√A kóbor kutyák nem harapnak! (BSD×OC)(Befejezett)

9.rész: Boldog születésnapot Chuuya!

Fumiko reggel amint felébredt telefonált Kunikida-kun-nak, hogy ma halaszthatatlan dolga akadt. A szemüveges megértő volt, így nem kellett bemennie aznap.

Aztán szokásához híven töltött magának egy csésze kávét, csak úgy feketén.
Ahogy a meleg italt kortyolgatta érezte mérhetetlen fáradtságát.

Mit tegyek? Vegyek Chuuya-nak egy palack bort? Vagy süssek neki tortát? -gondolkodott magában a lány.
Majd hangosan folytatta gondolatmenetét.

-Biztosan szereti az édességet, hiszen a teába is kért cukrot!-mosolyodott el. Ám hamar lefagyott az arcáról, ahogy eszébe jutottak a tegnap történtek. Valahogy úgy érezte elárulta ezzel a maffiózót, viszont ha ma meg a vörössel csinál valamit azt hogyan fogja elmondani Osamu-nak?

Abban biztos volt, hogy valahogyan, valamilyen elbaszott módon mind a két férfit szereti. De melyik iránt erősebb ez az érzés? Azt nem tudta megállapítani! Mind a kettőt látni akarta, de mind a kettőhöz teljesen másféle szeretet kötötte, mind kettőjüket más-más embernek ismerte meg.
Hogyan tud egyáltalán egy személy két illetőt is megkedvelni nagyjából egyszerre? És ki az, akibe szerelmes? Ez az, amit legkevésbé sem értett!

Elmélkedéséből egy hirtelen felcsendülő hang zökkentette ki. A telefonja volt az. Megnézte a kijelzőt, majd elfogta a kétségbeesés érzete, ami boldogsággal párosult.
Igyekezett előbbit nem mutatni, ahogy válaszolt a bejövő hívásra.

-Jó reggelt, szülinapos!-hangja vidám volt, s élettel teli.

-Jó reggelt, Chibim!-szólt bele a kagylóba Nakahara kedvesen. Hangján hallatszott, hogy fülig ér a szája.-Mindjárt ott vagyok érted!-fejezte be mondandóját, s letette.

-Bassza meg!-káromkodott egyet Fumiko, azután besietett a szobájába. Kirántotta a fehérneműs fiókot, s kikapta az első szettet, ami keze ügyébe került. Piros volt, ami egy pillanatra lelassította.

Vadító piros...- pirult bele a gondolatba.

Aztán iparkodott tovább. Tudta, hogy nincs sok ideje, mert az ügyvezető elég közel lakik hozzá.
Magára öltötte meggy színű alsó ruházatát, s megállt a ruhás állványával szemben. Egymás után tolta félre a vállfákat, majd meg akadt a szeme az egyiken. Halvány rózsaszín ruha lógott rajta, ovális nyakkivágással, rövid ujjakkal, s a mellrész alatt egy csipke réteggel, ami úgy ölelte körbe az anyagot, akár egy öv, onnan pedig tüll szoknyaként folytatódott, ami combközépig ért le. Ez volt az egyik kedvence, így nem volt kérdés, hogy felveszi-e.

Tudom már mit teszek! Főzök neki valami finomat!

Épp a fésűért nyúlt, amikor valaki kopogott a bejárati ajtón.
Bassza meg! Bassza meg!

-Máris megyek!-kiáltotta az ég szemű, s gyorsan megfésülködött, aztán ajtót nyitott.

Ahogy kinyitotta megpillantotta Chuuya-t. Egy hosszú ujjú fekete felső volt rajta és fekete nadrág. A csípőjére volt kötve egy piros pulóver. Valamint nyakörve és fekete kesztyűje, ami sosem hiányozhatott róla.
Széles mosoly ült arcán.

-Csinos vagy!-mondta szinte rögtön.

-Köszönöm!-válaszolta a pokróc imádó.

A férfi közelebb lépett és egy gyors puszit nyomott a kisebb arcára.

-Indulhatunk?-kérdezte a maffiózó leplezetlen izgalommal.
Olyan volt, akár egy gyermek karácsonykor.

-Persze!-vigyorgott Enchi. Leakasztotta hosszú szürke pulóverét. Miközben lesétáltak a lépcsőn bele is bújt.
A ház elé érve meglepődve nézett körbe.