe, látszott rajta, hogy nem tudja hogyan is beszélhetne róla.

-Sss!-csitította a tigrist.-Majd meggyőzöm Kunikida-kun-t, hogy takaríttassa ki!-mondta gyermekien. Mindig volt valami ötlete a hasonló szituációkra.

Öltözéke a megszokottól eltérő volt. Csak egy világos kék inget és egy sötét farmer nadrágot viselt. A felső alatt szokásos fáslija volt, s cipője is az ismerős sötét barna darab volt.

Az imént említett személy hamar meg is jelent.
-Kunikidaa~-kuu~n! Egy homless belehányt Atsushi-kun-ék szemetesébe, megtennéd, hogy....-ahogy meglátta társát dőlt is belőle a szó, viszont a másik nem hagyta, hogy végig mondja hazugságát.

-DAZAI! Már megint egy nő volt nálad?!

Ez a Kunikida-kun mindig átlát rajtam... Nem értem hogy csinálja.-gondolta a pillanat töredéke alatt a kék inges.

-Deee~hogy!-pislogott nagyokat a szőkére.

-Akkor miért csillog vörös szájfény a nyakadon lévő fáslin?

-He'?
A faszomba! Elfelejtettem, hogy telecsókolgatta az a hogyishívják a kötésemet...

A fehér hajú lassan hátrálni kezdett, s közben beleütközött Fumi-chan-ba, akinél egy kisebb halom papír volt.
A fáslis szeme sarkából a földön heverő nőt fürkészte. Arca egy pillanatra komollyá vált. Rájött, hogy pont az a személy hallotta, akit a legkevésbé akart, hogy tudomást szerezzen zülléséről.

-Jaj de nagyon pisilnem kell!-szólalt meg szokásos idióta stílusában és kirohant.

-Ne haragudj! Megütötted magad?-kérdezte az árva.

-Semmi bajom!-válaszolta a lány.

•••

Fumiko feltápászkodott, s a fiú segített neki összeszedni az iratokat.

Fekete szoknya, sötét harisnya, fekete-fehér rövid szárú tornacipő és egy halvány rózsaszín rövid ujjú póló volt rajta betűrve szoknyájába, ami a köldökéig volt felhúzva.

Miután sikeresen összeszedték az összes dokumentumot, fogta és bevitte azokat Fukuzawa-san irodájába.
Nagyot sóhajtva leült az íróasztalhoz és leborult rá. Fájt a feje a tegnapi iszogatás után. Igazából bocsánatot akart kérni Chuuya-tól, vagy csak mondani valamit. Tudta nagyon jól, hogy a vöröske magát hibáztatja.

Legalább azt elmondhatnám neki, hogy ez volt az első csókom.... Nem akarom, hogy utáljon...

Gondolataiból a kötszer pazarló rángatta ki.
-Felismerem, ha valaki másnapos...-mondta komolyan, majd letett a lány mellé egy levél fájdalomcsillapítót és egy kis palackos szénsavmentes vizet. A kék szemű megvetően nézett rá.

-Kurva pecér!-vágta a fejéhez.

A barna hajú közelebb hajolt és így szólt:
-Nem történt semmi komoly, ha ennyire tudni akarod!

-Én nem...-válaszolta vörös arccal.-Túl közel vagy, Osamu....
Basszus, menj már odébb! Ez így nem jó...-gondolta elpirulva a hosszú hajú, egyre inkább zakatoló szívvel.

Hirtelen Kunikida-kun krákogott egy nagyot.
-Dazai ne mássz rá az új lányra!

-De hát én nem is..-mentegetőzött a dilinyós.

-Kunikida-kun, kérlek vidd innen Osamu-t!-szólalt meg kétségbeesetten a szoknyás.

Erre a szemüveges megragadta az exmaffia tagot és elhurcolta onnan.
A barna hajú így sem adta fel teljesen, miközben társa elvitte a kiszemeltjétől hangosan megjegyezte:
-Vegyél be gyógyszert! Ha neked fáj, az nekem is fáj!-cukiskodott a zaklató.