3 szabály [Sólyom és a tél katonája] FF.

part 7

Újra Rigában igyekeztünk a Hotelhez. Zsebemben a kis vakcina-elszívót szorongattam, hogy az utcán még véletlenül se fedezzék fel nálam.

Beléptünk az ajtón. A hotelszobánk állott idegen szaga csapta meg az orrom, és ahhoz képest, hogy 3 csillagos szállodának csúfolta magát csak egyetlen fürdőszobát kaptunk a kétszobás nappalihoz. Igyekeztem az elsőre említett helyiséget mihamarabb elfoglani.

Összeszedtem magam a fürdőben, míg Bucky és Sam letelepedett a kanapén. A fürdő szellőzőjének kis rekeszét leemelve az üregbe helyeztem a kartondobozt, majd visszatoltam a rácsot. Nem éppen a legideálisabb rejtekhely, de egy éjszakát simán kibír. Nem bíztam Buckyban, nem akartam hogy a saját szemével lássa a vakcina-elszívót.

Kiérve a fürdőből, a konyha részhez sétáltam, és teát készítettem mindannyiónknak.
- A nagynénéd. Mit mondott neked?
Bucky kérdésére odamentem hozzájuk a teákkal.
Figyelmesen lesték az arcom.
- A szérum-elszívó nincs nálam.
- Ugye tudod, hogy bármelyik percben elvehetem tőled? Beszélj.
- Feltéve ha tudod, hol van. - válaszoltam hanyagul. - Hagyjam, hogy ellenünk fordulj, amint eljutunk hozzájuk? Hm. Jobb szeretem megtartani az előnyöm.
Ezzel arra céloztam, hogy neki semmiképp sem akarom átnyújtani.

Bucky kijelentésemre felállt, és hamar ott termett mellettem. Kikapta a kezemből a finom teát. Hirtelenségének köszönhetően pár forró csepp a kezemen landolt. Mélyen a szemébe bámultam. A teát a hátam mögött helyezkedő fehér falnak hajította. Az üveg millió darabra tört, és halvány pirosas folyadék elkezdett lefolyni a falon.
A szilánkok leérkezése a padlóra szinte vízhangzott a helyiségben.

- Akarod látni, mit lehet kezdeni az előnnyel? - Közel lépett hozzám, nagyon közel. Ezzel próbált megfélemliteni, de kevés sikerrel.
Sam az eseményeket végignézte, és Bucky vállára tette a kezét.
- Csillapodj.
Ám, mi továbbra is farkasszemet néztünk egymással.
- Nem hallottátok? Leülni.
Semmi válasz.
- Üljetek le arra a kibaszott kanapéra. Had telefonáljak egyet.
Sam gyors léptekkel az egyik szoba felé vette az irányt, majd bezárkózott.

-Hülyének nézel? - kérdezte.
- Persze, hogy hülyének nézlek. De teszek egy szívességet és kiütöm a hülyeséget a fejedből, csak kérned kell. - kacsintottam.
A szemei szikráztak, majd elcsöndesültek.

Néma csönd. Hosszú pillantásokat váltottunk, el nem hagyva tartásunk.
- Ennek két módja van. Édesen vagy véresen. - Bucky érzéketlenül nézett a szemembe.
Felnevettem. - Hahh. Ez komoly?
- Igen.
- Tényleg?
- Igen.
- Hmm. - gondolkodtam. - Hát.. Ez nehéz döntés.
- Ó dehogyis az.
- Asszem döntöttem.

Sebesen löktem el magamtól, majd ezzel együtemben közeledtem is hozzá. Elvesztette egyensúlyát, de nem esett hátra. Felém lépve hárította mindkét ütésem, majd lefogta a kezeim.
- Kesztyűs kézzel bánsz velem? - próbáltam elvenni kezem a szorításából.
- Egyenlőre.
Felülkerekedtem. Karját kitörve tartottam a hátánál, miközben fém kezével hadonászott.
- Már tuti bánod a kesztyűs kezet, mi?
- Most elég sok mindent bánok. - erőlködve préselte ki a szavakat a szájából, majd egy jól irányzott mozdulattal hátra nyúlt megfogva dzsekim a kanapéra hajított. Lihegve felhúztam magam, és az előtte lévő asztalocskát felborítva hozzá vágtam.

