part 16

382 33 0
                                    

Az én idegeim is feszesek voltak, mint a húr, és majdnem átszúrták a bőrömet.
Nem akartam, hogy össze is omoljanak.

Bucky felhős vonásai elparázslottak.
Az arcán vad keserűség lángolt. Ahogy felkapta a whiskys pohárját, azt hittem eltöri. Gondolkodás nélkül kinyújtottam a kezem, hogy az övére simítsam.
Kihúzta magát ültében, a szeme újra az enyémre fókuszált. A nyugodtság visszaóvakodott az arcára, de most, hogy már láttam mi van mögötte, azt is láttam, hogy nem passzolt teljesen. Belekortyolt a Whiskybe, és jobbra-balra körözött a fejével. A nyugodt, laza Bucky visszatérőben volt, újra a helyére csúszott az arca. Zavart, hogy látott engem kiborulva, én viszont csak azt az álarcot láttam, amit mindenki más. Más volt, amikor rémálma miatt nem tudta magát leplezni.

- Anya mindig hagyta, hogy fürödjek a szökőkutakban. - mondtam, és lassan hátradőltem, elvéve kezemet az övéről.  Buckynak egy történettel sikerült lenyugtatnia, talán nekem is menne. Az emlék a semmiből jött, évek óta nem gondoltam már erre. - Mindig fejjel előre bele akartam vetni magam minden pocsolyánál nagyobb vízbe, és a legtöbb anya ezt nem hagyta volna, igaz? A biztonsági őrök, és a vízben terjedő betegségek vagy ilyesmik miatt. De Anya azt csinálta, hogy feltette a napszemüvegét és kicsivel arrébb ült, miközben én belevetettem magam a szökőkútba, és sikongattam, és ott buliztam, amíg valaki fel nem figyelt rá. Akkor muszáj volt dühösnek tettetnie magát, de mindig csak a legutolsó pillanatban parancsolt ki a vízből. Ezt eljátszottuk udvarokon, parkokban, főtereken.
Fantasztikus volt.

Elmosolyodott. Az a fajta mosoly volt, ami képes minden egyes embert magával rántani, és mosolyra késztetni. Én sem tehettem másképp.

- Bucky Barnes. Nem láttalak már vagy..rohadt rég. Te nem öregszel?

A hang irányába kaptam a fejem, de olyan gyorsan mozgott a csóka, mint amilyen gyorsan a nyelve járt. Pillanatokon belül ott termett mellettem, és helyet foglalt.
Egy harmincas éveiben járó férfi ült tőlem egy karnyújtásnyira. Szemüveget viselt, és nagyon drága nyakkendőt. Arca borostás volt, és szinte figyelemfelkeltően kicsi szeme.
- Mikor is láttalak utoljára? Másfél éve? Repül az idő..
- Mikor nem látlak. - felelt mogorván Bucky.
Felém fordult.
- Üvd, Isabell, ha jól tudom.
- Igen. Téged...?
- Neked csak Andrew. - szemével végignézett rajtam. - Minden női gyilkológép ennyire csinos? - mondta Buckynak a bókomat.

Én is őt kezdtem figyelni. Már értem miért feszült. Azt hittem leüti. De olyat válaszolt, ami miatt felment a pulzusom akaratom ellenére is.
- Nem. Ő itt szokatlanul. - köszörülte meg a torkát - Vonzó.
- És halálos. - ki se zökkent Andrew. - Olvastam róla, hogy egyszer elment egy adag szuperkatonával hogy begyűjtsék a szérumot amit elloptak tőlük. Aztán végül kinyírta a teljes osztagát. Mellkason döfött egy fickót. Téglával. Tudod te milyen nehéz azt? Leszúrni valakit? Egy téglával?
- A lényeget. - forgatta a szemét Bucky.
- A lényeg, hogy a téglának nincsen hegye. Hogy tol be egy egész téglát, egy másik ember testébe? Vagy Rohadt erős a csaj, vagy a másik embernek nem volt csontja.
- Mondjuk úgy, hogy tettem róla, hogy a másik embernek ne legyen csontja.. - fejeztem be.

Bucky lecsapta a poharat a kezéből, és haragosan ránézett.
- Két perced van átadni a szérum-elszívót, különben kikapom a fél tüdőd.
- Hé, nyugi haver! Te és én. Ugyanarra utazunk. Rá. - kacsintott felém.

Több se kellett Buckynak. Hirtelen felállt az asztaltól, és a  kezével elkapta a torkát. Az asztal fedetlen terítőjére nyomta, és erősen markolta. A jelenet nem maradt figyelmetlenül, hirtelen minden elcsendesedett. Felálltam a helyemről, és kezemet a vibránium karjára vezettem.
- Buck. Mindenki figyel. Ülj vissza. A tetted nem marad büntetlenül. Az államnak dolgozik. Ülj vissza.

Valószínű, hogy a beceneve hallatán, melyet sosem mondtam neki, és ezután sem fogok, elengedte.
Rendezte vonásait, majd újra helyet foglalt.
Mellettem lihegett Andrew és nyakkendőjét igazgatta. Meg sem tudott szólalni.
- Nincsenek nála. - feleltem Buckynak. Majd Andrewhez fordultam. - Miért téged küldtek, ha nincs nálad? - nem válaszolt. - Elvitte a cica a nyelved?
Megváltozott. Csendesen ült, és apró szemeit még jobban összeszűkítette, miközben a szalvétára írt egy címet. Majd felállt, és szó nélkül távozott.
Újra ketten ültünk az asztalnál.
Értetlenül bámultam a szalvétára felírt helyet. Braden  Rd    Brinch    MI 48418
Buckyra néztem.
- Nem kellett volna megszorongatnod.
Felbámult a plafonra, majd hunyorított. Mintha fohászkodna.
- Kihűlt a kávéd.

A helyzet számomra szórakoztató volt. Idejött egy régi, eltitkolt ellenség, aki fel volt készülve belőlünk, csak hogy a visszataszító belseje ellenére átnyújtson nekünk egy címet.
Elmosolyodtam, amint a szalvétát bámultam.
- Szerinted ez vicces? - kérdezte durcásan.
- Felettébb. - nevettem tovább.
Ő is elkuncogta magát.
Amíg tudsz nevetni, nem győztek le.
Mindegy mennyire rossz, vagy kilátástalan a helyzet. Ha másokat megnevettetünk, az úgy hat ránk, mint a drog: Hirtelen jobb kedvünk lesz. Könnyebséget hoz. Enyhíti a fájdalmat.
És a legjobb módszer arra, hogy ne kezdj el bombaként ketyegni...

3 szabály [Sólyom és a tél katonája] FF. Where stories live. Discover now