3 szabály [Sólyom és a tél katonája] FF.

part 4

A légijármű egyenletesen siklott. Robotpilóta-módra kapcsoltam és egy pillantást vetettem a fényeknek. A nap lenyugvóban volt. Csodálatos látvány tárult a szemem elé. Nagyot sóhajtottam, és visszakanyarodtam a gép belsejébe.

Gondterhelt arccal foglaltam helyet kettejükkel szemben.
- Oké, vegyük át mégegyszer, mi a helyzet. - kezdte Sam.
- 5 szuperkatona van beszerző körúton. Küldetésük olyanra formálni a világot, amilyennek ők szeretnék, hogy kinézzen. Görcsösen ragaszkodnak elveikhez, és azt hiszik csak erővel lehet ezt a hatalmat megteremteni. - feleltem. Majd folytattam. - Az erőszakos forradalmárok rendszerint semmilyen ügynek nem használnak.
- Ezt általában azok mondják, akik rendelkeznek erőforrásokkal. Ezeknek a tagok nyers erőt használnak mint te, vagy Isa. - pillantott Sam a mellette ülő barátjára.

- Rá kell jönnünk honnan van a szérum. - tette hozzá Bucky, majd a szemembe nézett.

Alsó ajkát megnyalta, majd lassan végignézett rajtam. Szinte éreztem, ahogyan kemény szemeivel minden egyes porcikám felfedi. Kezdtem kényelmetlenül érezni magam.
- Mindig így bámul?
- Majd megszokod. - felelte egyszerűen Sam.

A nap már lement. Nem hagyott maga után semmilyen fényforrást, és mi sem kapcsoltunk a gépben. Levettem nehéz öveim és egyszerű fekete pulcsira cseréltem a hozzám simuló bőrkabátom.
Jól esett az anyag puhasága a durva szíjak után. Megborzongtam.

Sam egy hátizsákot használva párnaként terült el mellettem. Rámosolyogtam. Békésen szunyókált, mintha nem rajtunk múlna most több ezer ember sorsa.
Ő vigyáz rám. Miatta vagyok itt. Miatta tartok most itt. Ő vigyáz rám, én meg rá. Egyfajta szimbiózis-szerű kapcsolatban vagyunk ami a tévében cukinak tűnhetne, de a valóságban cseszettül kimerítő. De egy percet sem panaszkodom ha olyat kell tennem amivel óvhatom őt.

Fejem a támlának hajtottam. Szemem akaratlanul is az előttem ülő Buckyra vándorolt. Szeme csukva volt és karbatett kézzel ült, feltehetőleg így próbált pihenni.
Egyszer csak félelmetesen gyorsan pattant föl a szeme. Egyenesen rám nézett Kék íriszeivel. Kezemet ökölbe szorítva próbáltam nyugtatni magam az előbb ért hirtelen viselkedésére.
- Már nem vagyok gyilkos.
Rekedtes hangon suttogta és magába mélyedt. Én azért válaszoltam az előbb tett kijelentésére.
- Azt hiszed egy nap úgy kelsz fel, hogy eldöntheted ki akarsz lenni?
Egy pillanatra megálltam. Ő is.

Nehezteltem rá, és most sikerült egy váratlan pillanatban rázúdítani. Nem válaszolt. Én sem. Semmitmondó tekintettel néztem magam elé.

Mély álomból ébredtem. Kissé nehezemre esett kinyitni a szemem, de amint felfogtam a helyzetünk szinte hidegzuhanyként pattantam fel pozíciómból. A nap még korántsem járt az égen, sőt, meg se láttam amint a vezérlőbe érkeztem. A többiek enyhe feszültséggel kapták fel fejük érkezésemre.
Az időre pillantottam. Hajnali 2 óra. Nem aludthattam sokat, bár ez nálam egész jónak számít.

Sam lerakta a gépet egy tisztáson, és mi kivágtunk az útra. A város neve Riga volt, ahová megérkeztünk. Csendesen sétáltunk a járda kövein, és utunk csak a lámpa poros fénye világította be.
Egy Hotelhez érkeztünk. Sam benyitott és követtem példáját. A recepcióst úgy kellett álmából felébreszteni, hogy szobát tudjon nekünk adni. Nem hibáztatom, hisz későre járt. Ezt mondtam akkor is, mikor benyitottunk a hotelszobába, ami tágasnak látszott, ám két szoba volt benne csak. A két háló között egy nappalival egybenyitott konyha terült el. Felkapcsoltam a villanyt, és leraktam a vállamra nehezkedő táskát. Tényleg nagy volt a helység.

Bucky azonnal a mini bárpulthoz lépett és Whiskyt töltött pohárjába. Sam elfoglalta az egyik hálót, és rögtön kisietett hozzánk.
Laptopom az egyetlen asztalra helyeztem és felnyitottam. Sam elhelyezett helymeghatározójával próbáltam kideríteni a kamion álláspontját. Egy poharat rakott le mellém az említett személy.
- Ma este itt pihenünk meg. Igyál egy kicsit. Rád fér.
Felnéztem rá, végül megadtam magam és kortyoltam a whiskyből majd lecsuktam a gépemet ezzel holnapra halasztva a munkám.

A fürdőből kilépve, miután kellőképpen felfrissítettem magam a nappalinak nevezett helyiségbe sétáltam.
Bucky a konyhapultnak dőlve kortyolt az alkoholból, Sam a kanapéra helyezte mindkét lábát és úgy társalogtak. Nem akartam megzavarni őket, így az ablakhoz lépve figyeltem az estét. Egyszer csak a nevemre lettem figyelmes.
- Hm? - fordultam a hang irányába.
- Miért nehezteltek egymásra? - tette fel Sam azt a kérdést, amire még pontosan én sem tudtam a választ, de legbelül úgy éreztem órákat tudnék beszélni erről.