Vibránium karját használva ellökte magától az asztalt, és a kanapéhoz lépett. Újra le akart rá vágni, ám mivel én gyorsabb voltam, helyet cserélve vele, most ő feküdt hanyat rajta. Felémásztam. Két lábam a nyakához szorítottam, ezzel helyet foglalva a mellkasán. Kezeit lefogtam az enyéimmel. Nem volt célom megfojtani, de reménykedtem, hogy az erős szorításom miatt megadja és meghúzza magát. Nem tudott menekülni.
- És most aludni fogsz. Olyan lesz, mint egy rossz álom. - igyekeztem fogva tartani erős kezeit.
- Inkább rémálom. Ez az egész rémálom. - sóhajtott, majd kezeit ellenem fordítva a hátam mögé kényszerítette, és velem együtt ült fel a kanapén. Akaratlanul is az ölébe estem, és mivel karjaimat hátrafogta, ezúttal szoros tartásából sem menekülhettem. Felsőtestünk összeért, és szúrósan a szemébe bámultam amit csak úgy tudtam megtenni, ha az orrunk összeért.

- Engedj. El. - vicsorogtam.
Szinte lelökött a kanapéról, csakhogy szabadulhasson tőlem. Lihegve terültem szét a padlón, mire ő a konyhapulthoz érve Whiskyt töltött magának és gyors kortyokkal nyugtatta magát.

Sam rontott be. Végignézett a szobán, majd minket vizslatott.

- Rendben. Ti akartátok. Üljetek le a székekre.
Valahogy sejtettem, hogy ehhez fog folyamodni. Egy jóleső pszichiátriai beszélgetés várt ránk. Vagyis ő ezt akarta.

- Sam erre nekem nincs időm. Nagyon komoly problémába futottunk bele.
Felálltam, és távozni akartam, de pisztolyt fogott rám.
- Ülj le a székre.
- Jól van, leülök. Elrakod a pisztolyt? Mi ütött beléd?
- Belém? Mi ütött belétek? Ülj le te is.
Buckyra tartotta a pisztolyt, mire kezeit védezően felrakta és odasétált az asztalhoz, ami körül mind helyet foglaltunk.
- Szóval.. Ki szeretné kezdeni? - elrakta a pisztolyt. - Rendben. Egyikőtök sem szól. Csodás.
- Oké Sam. - szólaltam meg.- Megértem, miért akarod hogy beszélgessek ezzel a dilinyóssal. - böktem a mellettem ülő Buckyra. - De én teljesen jól vagyok.
- Ez nevetséges. - bámult Bucky.
- Igen. Egyetértek.
- Látjátok? Máris haladunk. Oké. Felteszek egy kérdést! - Sam mindkét kezét az asztalra helyezte, majd így szólt.
- Tegyük fel, hogy csoda történik. Mit szeretnétek látni, ami jobbá tenné az életetek?
- Az én csodámban Ő - mutatott rám Bucky.- kevesebbet beszélne.
- Én is ugyanezt akartam mondani. Hát nem ironikus? - gúnyosan mosolyogtam rá.

- Ideje a léleklátó gyakorlatnak. - csapta össze kezeit Sam.
- Ez már jobban tetszik.
- Jó ég, persze hogy ezt imádja.
- Készen állok.
- Ez a te műfajod.
- Forduljatok szembe egymással. - utasított Sam. Megtettük. Innen nincs visszaút.
- Ezt tutira élvezed.
- Élvezni fogom.
- Tudom
- Aha
- Te jó isten. Még közelebb!
- Ez egy jó gyakorlat. Kösz Sam! - felelt Bucky.
- Oké. Még közelebb. Nem figyeltek rám?
- Ennél közelebb nem akarok hozzá kerülni.- jelentettem ki.
De Sam figyelmébe sem vette a kijelentésem, tovább nyugtatott minket.
- Ez kitűnő gyakorlat lesz, én is sokat használtam a pácienseimmel. Ne aggódj Isa.
- Esetleg ne üljek az öledbe? - kérdeztem szarkasztikusan Buckyra nézve, ezzel utalva előző helyzetünkre. A lábunk összeért, ahogyan a két széket egymással szembe fordítottuk.
- Ha lehet, ne.
Sam felálltes betolta a két széket. Az én combom, a lába közt volt. Szólni akartam, de megpillantottam a pisztolyt a nadrágja zsebében, ezért inkább csendesen tűrtem Bucky közelségét. Elég feszült lett a hangulat.
- Csodás.
- Most itt ragadtunk.
- Kicsit közel
- Nagyon közel.
- Ezt akartad nem? - kérdezte Bucky, és lehetetlenül néztem rá. Komolyan??
- Rám kell figyelni! Jó. Most nézzetek egymásra. Egymás szemébe kell néznetek.- Megtettük.
- Nem is volt olyan nehéz. Meg vagyok lepődve. Rendben. Buck. - nyugtázta Sam. - Miért bosszant téged Isa?
- Mondtam már, hogy ne hívj Bucknak.
- És nehogy valami gyerekes dologgal gyere. - Egy pillanatig Bucky elgondolkozott Sam előbb tett kijelentésére, majd komolyan felém nézett.
- Miert menekültél el?
A gyomrom görcsbe rándult.