√A kóbor kutyák nem harapnak! (BSD×OC)(Befejezett)

14.rész: Én ennél több vagyok!

Sziasztok!😍
Meghoztam az új részt!❤
Sajnálom, hogy megvárattalak titeket, csak hosszú hetem volt!🥺
Kicsit el is bizonytalanodtam! Köszönöm a bíztatást MeiSmith0327 és Ninotchka_!❤
De a lényeg, hogy végre elkészültem vele és alig várom, hogy elolvassátok!🥰
❤Jó szórakozást!❤
⚠️⚠️Ez a rész Spoilert tartalmaz!!!!⚠️⚠️

A barna látta, hogy Kunikida a maffia főnök feljegyzéseit olvassa. A szőke szemei elkerekedtek, majd kinyitotta a Yosano által készített boncjegyzék aktáját. A kettőt összehasonlította, úgy tűnt talált valamit.

-Ezt nem fogjátok elhinni!- mondta hitetlenkedve.

-Mit?- nyitotta ki szemét Ranpo. S teljes figyelmét a volt tanárra fordította.

Lám-lám! Most már a te figyelmed is felkeltette a nyomozás?

A borostyán íriszek csak úgy csillogtak. Edogawa odalépett a copfos mellé, s ő is megleste mi az, ami ennyire kiborította az eszme mániást. Szemüvegét felvette, mint ilyenkor szokta.

-Ultra dedukció!- mondta és nyomokat keresett.

Dazai nagyon szerette ezt benne, hogy ennyire intelligens. Várta, hogy mit fog mondani a nyomozó zseni.

-Igaza van Dazai-nak! Fyodor-nak 100%, hogy köze van a dologhoz.
Elkapják az áldottakat, lecsapolják őket, majd megmosdatják, elvágják torkukat, belevésik bal csuklójukba a pici keresztet, s szép fehér ruhába öltöztetik őket...

Jó hallani, hogy igazam volt! De... Bár ne lett volna...

-...azután gondosan elhelyezik őket, hogy véletlenül se legyenek piszkosak. Viszont ez...! Na erre nem számítottam! Bizonyára véletlen, de nekünk nagy segítség lesz!- fejezte be a zöld szemű monológját.

Osamu érezte, hogy végre nyomon vannak, így egy kicsit lazíthat végre.

-Rendben! Akkor.. Nakahara-san! Kérlek üzenj Mori-sensei-nek, hogy össze szeretnénk hasonlítani a két tetemet!- szólt Fukuzawa.

-Jól van!- felelte a vöröske.

-Még valami! Dazai-san! Szeretném, ha te kísérnéd el Yosano-sensei-t! Te ismered közülünk a legjobban a maffiát.

-De főőnökk~!- hisztizett a fáslis.

-Dazai!- szólt rá Doppo mérgesen.

Ezt nem úszom meg.... Ennyit arról, hogy ma a tündérkémmel lehetek... Basszuskulcs!

-Rendben.. Értettem!- szomorkodott a bolos.

•••

Chuuya elindult Mori-hoz.
Egy ilyen dolgot, jobbnak látta, ha személyesen közöl, nem pedig telefonon. Túlságosan fontos volt ez ahhoz, hogy csak úgy hívásban értesítse főnökét. Annál sokkal jobban tisztelte őt.

Az épület tetején landolt. Képességének köszönhetően nagyon hamar odaért. Ami fontos is volt számára, hiszen minden perc, minden pillanat számított!
Egyenesen a lolita komplexusos irodája felé vette az irányt. Nem számított kijött vele szembe, ő tovább ment. Még akkor is, mikor Kouyou-val találkozott a folyosón. Biccentett neki egyet, s sietett dolgára.

Az ajtón kétszer kopogott, mint mindig. Ougai halkan szólt, hogy bemehet.

-Gyere... -hangja halk volt, s sietős.