𝙎𝙯𝙚𝙧𝙚𝙩𝙣𝙞 𝙚́𝙨 𝙨𝙯𝙚𝙧𝙚𝙩𝙫𝙚 𝙡𝙚𝙣𝙣𝙞 |𝙟𝙞𝙠𝙤𝙤𝙠| ✓

29

Jungkook szemszöge

Egy hetünk maradt. Egy hét és minden eddigi boldogságomnak vége szakad. Nagyon nehéz idők állnak most előttünk, ráadásul az egyetemi éveim pont nem életem szerelme nélkül képzeltem el, de talán minket nem egymásnak teremtettek, ha az élet most szétválaszt minket.

Titokban egy búcsú bulit is rendezek Chimnek, amire minden barátunk meg van hívva. Igazából közösen találtuk ki Taevel és Hoseokkal és gondoltuk Jimin biztos örülne neki. Nem nagyon szereti maga körül a felhajtást, de ezt megérdemli és azt szeretném, ha az utolsó napjai tökéletesek lennének itt Koreában.

Most már augusztus közepe van, habár igaz, hogy az egyetem Jiminnek szeptember közepén kezdődik, de azt szerettük volna, ha minimum két héttel előtte kiutazna már, hogy legyen ideje megszokni a helyet és rá tudjon rendesen készülni az egyetemre.

Az a gond, hogy nekem ugyanúgy szeptember elsején kezdődik a tanítás, mint ahogy középsuliban is volt. Nem tudom, hogy fogom így megoldani, hogy beszéljünk, mert még plusz ráadás az időeltolódás is ami, nem is kevés méghozzá. Talán... nagyon rossz kimondani, de az lenne a legjobb, ha nem is beszélnénk egyáltalán, hogy könnyebb legyen a felejtés.

Bánom is, hogy igent mondtam neki. Meg gondolom, mikor majd hazajön vagy esetleg mi megyünk hozzá úgyis találkozunk néha, de ez egy évben kétszer lesz körülbelül.

A lényeg a lényeg, hogy jobb lenne ha teljesen figyelmen kívül hagynánk egymást, csak nem tudom Chimnek, hogy mondjam el. Vagy el se mondjam? Szerintem ez lenne a legjobb ötlet, ha szépen lassan nem írunk vissza egymásnak és akkor fokozatosan fog menni a dolog.

Közben szóltak Hoseokék, hogy a kibérelt hely rendelkezésre áll és fel van díszítve szóval a pia, dekoráció, kaja, barátok pipa. Az én dolgom már csak annyi, hogy szóljak a Mochinak, hogy készüljön össze és vinni tudjam oda.

- Picim! – lépek szekrényéhez.

- Mi az? – pillant rám nagy szemekkel és hasra fordul az ágyán.

Kiveszek a szekrényéből egy fekete nacit, ami amúgy tökéletesen mutat vékony combjain és kerek fenekén. Hozzá rakok még egy fekete alapon fehér pálmafás inget, majd felé nyújtom a választott göncöket.

- Ezt mire? – méregeti kérdően a kezemben tartott dolgokat.

- Ezeket rángasd fel szépen a tökéletes kis testedre és gyere le utána a földszintre. Elviszlek valahova. – guggolok le az ágyhoz, hogy vele egy vonalban legyek és elkezdek homlokára puszikat nyomni. Jobban hozzám bújik, majd karját nyakamba akasztva magára húz, hogy fölé nehezedjek.

- Hova megyünk? – pillant fel rám csillogó szemekkel. Ez a nézés, én ezért élek! Imádom, mikor mondom neki, hogy elmegyünk valahova és egyből annyira boldog lesz, még akkor is, ha csak egy egyszerű kis sétáról van szó a környéken. Annyira látom rajta, hogy mennyire szeret, hogy a legboldogabb embernek érzem magam. Jó érzés szeretni és szeretve lenni.

Pufi arcára puszilok és ismét rá kell jönnöm, hogy a bőre a világ legfinomabb és legpuhább dolga. Lábait keresztezi derekamon és szorosabban húz magára én pedig teljesen ráfekszek, hogy minél közelebb érezhessem magamhoz apró valóját.

- Na szóval, hova megyünk? – motyogja fülembe, mire elmosolyodok tudván, hogy hamarosan olyan édesen duzzogni fog, mikor rájön, hogy úgysem fogom elmondani neki.

- Meglepetés! – kuncogom nyakába és leszállok róla.

