𝙎𝙯𝙚𝙧𝙚𝙩𝙣𝙞 𝙚́𝙨 𝙨𝙯𝙚𝙧𝙚𝙩𝙫𝙚 𝙡𝙚𝙣𝙣𝙞 |𝙟𝙞𝙠𝙤𝙤𝙠| ✓

27

Jungkook szemszöge

Mikor megtudtam, hogy Jimin hova akar egyetemre menni, egyáltalán nem voltam meglepve. Ez most kissé fura lehet, de számítottam rá.

Mivel még mindig szokása elkérni a laptopom, az előzményeket sosem szokta kitörölni, én viszont utólag mindig kiürítem utána, na meg persze magam után is. Annak ellenére is, hogy tudom, hogy csak Chim és én használjuk. Nem tudom miért, de ez szokásommá vált az évek alatt.

Múltkor is épp ezen voltam, de nem kerülte el a figyelmemet a két amerikai felsőoktatási intézmény weboldala. Egy percre se gondoltam, hogy én lettem volna, hiszen csak emlékeznék rá, meg nekem eszem ágába sincs elmenni innen. De, hát ezt Chim akkor máshogy gondolja.

Rákattintottam a linkekre és egyből megláttam, hogy milyen képzések vannak. Ezerszer jobbak, mint amik az itthoni művészeti egyetemeken vannak. Természetesen azok is jók, de ott Jiminnek sokkal, de sokkal több lehetősége lenne, na meg a nyelvgyakorlás is kifejezetten jól jön neki, hiszen nagy szenvedélye az angol.

Egy percre sem jutott eszembe, hogy haragudjak rá, hogy itt akar hagyni, hiszen nagyon fontos nekem, hogy jól érezze magát abban a környezetben amiben tanulni fog. Igaz még egyáltalán nem biztos, hogy felveszik, vagyis ő nem biztos benne, de én tudom, hogy amilyen ügyes tuti rajta lesz a listán.

Könnycseppek gyűlnek a szemembe, arra gondolva, hogy lehet itt fog hagyni. Egyedül az nyugtat meg, hogy a mi történetünknek nincs vége még korántsem. Én megvárom, reménykedek abban, hogy ő is ugyanezt teszi majd és amikor visszajön, akkor ugyanott folytatjuk, ahol abba hagytuk.

Anyáék is nagyon büszkék lennének rá, ha sikerülne az álma, de ők is leginkább miattunk aggódnak.

Jut eszembe még a barátaink sem tudnak semmit gondolom, de erre majd visszatérünk akkor, ha meglesznek az eredmények.

- Koo! – jön be Jimin a szobámba egy köntösben a maciját szorongatva. Ezt még én vettem neki nem rég és azóta szinte hozzá nőtt. Annyira aranyos, mint egy nagy baba. Alapból nem szeretem azt, ha valaki gyerekes, viszont ez Jiminnél teljesen máshogy mutatkozik. Gondolkodásra érett, közben pedig vannak olyan tulajdonságai, mint a kisgyerekeknek. Például szeret bújni – mondjuk azt én is szeretek –, szereti a puha és aranyos dolgokat, a gyerekmeséket és, ha úgy van akkor simán leáll játszani az utcán egy kiskutyával, kismacskával vagy esetleg az öt éves szomszéd kislánnyal. Voltunk egyébként pszichológusnál a hirtelen rohamai miatt és Chimnek egy pár alkalommal egy jó két órás beszélgetésben volt része.

Természetesen az orvosi titoktartás kötelező volt, de a fejleményeket és a gyanúkat a beszélgetések kapcsán az orvos mindig megosztotta velünk.

Kiderült, hogy van egy enyhe pánikbetegsége, ami nem súlyos, így nem is küldték pszichiáterhez, mert egy pár figyelemelterelő dologgal könnyen mellőzhető. Erre megoldásnak az általam megejtett puszikat és öleléseket találtuk, mert az sokszor bevált és még mindig beválik nála. Viszont arra is gondolnunk kellett, hogy mi van, ha esetleg nem vagyok ott. Nagyon sokáig gondolkodtunk valami hasznos ötleten, viszont ide az orvos is csak annyit ajánlott, hogy nagy levegő ki és befújva. Nem kell mondanom szerintem, hogy amúgy egy percre sem hagyom egyedül idegen helyen, szóval ez egyelőre felesleges, de majd továbbtanulás szempontjából jól jöhet.

