𝙎𝙯𝙚𝙧𝙚𝙩𝙣𝙞 𝙚́𝙨 𝙨𝙯𝙚𝙧𝙚𝙩𝙫𝙚 𝙡𝙚𝙣𝙣𝙞 |𝙟𝙞𝙠𝙤𝙤𝙠| ✓

16

Jungkook szemszöge

Hulla fáradtan esik be mindkettőnk a bejárati ajtón, Chim már annyira fáradt, hogy félek lassan állva elalszik. Kicsit elhúzódott az iszogatás a folyóparton, mert végül a harmadik járattal mentünk haza, ami reggel hétkor indult. Idő közben kiment az álmosság a szemünkből, viszont a metrón újra ránk tört a fáradtság.

Gyorsan elzavarom Chimet tusolni, had feküdjön le, mert nagyon fáradt és tudni kell, ha Jimin álmos akkor nagyon, de nagyon hisztis tud lenni. Ebből kaptam eleget hazaút közben és komolyan már azon gondolkodtam, hogy cipelem a hátamon csak nyugodjon el végre.

Öt perc alatt le is zavarja a pancsit, de szerintem nagyjából csak átáztatta magát vízzel. Egy fürdőköpenyben lép be a szobájába, én pedig átveszem a fürdőt. Gyorsan fogat is mosok, majd egy alsót magamra kapva visszamegyek a szobába ahol a legizgatóbb és egyben a legédesebb látványban van részem.

Jimin egy szál semmiben fekszik hassal az ágya közepén és mellette a takarón hever az egyik pólóm amit gondolom fel akart venni, de nem jutott el odáig. Beharapott ajkakkal lépek oda szerelmemhez és szólítom meg, hogy fenn van-e, de ő csak nyammog egyet és összekuporodik. Szóval elaludt...

Odanyúlok a pólómért, hogy fel tudjam öltöztetni, de őszintén megmondom gondoltam arra is, hogy nem adok rá semmit, ám Chim ennek nem örülne, ha majd délután felkel. Én meg hülye lennék nem tiszteletben tartani ezt.

Nagynehezen ráküszködöm az anyagot és őszintén csodálkozok, hogy mennyire mélyen aludhat, mert még arra se kelt fel, hogy majdnem leborult az ágyról mikor felültettem.

Elfektetem babám az ágyban, majd alaposan be is takargatom, hogy meg ne fázzon itt nekem. Elsétálok a villanykapcsolóig, de ügyelek arra, hogy a plafonon elhelyezkedő led csíkját a legalacsonyabb fokozatra véve égni hagyjam. Hála istennek mindkettőnk ajtaja üveg nélküli fekete fa, szóval nem fognak zavarni a beszűrődő fények és anyáék sem fognak később benyitni, mert tudják, hogy alszunk. Mellesleg azt hiszik, hogy azért alszunk mindig együtt, mert Jimin fél egyedül, ami igaz is, mert még mikor egyedül kellett aludnia, mindig panaszkodott, hogy nem alszik rendesen a korom sötét miatt. Ezért is találtuk ki a színes led fényeket és azt is, hogy vele alszok, bár ezzel kapcsolatban nem kellett győzködni egyikünket se és anyáéknak is úgy mondtuk el, hogy azért alszunk egymással, mert Chim fél egyedül. Engem meg tulajdonképpen teljesen lenyugtat a közelsége és mikor mellettem van a világ legszelídebb emberének érzem magam, aki egy légynek se tudna ártani. Kivéve persze akkor, ha valaki bántani akarja a kincsem, mert akkor harapok.

Bemászok mögé az ágyba, majd szorosan átölelem pici testét és egyenesen a mennyekben érzem magam, mikor megérzem selymes bőrét és teste melegét. Hihetetlen mennyire szerelmes vagyok belé, el sem tudja képzelni.

- Jó éjt egyetlenem! – csókolok tarkójára és lehunyom szemeim. Nyammog egyet, majd átfordul velem szembe és jó szorosan mellkasomba bújik. Egyik lábát átteszi derekamon, amit elképzelni nem tudok, hogy lehet kényelmes, de ha neki így jó akkor így jó. Kezemmel lesimítok vékony derekán egészen fenekéig és most veszem észre, hogy alsót nem adtam rá. Hoppá! Na mindegy, úgyis kényelmesebb így aludni.

***

- Guuuuuk! Kelj fel szívem, már délután öt óra! – hallok meg félálomban egy édes hangot. Nem is emlékszem, hogy mikor aludtam el. Kinyitom résnyire szemeim és megpillantom a mellettem ülő szépséges angyalt egy tányérral és vízzel a kezében. Szája aranyos mosolyra húzódik, az én szívem pedig nagyot dobban.

- Mikor keltél fel picim? – csúsztatom egyik tenyerem a mellettem ülő combjára és simogatni is kezdem puha testrészét.

- Úgy két órája. Nem akartam felkelni mellőled, de anyával el akartam menni boltba, szóval elkísértem, ja meg éhes voltam, ezért ettem és hoztam neked vizet meg csináltam neked is salis szendvicset. A kedvenced! – mosolyog rám és felém nyújtja az ételt, amit azonnal el is veszek tőle hálásan pillantva rá. Hihetetlen mennyire kifogtam vele az isten lábát! Jobbat, ha keresnék, se igen találnék!

- Feküdj vissza mellém baba! – nyúlok keze után, hogy be tudjam rántani magam mellé, de annyira nem is kell erőlködnöm, mert készségesen befekszik mellém és magára húzza a takarómat.

Leveszi az ágya mellőli polcról a laptopom, ami amúgy fogalmam sincs, miért van nála, de végülis semmi titkolni valóm nincs rajta, meg elég sokszor hagyjuk szanaszét a másik szobájában a cuccainkat. Szerintem ez is úgy került ide, mert mostanában én nem használtam, csak Chim néz mindig valamilyen sorozatot rajta, ha engem nem tud rávenni a filmezésre. Így teszi most is, a laptopom bekapcsolva lép be Netflixbe, hogy valami nézni valót keressen, amíg én falatozok.

- Lemegyek anyáékhoz kicsit jó? – pillantok a mellettem lévőre, mire bólint egyet és csücsöríteni kezd.

Mosolyogva hajolok felé egy puszit nyomva homlokára és szájára, mert szerintem ma még egyet sem kapott.

Ezután ki is bugyolálom magam a takarójából, majd az ablak felé sétálok, hogy szellőztessek kicsit, mert nagyon meleg van. Visszapillantok gyorsan Chimre, aki már nagy beleéléssel néz egy filmet, én pedig megnyugodva hagyom egyedül tudván, hogy nem fog unatkozni amíg lent leszek és mikor visszajövök, akkor tudjuk folytatni a Prison Breaket.

Leszedtem az eddigi részeket, amiket még nem írtam át, de azt elfelejtettem, hogy akkor a voteokkal együtt a nézettség is lecsökken :) tornásszátok fel valahogy kérlek🥲💗