- Mindig csak a meglepetés! Menj a frászba a meglepetéseiddel! – lök le magáról és felfújt pofival, összevont szemöldökkel levetkőzik, majd magára is kapja az általam választott ruhákat. Csak jót mosolygok rajta, mert tudom, hogy ez csak megjátszott sértődés és amúgy nagyon élvezi az ilyes fajta meglepiket.

- Tudod, hogy szeretlek! – húzom vissza magamhoz fenekébe markolva.

- Tudom. – motyogja ajkaimra, majd azonnal meg is csókol.

- Hol marad az én is téged életem szerelme, meg ilyenek? – vonom fel szemöldököm, mire hangosan felnevet és nyakamba bújik.

- Úgy is tudod, hogy a legjobban imádlak a világon nem? – vékonyodik el egy kicsit a hangja. Mikor kimondja, hogy szeretlek vagy imádlak, mindig vékonyabb lesz az így is magas hangja és azt kell mondjam, hogy oltári édes. Mondjuk Jiminben mi nem az? Komolyan őt csak szeretni lehet.

- Na, de menjünk, mert sosem érünk oda! – paskolom meg popsiját, ő pedig morogva kikászálódik kezeim közül.

- Ha tudnám hova megyünk, esetleg sietnék is! – motyogja orra alatt, mire mosolyogva megrázom a fejem és követem a kocsihoz. Holnapra mikor hazajövünk, úgy is kimegy belőlem a pia, szóval nyugodtan vezetek.

***

- Guugii mi ez a hely? – kapkodja buksiját szerelmem ide-oda. Épp előbb szálltunk ki a kocsiból és most viszem le a pincébe vezető hosszú lépcsőn.

- Mindjárt meglátod. – mondom neki, belülről azért kicsit félek, hogy nem fog neki tetszeni.

- Esküszöm Koo, ha valami alvilági dologra készülsz én... – akad el szava, mikor leérünk a pincébe, ahol ott az egész társaság a feldíszített helyiség közepén állva.

A plafonról egy szalag lóg le, amin egy We will miss you Jiminie felirat áll, Mochi pedig meghatódva kap szája elé bekönnyesedett szemekkel.

- Úristen... én... nem tudom, hogy mit mondjak! – dadog össze vissza.

- Mondjuk azt, hogy tetszik-e? – karolja át a vállat Tae.

- Viccelsz? Imádom! Ugye van pillecukor? – öleli meg szorosan legjobb barátját szerelmem, mire mindenki felnevet a társaságban. Mindenki tudja, hogy odavan a mályva édességért.

Odamegy mindenkihez és sorban végig ölelgeti barátainkat, majd bele is vetjük magunkat a buliba. Előkerülnek a piák meg a rágcsák, Yoongs kapcsol zenét és elkezdünk ivós játékokat játszani. Először sörponggal kezdünk, én vagyok Rosieval, Namjoonnal és Taevel, Jimin pedig Lisával, Hobival és Chaeunnal. Jin és Yoongs isznak, a maradék két lány, becses nevükön Jisoo és Jennie pedig az asztal mellett állva röhögnek rajtunk és a félresikerült dobásainkon. Őket egyébként nem rég ismertük meg. Vagyis Jisoot eredetileg is ismertük, mert ő is évfolyamtársunk volt és elég jóba vagyunk vele, ő neki pedig a legjobb barátnője Jennie, akit bemutatott nekünk. Mindenkinek szimpatikus volt és egész rövid idő alatt jóba lett velünk ezért gondoltuk elhívjuk.

- Na hajrá kicsi! – kacsintok Jiminre, mikor egymás ellen kerülünk a játékban. Össze dörzsöli tenyereit, majd megfogva a pingpong labdát erősen koncentrálva beletalál vele a középső sörös pohárba. Gondoltam, hogy sikerülni fog neki, hiszen az én kincsem mindenben nagyon ügyes. Felsóhajtok, majd beletörődve lehúzom a pohár sört és átadom Lisának a labdát, aki szintén egyhuzamban beletalál.

- Igyál bébi! – kiabálja át Chaeyoungnak, mire a szőkeség felröhög és odalépve Lisához megöleli, közben pedig lehúzza az alkoholt. Fintorog egyet, majd Lisával eltántorog a mosdóig, én pedig lepasszolva Taenek adom a labdát, tudván, hogy a két csajszi nem mostanában fog visszatérni közénk.

Bocsi, hogy ilyen sűrűn rakom fel a részeket, de nincs dolgom😅😂 amúgy azt terveztem, hogy az egész rész a buliról fog szólni, de kicsit belemerültem a Jikook páros romantikázásába az elején és nem jutott erre idő... na mindegy, ezt a fantáziátokra bízom.❤️