3 szabály [Sólyom és a tél katonája] FF.

part 1

Hat hónapja dolgozom együtt a légierővel és valahányszor a hadműveletnél hozzáérnek, zavaros lesz. Ezt nem hiszem el!

Hát.. tudod azok a szegény technikusok nem tudnak lépést tartani veled, és a te hülye Stark-szintű technikáddal. - feleltem Sam kijelentésére.
Válaszképpen egy rövid mosolyt ejtett felém, majd tovább folytatta szárnya javítását egy kávézó kellős közepén.

A teraszon ülünk. Imádom, ahogyan a selymes szellő megsimogatja az arcom. Aprókat szürcsölök a kávémba, majd komolyan Sam felé fordulok.

- Egyébként ezek a tagok akikről korábban már meséltem neked, próbálnak hasznot húzni ebből a káoszbol és pénzt keresni vele. Látod ezeket az embereket?
- mutattam felé a telefonom képernyőjét. - Ezek azok, akiktől félned kell. A tisztogatóknak nevezik maguk.
- Ez neked új dolog? A rossz fiúk rossz neveket adnak maguknak. - Húzta ismét mosolyra száját azonban némi gúnyt véltem felvedezni benne.
- Vannak sokkal rosszabb nevek ennél. - Újra belekortyolok a már-már langyos folyadékba. - Alapvetően ezek az emberek azt akarják, hogy ez az egységes világ határok nélkül legyen.
- Valahányszor valami jobb lesz egy csoport számára, rosszabb lesz egy másik számára. - Közli velem teljes nyugodtsággal, miközben fel sem pillant a szárnya szerelgetéséből.
- Most már látod miért foglalkozik ilyen sok ember ezzel. Folyamatosan szemmel kell tartani őket. - Sam felpillant egy percre és rám mered.
- Most mint munkatársak vagy mint barátok beszélgetünk? Nézd én megértem aggodalmad, viszont míg semmi felhajtás nincs körülöttük nem ártana ha abbahagynád a felkutatásuk.  Most jöttünk vissza a bevetésről. Lazíts egy kicsit. Nem kell egyből a következő célpontot venni. Miről beszélek?! Te nem tudsz harc nélkül élni. - Meredten maga elé néz egy pillanatra. - Én csak.. - Idegesen lerakja kezei közül a csavarhúzót és felém néz.
- Arra kérlek légy óvatos. Ha valami komolyra fordulna, szólj.
- Kétség kívül.

Robot szárnyait belecsúsztatja háti-táskájába, amit könnyedén a vállára kap és feláll az asztaltól. Egy mosolyt kapok és elindul a parkoló irányába.
Egy kis bámészkodás után, mikor már biztosan elzsibbadtak a lábaim, felállok és kifizetem a kávékat. Magamban megjegyzem, hogy muszáj elmondanom Samnek a legközelebbi alkalomkor Ő fizet.

A nap már lenyugvóban, mikor egy utcányira járok csak a lakásomtól. Nem sietek, kiélvezem az utolsó sugarakat. Jólesően húzom ki zsebeimből a kezeim és talán mosolyognék azon, hogy mennyire élvezem én a naplementéket mikor különös hangokra leszek figyelmes.

Erőteljes futás. Hátranézek és egy férfi siet az utcán, minden erejével. Pár méterrel lemaradva egy rendőr autó üldözi. Látva, hogy a férfi felém közeledik, nem álltam el az útjából, sőt elé léptem megállásra késztetve.

Válaszul a vállamnál fogva arrébb rántott mire én megfogtam a karját és lehúztam a földre. Muszáj volt megállnia cselekedetemre és dühösen felém fordult, majd teljes erővel egy villanyoszlopnak hajított.
És én még azt hittem nem leszek kemény vele..

Teljesen más. Velem egy erőviszonyban van, ami azt jelenti, hogy katona. Szuper Katona. Szuper. Megdöbbentem. Görnyedten felálltam és mielőtt a védekező pozícióm felvehettem volna, bevert nekem egyet. A szemétláda. Hátrahőköltem.
Arcát nem nagyon láthattam, már a harc hevében sem, a másik, hogy baseball sapka és kapucnija nem hagyta, hogy bárki is könnyen észrevegye. Miután a rendőrautó hangos szirénázásba kezdett, az illető tovább futott ám én nem mentem utána.
Az egyik rendőr kiszállt a kocsiból és odafutott hozzám. Egy minden okéval intettem felé és kezemet az orromhoz emeltem, hogy enyhítsem a vérzést. Gondolataim a fickó erején forogtak. Mutáns? Android? Szuperkatonákról is keveset lehet hallani. Igazából csak Bucky aki Sam egyik barátja és Én lennék. Lehetséges, hogy ennek az embernek köze van a Tisztogatókhoz?
Vagy csak sokat gyúrt a kondiban és simán sikerült villanypóznának hajítania egy szuperkatonát.

Mikor már az otthonoban ültem feldolgozva az imént történt eseményeket, Samet kezdtem hívni. Azt mondta szóljak ha bármi történne és én így is teszek.

- Szóval ő most egy mérges rabló volt, vagy köze lehet a tisztogatókhoz? Igazam van? - kérdezte tőlem Sam, mikor már beavattam a fél órával ezelőtt történtekbe.

- Nem lehet mindkettő? Amúgy nagyon kedves srác - mondtam szarkazmussal, de ő nem reagált rá.
- Azt hittem nem avatkozol bele.
- Ő futott belém.
- És nem állhattál volna arréb, Isa?
- Nem. - fújtam ki a levegőt. Nem Sam.  Tudod néha muszáj bemocskolni a koszos kezem. Vagy betörni az orrom.
- Szerencsés vagy, hogy csak ez van.
- Mindenesetre tovább kell tartanunk a szemünket és fülünket míg fel nem bukkan újra. - hadartam, majd egy pillanatra megálltam. - Erős volt, Sam. Ha csak egy pillanatra is. Tudom, hogy köze van a Tisztogatókhoz.
- Történt valami ezen kívül? - kérdezte Sam.
- Nem. Nemtudom. Miután elmenekült nem eredt senki a nyomába. A rendőrök szerint vakcinákat és gyógyszereket lopott. Miért, mire gondolsz?
- Semmi.
- Varj.. nem gondolod hogy közülem va.. - Nézd ez egyenlőre maradjon köztem és közted rendben? - vágott bele feszülten a szavaimba.
- Rendben. - mondtam, majd leraktam a telefont.