𝙎𝙯𝙚𝙧𝙚𝙩𝙣𝙞 𝙚́𝙨 𝙨𝙯𝙚𝙧𝙚𝙩𝙫𝙚 𝙡𝙚𝙣𝙣𝙞 |𝙟𝙞𝙠𝙤𝙤𝙠| ✓

4

Jimin szemszöge

Ma van az első napom a suliban. Szerencsére olyan iskola, ahova nem kell egyenruha, így felveszek egy fekete térdnél szakadt farmert, majd rá egy fekete-piros csíkos pólót. A hajamat megfésülöm és úgy állítom be, hogy a frufrum takarja a homlokomat. Bepakolok a táskámba a mai órák szerint, mivel mikor beiratott Jina, akkor már megkaptam az órarendem is.

Lemegyek a konyhába és egyből megpillantom Jungkookot és anyukánkat is. Jina a reggelinket készíti, míg a fia az asztalnál ül és telefonozik. Ahogy belépek a helyiségbe rám pillant, majd azonnal visszamerül a telefonjába.

- Jó reggelt! – köszön a nő, majd rám mosolyog.

- Nektek is! – nézek Jungkookra és próbálok egy mosolyt magamra erőltetni. Válaszként csak int nekem, majd enni kezd mikor Jina leteszi elé a reggelit.

Elém is rak egy tányért, amin rántotta díszeleg paradicsommal. Enni kezdem, közben a hasamban el nem múlik a gyomorgörcs. Minél jobban telik az idő annál jobban izgulok.

- Na elmentünk anya, délután jövünk. – áll fel Jungkook majd tányérját a mosogatóba rakva kilép a konyhából.

- Én is? – csodálkozok, hiszen nem voltam rá felkészülve, hogy kedves lesz, bár amúgy az is lehet, hogy nem nekem mondta. Az igaz, hogy rajtunk kívül más nincs itt, de akkor is.

- Persze. Elviszlek kocsival, így nem kell sétálnod. – mosolyog rám, aminek nagyon megörülök. Végre kedves velem, így csak még jobban bejön. Várjunk... mi van?

- Köszi – mosolygok rá, majd felveszem a cipőm és a farmerkabátom aztán kilépek az ajtón. Anyától is elköszönünk és beszállunk a kocsiba. Én az anyós ülésre ülök, Jungkook meg értelem szerűen a kormány mögé.

- Izgulsz? – pillant rám a fiú fekete szemeivel.
- Kicsit. Na jó inkább nagyon. – fordítom el róla zavartan a tekintetem, nem értem miért ilyen kedves. Bár nem mintha zavarna...

- Nyugi. Ha akarod lehetsz velünk, úgyis be akartalak mutatni a srácoknak. Mellesleg bocsánatot szeretnék kérni az eddigi viselkedésem miatt. Tudom nem volt szép, csak nagyon hirtelen jött ez nekem. Remélem nincs harag. – mondja rám pillantva egy pillanatra, majd elindul mikor zöldre vált a lámpa.

- Semmi baj, megértem. Remélem ezek után jóba leszünk. – pillantok rá nagy szemekkel.

- Hát persze. –mosolyodik el. - Szeretnél velünk lenni suliba? – kérdezi.

- Kikkel?

- Velem meg egy pár barátommal. Pontosabban velük. – mutat egy társaság felé, hiszen időközben ide értünk a sulihoz.

- Ha nem zavarok, szívesen megismerném őket. – nézek rá ártatlanul, mire egy kicsit megmerevedik, majd egy kis mosollyal kiszáll az autóból.

- Akkor gyere, bemutatlan nekik. – fogja meg a kezem és kezd el húzni az öt fős társaság felé, akik nagyon nagyokat nevetve beszélgetnek, közülük pedig két ember cigizik.

- Helló gyökerek! – áll meg mellettük Jungkook majd lepacsizik mindenkivel, míg én elmotyogok egy sziasztokot.

