𝙎𝙯𝙚𝙧𝙚𝙩𝙣𝙞 𝙚́𝙨 𝙨𝙯𝙚𝙧𝙚𝙩𝙫𝙚 𝙡𝙚𝙣𝙣𝙞 |𝙟𝙞𝙠𝙤𝙤𝙠| ✓

7

Jimin szemszöge

- Olyan szótlan vagy már három napja Kookkal együtt! Van valami baj? Ráadásul ezt nem csak én vettem észre, hanem a srácok is, de most már mindenáron kihúzom belőled, mert Jungkook se mond semmit senkinek. – kémleli az arcomat Tae, a padunk tetején üldögélve.

- Az lehet. – motyogom vállat rántva.

- Mi történt köztetek? Összevesztetek? – kérdezi. Igazából fogalmam sincs, hogy össze vesztünk-e, bár valljuk be amióta három napja csókolóztunk azóta nem nagyon beszélünk. De igazából miattam, hiszen ahol tudom ott kerülöm. Rájöttem, hogy nem volt jó ötlet ez az egész, félreértés ne essék nem bántam meg, hiszen még mindig szerelmes vagyok belé, de szerintem ő semmit sem érez irántam és mivel mostoha testvérek vagyunk amúgy sem tehetjük ezt meg. Anyáék csalódnának.

- Baj az nincs... vagyis nem tudom! – nézek rá kétségbeesetten.

- Na akkor mesélj. Biztos jobb lesz, ha kiöntöd a lelked. – mosolyog bugyután amin kicsit felnevetek.

- Az a helyzet, hogy én és Jungkook... – itt megállok, mire összeráncolt szemöldökkel néz rám.

- Ti? – kérdez vissza várva, hogy folytassam.

- Smároltunk. – nyökögöm ki zavartan hajamba túrva.

- Hogy mi van? – kiált fel és tudom hogy folytatná is a kérdezősködést, de mivel bejön a tanár azért leszáll a padról és szigorúan néz rám.

- Ezt még nem fejeztük be! – böki meg mutató ujjával homlokom, mire bólintok.

***

- Na mesélj! Tudni akarok mindeeeeent! – ugrik mellém Tae rögtön miután kicsengettek, elnyújtva kicsit a mondandója végét .

- Hát... lényegében annyi, hogy átmentem hozzá este, mert unatkoztam, hogy filmezzünk. Aztán nem tudom mi ütött belém, de elkezdtem kicsit tapizni.

- És mit reagált arra, hogy lesmároltad? – sétál mellettem a fiú, miközben megyünk ki az udvarra a többiekhez.

- Ő csókolt meg, de én másztam rá. De ahjj... mondanám, hogy megbántam, de egyáltalán nem, hiszen tudod, hogy szerelmes vagyok belé. – hadonászok kezeimmel idegességemben.

- Persze, hogy tudom. Mindenki tudja. De szerintem egyáltalán ne gondold azt, hogy ő nem akar tőled semmit. Ha kicsit kinyitnád a szemed látnád azt amit mi. – vigyorog sejtelmesen, mintha tudna valamit amit én nem. - Bár be kell valljam bátor voltál, hogy mertél közeledni hozzá. Én biztos nem mertem volna. – teszi még hozzá.

- Egyszer élünk. – rántok vállat. - Utólag lehet kicsit hülyeség volt elvégre testvérek vagyunk vagy mi. – motyogom.

- És? A suliban úgysem tudja senki, hogy testvérek vagytok, de ha tudnák sem foglalkoznának vele, hisz tudod, hogy itt mindenki ugyanannyit ér. Meg amúgy is semmilyen rokoni kapcsolat nincs köztetek és a ti szüleiteknél elfogadóbb emberek nincsenek a világon. – ezzel nagyon megnyugtatott most, de még mindig kétes érzelmeim vannak. Beszélnem kéne Kookkal, de félek, hogy elküld melegebb éghajlatra.

- Figyelj, szerintem beszéljétek meg délután a dolgokat. – mondja a fiú.

- Én is erre gondoltam, de félek, hogy elküld. – nézek rá.

