3 szabály [Sólyom és a tél katonája] FF.

part 2

Egy hét csorgott el.
A légierő raktárában sétáltam Sammel.

Vállamra nagy táskák nehezedtek, arcunk gondterhelt volt. A földszinthez vezetett az utunk egy lépcsőn keresztül.
Egyszerre lépegettünk lefelé a meredek fokokon mikor a repülőkre tévedt a tekintetem.
- Ehhez a sok repcsihez képest a tied elfér egy neszeszerben. - Sam kuncogott egy kicsit, majd visszaszólt.
- Köszi, hogy ilyen gyorsan eljöttél.
- Ugyan semmiség. Befejeztem az ellenőrzést, indulhatunk Münchenbe.
- Készen állsz rá? - figyelt rám, mire leértünk a lépcső aljára.
- Hogyne. - feleltem könnyedséggel. - Kapjuk el a rohadékokat.

Sam szólásra nyitotta volna a száját, mikor egy alakot véltem felfedezni a gépek árnyékában.
- Isa csak annyit kérek, hogy őri- Ő meg mi a francot keres itt? - Vágtam Sam szavába ingerülten, ahogyan felismertem a személyt.
James Buchanan Barnes.

Mire felénk ért, neki is sikerült feltennie ugyanazt a kérdést.
- Sam, ő meg mi a francot keres itt? - kérdezte, miközben le se vette a tekintetét rólam. Egymásra meredtünk, Bucky meg Én és látta, hogy emlékszem rá. Ahogy egymás szemébe néztünk, felszínre törtek a régen elfeledett dolgok is. Kék szeme ugyanolyan haragosan tekintett rám, mint 5 évvel ezelőtt. Tudtam, hogy miattam van itt.

- Hölgyeim és Uraim! - lépett közénk Sam.- Mindketten miattam vagytok itt. A segítségetekre van szükségem. Nálatok jobban senki nem ismeri a szérumot, ami az ereitekben futkos. Oké? A felháborodásotok várhat.

Meg sem hallva Samet a pisztolyomat Bucky fejére összpontosítottam.

Meghúztam a ravaszt, ám fémkarját a cső végére illesztve hárította mind a 4 golyómat amit beleeresztettem a tenyerébe.
- Ezer éve Isabelle.
A szemeim szikráztak.
- Szerintem nincs több töltényed. - folytatta.
- Ekkora mázlid van. - végigmértük egymást.
- Csini fémkar. - szóltam gúnyosan.
- Golyóálló. - felelt.
- Ezt mondtad, mikor golyót kaptál tőlem.
Igazából 3 golyót. Kettő mellbe egy a fejbe, ahogy tanították. Emlékszel? - kérdeztem, mire Sam felébredt a feszült figyelméből.

- Isa, mi a franc folyik itt? Honnan ez az undokság részetekről? - kérdezte és kikapta a fegyvert a kezemből, amit leejtett a földre és lábát rá emelte. Mintha az a fegyver valamivel is bántotta volna. De bántotta. Az én kezemben sült el. Talán a fegyverre haragudott. De legbelül a viselkedésemre.

- Ez itt, egy igazi seggfej. - Zökkentettem ki Samet felé nézve és kezemmel Bucky irányába mutattam.
- Vagyis megbízhatatlan, a te nyelveden. - szólt vissza Bucky.
- Vagyis szívtelen. A te nyelveden. - kontráztam.

- ELÉG EBBŐL. - kiabált Sam. - Befelé a repülőbe. Most. - Megfogta a karom és lökött egyet rajta, indulásra késztetve. - Bucky, neked is szóltam.
- Ja persze. Örülök, hogy láttalak cimbora. Vigyázz magadra. - fogta és a másik irányba kezdett sétálni.
Én csendesen beszálltam a hadirepülőbe és zavartan figyeltem mikor visszamegy érte és leállnak beszélgetni. Mindketten felém pillantottak. Nyugton maradtam. Visszanyeltem a harag hideg, fémes ízét. Beljebb mentem a repülőbe és elmélyültem gondolataimban, mikor Samet pillantottam meg az ajtóban.

- Ah hála istennek, már azt hittem őt i- a mondatomnak e részét tudtam csak kipréselni a számból, mivel megpillantottam a mögötte álló Buckyt.
Szinte levágtam magam a hosszú ülősorban és csöndben figyeltem őket, amint elfoglalják helyük velem szemben.

Nem volt kedvem vitatkozni, ugyanakkor bármelyik pillanatban megöltem a szememmel akárhányszor találkozott a tekintetünk. Az az igazság, hogy ehhez a flegma, nemtörődöm viselkedésemhez félelem is társult. Mikor megláttam, mikor Ő meglátott. Elárasztottak az emlékek és vele együtt az érzelmek. Nem szabad. Felsóhajtottam.

Sam a tervet ismertette a legújabb "tagunkkal" miközben a helyemet elfoglalva végeztem feladatom a gépen.
Fél szemem rajtuk tartva hallgattam beszélgetésük.
- Megtalálta őket egy München melleti épületben.
- Nem bízom benne.
- Nem kell bíznod benne. De én kiderítem, hogy igaz-e.

A vezérlőből kilépve szóltam Samnek, hogy egy perc van az indulásig. Mindketten felálltak és egy pillanatra Bucky felé vezettem tekintetem. Állkapcsa befeszült, viszont nyugodtnak látszott.
- Mi a terv? - kérdezte.
Senki nem válaszolt a kérdésére.
- Nagyszerű! Nincs terv.
- 30 másodperc. Figyelmeztettem Samet.
Szemüvegét felhelyezte a szemére és szárnyát ellenőrizve mellém állt.
- 15 másodperc.

Bucky kérdően ránk nézett és őszintén, fogalmam sem volt mi lesz a következő lépése. Igyekeztem a feladatra koncentrálni, a küldetésre, a Tisztogatókra.

Sam szólalt meg, mikor kinyílt a repülő oldala.
- Van tervem.
- Tényleg? Mi az?
- Utánam. - szólt Sam, majd kiugrott és szárnyaival sebesen zuhant, majd egyenletesen húzott el a szemünk elől. Ketten maradtunk a gépen.

- Hol az ejtőernyő?
- 60 méteren túl alacsonyan az ejtőernyőhöz, ezért bátorkodtam nem berakni. - mondtam gúnyosan.
- Amúgy sem kell. - szólt, és megindult felém.
- Biztos vagy te ebben? - kérdésem meg sem várva ugrott ki a repülőből, mikor megelégeltem a kémlelését lecsuktam az ajtót és a feladatomra öszpontosítottam.