- Te vagy Jimin bizonyára. – fordul felém egy Kookkal egy magas téglalap mosolyú srác.

- I-igen. – felelem dadogva. Francokat dadogok? Olyan kedvesnek tűnik mindenki közülük.

- De édes vagy úristen, én Taehyung vagyok. Te leszel az új osztálytársam, ülsz majd mellém órákon? – kérdezi nagy szemekkel, míg én kicsit közelebb araszolok Jungkookhoz, hiszen kicsit ijesztő milyen lelkes és hiperaktív.

- Taeeee, megijeszted nem látod? – csitítja le egy fekete hajú fiú, majd felém fordul. - Amúgy Hoseok vagyok, de hívj csak Hobinak. Jungkook már mesélt rólad, szóval ja, mindenki várta, hogy bemutasson végre ez a gyökér, hiszen annyit áradozott rólad. – biccent Kook felé, aki piros arccal, gyilkos szemeket vet Hoseokra, én pedig Hobival és a többiekkel együtt felnevetek. Hogy mi? Jungkook áradozott rólam? Mégis miket? Valakit majd ki kell kérdeznem, nagyon kíváncsi vagyok.

***

- Körbe vezessünk majd a suliban? – fordul felém Namjoon. Az a helyzet, hogy nevekben elég rossz vagyok, de furcsa, hogy nekik azonnal megjegyeztem a nevüket. Bár ilyen kedves embereknek rossz lenne, ha nem tudnám megjegyezni. Lehet ez azért van, mert nem ismerek sok embert és eddig egy barátom se volt nagyon. Remélem ez most változni fog.

- Megköszönném, mert nem akarok eltévedni. – nevetek fel.

- Igazából annyira nem nagy, szóval eltévedni nem fogsz, maximum a torna termeknél kell figyelni, hogy ne a lány öltözőbe menj be, mert igaz kinn van rajtuk a jelzés, hogy férfi vagy női, de szerintem annyira nem egyértelmű a rajz, hogy sokszor én is eltévesztem még így három év után is. – nevet fel Jin, mire Namjoon az arcára puszil. Ezen a tettükön kicsit sem lepődök meg, hiszen észre vettem a mozdulataikon és ahogyan egymásra néznek, hogy van köztük valami komolyabb. Nagyon aranyosak meg kell hagyni.

- Nem tudom azon lepődjek-e meg, hogy Jin végzős létére se talál oda a férfi öltözőhöz, vagy azon, hogy Jiminie kicsit sem lepődött meg azon, hogy együtt vagytok? – tűnődik hangosan Yoongi, amikor meglátja, hogy nagy mosollyal az arcomon figyelem Jint és Namjoont.

- Számítottam, hogy van köztetek valami már akkor amúgy amikor reggel találkoztam veletek. Meg lehet állapítani a mozdulataitokból és abból ahogy egymásra néztek. Én is ilyen kapcsolatot akarok! – nézek boci szemekkel. Mindenki Jungkook felé pillant, aki kicsit furán néz rám. Most mi rosszat mondtam?

- Ömm... rosszat mondtam? – kérdezem félve, mire mindenki felkuncog, majd Jungkook mellém lép és megfogja a kezem. Érzem, hogy kicsit görcsbe rándul a gyomrom. Mi ez az érzés? Remélem nem az amire gondolok. Bár nem bánnám, igazán kíváncsi vagyok milyen a szerelem, de lehet nem a mostoha testvéremmel kéne, úgysem fogja viszonozni. Full hetero, látom rajta. Jó igazából szerelemről közel se beszélhetünk még hiszen egy órája ha jóba lettünk és egyáltalán nem ismerem, de rájöttem, hogy az első perctől fogva bejön nekem a srác az ex bunkósága ellenére is.

- Nem mondtál semmi rosszat Chim. Gyere menjünk Taeval elkísérünk a termedig. – köszönünk el a többiektől, hiszen mindenkinek máshol lesz órája.