√A kóbor kutyák nem harapnak! (BSD×OC)(Befejezett)

8.rész: Ha te is, akkor én is!

Sziasztok!😊❤
Ebben a részben ismét szexuális tartalmú rész található! 🔞A kijelölt szegmenst mindenki csak saját felelősségre olvassa el!🔞
❤🥰Jó szórakozást!🥰❤

Fumi-chan ismét arra riadt fel, hogy valaki kopog a bejárati ajtaján. Szokásosan megnézte mobilján az időt.

Hajnali kettő... Osamu, ha megint te vagy...- gondolta magában míg kivánszorgott az előszobába. Kinyitotta az ajtót, s neki támaszkodott. Igyekezett meglesni ki áll előtte.

Chuuya?

Aggódni kezdett, kérdezni akarta, hogy történt-e valami, de a maffiózó megelőzte. Rávetette magát, követelőzve csókolta. Más volt ez, mint az előző csókuk. Sokkal vadabb, birtoklóbb, izgatóbb. Nyelve táncra hívta az övét, amitől egész teste bizseregni kezdett, s olyat érzett, amit még soha. Akarta a férfit, ettől viszont megijedt és ösztönösen hátrálni kezdett. Viszont Nakahara nem eresztette. Megragadta tarkóját és derakát, majd magához húzta. Testük között nem volt egy szemernyi távolság sem. A vöröske óvatosan húzta haját, ezzel felemelve fejét.

Enchi a plafont nézte, aztán egy furcsa dolgot érzett. Egy apró finom harapást. Annyira meglepődött, hogy egy hang sem hagyta el a torkát. Érezte, hogy teste tiszta libabőr lett. Aztán a következő már nagyobb volt, egy kicsit fájt is a párna gyűjtögetőnek, de kellemes érzés volt, aminek már hangot is adott. Nyögött egy halkat, bár nem akart. Furcsán érezte magát tőle. A kék szemű lejjebb ment és elkezdte kiszívni, pontosan ott, ahol Dazai hagyott már egy nyomot.

-Az enyém vagy!-mondta birtoklón az ügyvezető, aztán megmarkolta a porcelán bőrű fenekét. Erre hangosan felnyögött egyet és mivel tudta, hogy az ajtó még mindig nyitva van nagyon kényelmetlenül érezte úgy magát.

-Az ajtó!-találta meg nehezen hangját az ég szemű.

A farmerkabátos egy laza mozdulattal megemelte lábát és belökte vele a bejárót, közben egy percre sem engedte el Fumiko-t. Csillogó kék szemével visszanézett a lányra, aki teljesen el volt vörösödve.

-Várj egy kicsit!-súgta a végrehajtó a fülébe.
S gyorsan levette cipőjét.

Basszuskulcs! Chuuya....

Ahogy visszatért rögvest megcsókolta,nyelve újra meg újra behatolt a szájába. Leírhatatlan érzés volt. Annyira izgató, amit el sem tudott eddig képzelni. Érezte, hogy nem lesz ez így jó egyre többet akart.

Aztán a férfi megragadta combját és felkapta, bevitte a hálószobába, közben folyamatosan csókolta. Majd finoman leterítette az ágyra és ajkaik elváltak egymástól.

Fumi-chan felnézett, látta ahogy Chuuya gyorsan megszabadul kabátjától és a földre dobja azt. Ekkor tudatosult benne, hogy most tényleg megtörténik és az izgalmat felváltotta az idegesség.

A gravitáció manipulátor fölé hajolt. Térde lábai között volt, karjai pedig a feje mellett kétoldalt.

Sarokba szorított!- döbbent rá hirtelen.

A fiú közelebb hajolt hozzá és gyengéden megcsókolta. De Enchi annyira megrémült, hogy ez sem segített. A csendet Nakahara lágy hangja törte meg:

-Szeretlek!-mondta.

A illúzió mester szemei elkerekedtek, arca teljesen piros lett.
Utoljára ezt a szót édesanyja mondta neki, mielőtt még meghalt... Ahogy meghallotta nem tudott semmi másra gondolni és könnyei patakokban folytak le orcáján.

-Valami rosszat tettem?-aggódott a fehér pólós.

-Nem... -szipogta.

A maffia tag befeküdt mellé, szorosan magához húzta. Fumi rögtön felé fordult és hozzábújt. Chuuya addig simogatta a lány fejét, míg el nem aludt.