Jungkook szemszöge
- Ha van kedved, akkor eljössz majd velem valahova pénteken? – pillantok fél szemmel Chimre miközben haza fele megyünk, majd tekintetem azonnal vissza vezetem az útra hiszen megindult a kocsi sor.
- Ezer örömmel! – vágja rá azonnal.
- Akkor ezt vedd egy randi meghívásnak. – kuncogom el magam, majd tenyeremet a váltóra teszem. Jimin egy pillanatra rám néz, utána pedig le a kezemre. Aztán megint rám és megint a kezemre. Gondol egyet és pici tenyerét ráhelyezi az én nagyobbamra. Erre a hihetetlenül édes tettére nagy mosoly kerül az arcomra, majd össze kulcsolom kezeinket és innentől kezdve úgy rendezem őket, hogy mikor váltok az ő kacsója legyen alul, az enyém meg rajta.
***
- Nincs itthon semmi ehető. Anyáék nem tudod mikor érnek haza? – nyitogatja Chim a hűtőt, de feleslegesen, mert akkor is üres marad sajnos, ha még húszszor kinyitja.
- Szerintem csak este. De van itthon instant teriyakis soba. Megcsináljam? – kémlelem nagy szemekkel. Nagyon nem az én helyem a konyha és Chim ezt tudja is, de azért pár alap kaját meg tudok csinálni, habár azokból is csak a legegyszerűbbeket.
- Oksi, de először öltözzünk át. – rongyol fel az emeletre, hogy átvegye a ruháit valami otthonira. Én is átöltözök egy szürke melegítőre és egy fekete lengébb pólóra. Gondoltam nem várom meg amíg Chim is kész lesz, hanem előkeresem a két csomag tésztát és egy lábast és felteszem forrni a vizet. Belerakom a tésztát és a zöldségeket majd várom amíg megpuhul és nagyjából felszívja a vizet.
- Hát ez sok idő, míg kész lesz! – pillant rám Chim szomorú szemekkel, ugyanis idő közben ő is lejött hozzám a konyhába. Rajta egy adidas melegítőalsó van egy oversized szürke pulcsival.
- Az igaz. De addig... – lépek oda a nálam jóval apróbb fiúhoz, majd egy egyszerű mozdulattal feldobom a pultra és combjait szét nyitva közéjük állok. Lábaival átkarolja derekam és még közelebb von magához én pedig finom csókot adok telt ajkaira.
- Hova megyünk pénteken? – ugrik le a pultról, miután elválunk egymástól. Odalép a tűzhelyhez és a tésztát kevergetni kezdi.
- Titok! De garantálom, hogy nagyon fog neked tetszeni. – cirógatom meg puha kis pofiját egyik kezemmel.
- Szavadon foglak! – kuncog fel, mutató ujjával megböködve izmos felkaromat.
Mivel közben elkészült az étel, ezért két üveg tálat veszek elő, hogy tálaljam a tésztát. Chimnek nyújtom a tányért, majd mind a ketten felsomfordálunk az emeleten lévő szobáinkba, hogy megkajáljunk és elkezdjük a napi házikat. Ma kivételesen nincs sok dolgom csak matekból egy kevés, meg angolból házi. Rendszeresen tanulunk együtt Jiminnel is, mivel mind a ketten az idei évi érettségire készülünk, de persze más-más tantárgyakból emeltezünk. Ez pont azért jó, mert ami nekem gyengébben megy azt ő simán elmagyarázza vagy pedig fordítva. Mindig is jó tanuló voltam, pedig sosem fordítottam sok időt rá. Mondhatjuk azt, hogy jól fog az agyam, hiszen a legtöbb dolgot azonnal megjegyzem általában órán, így otthon csak át kell olvasnom párszor és meg is van.
Hamar végzek a tanulni valókkal így csak levetődök az ágyamra és böngészni kezdek a telefonomon. A randi helyet keresem ahova vinni fogom Chimet pénteken. Mármint megvan, hogy hova, de az érdekel, hogy van-e valami romantikusabb része. Nem nagyon járt még a busani tenger parton és egyszer említette, hogy neki a legtökéletesebb első randi az lenne, ha elvinnék a tengerpartra megnézni a naplementét. Megjegyeztem ám ezt! Remélem sikerül majd a kedvében járnom. Tőlünk meg amúgy sincs messze a part, kocsival csupán negyven perc. Ezért adok hálát annak, hogy azonnal, ahogy betöltöttem a tizenhetet elkezdtem a jogsit, ugyanis így tudom mindenhova furikázni a szerelmemet.
Múltkor kérdezte is, hogy nem-e irritáló, hogy mindig én viszem suliba reggel, de mondtam neki, hogy nem. Igazából nem is értem, hogy jutott ilyen az eszébe, mivel egyrészt egy suliba járunk másrészt délutánonként csak akkor megyünk együtt, ha ugyanakkor végzünk. Meg amúgy is imádok vele lenni, megnyugtat a közelsége, szóval nem tudom meddig fogom elviselni, hogy nem az enyém. Nem pénteken akarom, bár mondanám, hogy azért nem, mert a többi randin majd megismerjük jobban egymást, de nem ezért hiszen mi már alapból együtt lakunk. A fő oka az, hogy tényleg nem akarom elsietni. Nem szeretném, hogy azt érezze, hogy túl gyors az egész és, hogy nem tervezek vele hosszútávra.
Ő a jelenlegi legjobb dolog az életemben, nem is értem, miért voltam vele olyan kurva bunkó az elején. Pedig mennyire tünemény egy fiú! Komolyan nem lehet nem szeretni!
Nekem mától már szünet van így lehet több részt fogok hozni😚

YOU ARE READING
𝙎𝙯𝙚𝙧𝙚𝙩𝙣𝙞 𝙚́𝙨 𝙨𝙯𝙚𝙧𝙚𝙩𝙫𝙚 𝙡𝙚𝙣𝙣𝙞 |𝙟𝙞𝙠𝙤𝙤𝙠| ✓
FanfictionBEFEJEZETT MÁSODIK ÉVAD: Jobban szeretni, mint valaha ♡ Egy árva mennyire tud szeretni? Mi másra vágyna jobban mint a szeretetre? A legeslegtöbb és legjobb dolog amit nyújthat az a szeretet. Legyen az bármi féle. Park Jimin tizenhét éves és árvaház...