Természetesen a doktornak az is meg lett említve anyáék által, hogy nagyon ragaszkodó, ami egyáltalán nem baj, viszont az annál jobban, hogy nem önálló. Nem mer a boltban vagy esetleg a büfében egyedül fizetni vagy úgy alapjáraton valamilyen ügyet egyedül elintézni. A teljesen mindennapi dolgokat fél egyedül, felügyelet nélkül megcsinálni.

Természetesen féltettük Jimint, hogy bármi komolyabb mentális betegsége lehet, ami ezt okozza és erre azt a választ kaptuk, hogy Jimin tizennyolc évig árva volt, ezért sokkal több szeretetet és törődést igényel, mint mások. Valamint egy nagyon minimális szinten fejben mégis "visszamaradott", mivel tulajdonképpen nem volt olyan gyerekkora, mint nekem például, ezért most éli azt. Anyáék velem nagyon sokat törődtek, de Jiminnel csak az ottani nevelők, az pedig nyilván nem volt ugyanolyan. Ezt az egész dolgot csak azért furcsállom, mert szerintem gondolkodásra egyáltalán nincsen kisgyerek szinten, csak érdeklődési körben.

A doki a beszélgetésekből, amiket Jiminnel ejtett meg a kezelések során, még azt szűrte le, hogy kifejezetten kötődik hozzánk, legfőképp hozzám, ezért nem tud önállósulni rendesen, mert szereti, ha figyelnek rá egyfolytában és helyette csinálnak dolgokat.

Ez nagyon aranyos lenne, de tudtam, hogy hosszútávon nem fog neki jót tenni, ezért mikor elmentünk valahova kettesben, mindig ő neki kellett beszélni másokkal, meg úgy minden mást, amit én csináltam eddig neki kellett elintézni. Természetesen volt ebből egy pár hiszti, de aztán megértette, hogy csak jót akarunk neki ezekkel.

Azóta rengeteget fejlődött és, ha mostanában megyünk valahova akkor mindig ő akar csinálni mindent. Nagyon büszke vagyok rá, hogy már egyre kevésbé vannak gátlásai és ezekkel gondolom magát is meglepte, mert ő is panaszkodott párszor, hogy zavarja, hogy nem mer önállósodni.

- Koooo! – ugrik fel az ágyamra Chim meztelenül, engem felébresztve bambulásomból. Ennyire elgondolkodtam az elmúlt időkön, hogy el is felejtettem, hogy itt van?

- Igen? – pillantok az engem hason fekve, mosolyogva méregető fiúra.

- Csak elkalandoztál! – kuncog egyet, majd az arcomba vágja a plüssállatot, amitől elvesztem az egyensúlyom és a törökülésből hátra borulok. Kis szerelmem természetesen csak jól kinevet, mire felemelt szemöldökkel mászok hozzá közelebb és rácsapok egyet csupasz popsijára. Tettemre hangosan felsikkant, de egyből nevetni is kezd, mikor játékosan beleharapok puha testrészébe. Teste minden pontján csikis, ezt az idők során tapasztaltam és természetesen ebből feneke sem marad ki.

- Hagyjáál! – neveti, mikor csak nem akarom abbahagyni kínzását. Végül megkímélve kis testét a sok ingertől, megpuszilom popsiját és magunkra terítem a takarót, hogy össze tudjunk bújni.

Akartam valamit kérdezni, de közben elfelejtettem... ja igen! Folytassam a második évadot ebbe a könyvbe vagy kezdjek újat? Legszívesebben újat kezdenék, de nem tudok se hozzáillő címet, se borítót szerkeszteni, ez a mostani meg elveszett valahova...