- Nem fog. – kacsint, majd köszöntjük a másik öt fiút, mert idő közben oda értünk a nagy fához, ahol nagyszünetekben lenni szoktunk.

- Chim. Beszélhetünk otthon? – lép mellém Kook, mire bólintok. Hagyom inkább, hogy ő mondja el mit akar, had legyen könnyebb dolgom.

- Azta! Három nap után végre egymáshoz szóltok? – csap hitetlenül a homlokára Jin.

- Amúgy tényleg. Eddig totál össze voltatok nőve. Most mi történt köztetek? – járatja köztünk felváltva tekintetét Namjoon.

- Semmi! – vágjuk rá egyszerre, talán túl gyorsan. Taere nézek aki sejtelmesen mosolyog ránk.

- Hát jó. De ugye tudjátok, hogy egy idő után muszáj lesz beavatni a barátaitok? – folytatja Nam.

- Majd elmondjuk, ha megbeszéltük a dolgokat. – sétál mellém Jungkook szorosan és egyik tenyerét fenekemre csúsztatja kabátom alatt úgy, hogy a többiek ne vegyék észre. Mérgesen nézek rá és próbálom elhessegetni eltévedt tenyerét, de nem hagyja helyette pimaszul mosolyog rám. Hiába, nem tudok rá haragudni na meg szeretem is, ha ezt csinálja. Bele törődve sóhajtok egyet és közelebb furakodok hozzá, tenyerét pedig felviszi derekamra és úgy ölel magához.

- Még nem végeztünk ugye tudod? – suttogja a fülembe kicsit lejjebb hajolva hozzám, mire elpirulva bólintok egyet.

***

- Na szóval. Először is az érdekelne, hogy miért nem szólsz hozzám. – teszi fel a kérdést Kook, miközben helyet foglalok mellette az ágyán.

Végül elmondom neki, azokat amiket Taenak is mondtam. Vagyis gyakorlatilag mindent ami miatt kételkedek a dolgokban. Hogy mennyire félek, hogy ő nem akar tőlem semmit meg azt is, hogy mennyire tartok anyáéknak, meg úgy összességben mindenkinek aki a környezetünkben van való véleményétől. Közben muszáj vagyok felállni és össze vissza járkálni a szobájában, hogy valahogy levezessem a feszültséget.

- Ide figyelj! – feláll, majd elém lép. Nagyon közel van hozzám szinte ajkaimra suttog. Összegyűjtve minden erőmet az íróasztalára ülök, ami előtt eddig álltam és lábaimat rákulcsolom a fiú derekára kezeimet pedig nyaka köré, miközben mancsai levándorolnak derekamra és megszorítja.

- Nem szeretnék semmit sem elsietni, lassan haladunk rendben? De annyit mondok, hogy teljesen biztos vagyok az érzéseimbe veled kapcsolatban és nagyon szerelmes vagyok beléd. – itt elmosolyodok, hiszen nagyon jól esik ezt hallani és azt is hogy ugyanúgy érez mint én. - Legszívesebben azonnal megkérdezném, hogy leszel-e a párom, de mint mondtam ráérünk mindenre okés? Ne aggódj ezen! Nem akarom, hogy túl gyorsan történjenek a dolgok, mindent a maga idejében. – folytatja mondandóját ajkaimra motyogja szavait. - Azt meg semmiképp ne gondold, hogy csak szórakozok, mert én sosem voltam olyan és nem is vagyok. Kevés kapcsolatom volt pont azért, mert én velük ellentétben komolyabbat akartam, mint valami pár alkalmas szar. – egyik kezét hajamba csúsztatja és megcsókol amit azonnal viszonzok miközben nyelvemmel feltérképezem szája belsejét. Annyira jól csókol, nem tudom megunni egyszerűen.

Igazából teljes mértékben egyet tudok vele érteni. Én sem szeretném elsietni a dolgokat és, hogy emiatt esetleg majd tönkre menjen valami köztünk a jövőben. Örülök neki, hogy kibékültünk és nagyon kíváncsi leszek arra, hogy mi lesz velünk majd ezután. Remélem könnyen fognak menni köztünk a dolgok, mert én is teljesen biztosra tudom, hogy szeretem és vele akarok lenni a későbbiekben.