𝙎𝙯𝙚𝙧𝙚𝙩𝙣𝙞 𝙚́𝙨 𝙨𝙯𝙚𝙧𝙚𝙩𝙫𝙚 𝙡𝙚𝙣𝙣𝙞 |𝙟𝙞𝙠𝙤𝙤𝙠| ✓

3

Jungkook szemszöge

Minek hozták ide anyáék ezt a szerencsétlent? És még azt is elvárják, hogy az egészhez jó képet vágjak. Világéletemben egyedüli gyerek voltam most meg hirtelen rám uszítanak egy srácot, hogy "nesze itt az új testvéred"? Na nem, ebből nem esznek. Nem fogok továbbra sem úgy tekinteni rá, mintha a családunk része lenne. Számomra ő ebbe a körbe nem tartozik bele.

Ezekkel a gondolatokkal lépek fel messengerre, majd csoportos hívást indítva hívom fel legjobb barátaimat, hogy elmeséljem nekik az utóbbi napokat. Hosszú lenne leírni, ezért döntök a hívás mellett.

***

- És jól néz ki? Hány éves? Melyik osztályba fog járni? – kérdezget Tae izgatottan.

- Hát nem rossz bőr bár, a régi ruháiban úgy néz ki mint egy csöves, de most, hogy anyáék vettek neki újakat eléggé elfogadható kinézete van. Viszont egyáltalán nem értem, hogy miért van még itt holott világosan megmondtam neki, hogy takarodjon innen. – felelem dühösen.

Igen tudják, hogy meleg vagyok. Ahogy a barátaim közül Tae, Jin és Namjoon is. Jin és Namjoon egy ideje már együtt vannak, Yoongi és Hoseok nemi identitásáról fogalmam sincs, az a lényeg, hogy elfogadnak minket.

Eddig két barátom volt illetve az egyik inkább barátság extrákkal kapcsolatnak mondható. A legelső pasim Wonho volt akivel elég durván váltunk el. A kapcsolatunk alatt – ami mindössze négy hónapig tartott – sokat veszekedtünk. Igazából örültem, hogy szakítottunk, túlságosan eltérőek voltunk, nem is igazán illettünk össze. Én alapból dominánsabb fél vagyok és Wonho is. Nyilván egyikünk se szerette ha dominálnak felette. Meg nekem külsőre is inkább az alacsonyabb, "babásabb" fiúk jönnek be, szóval nem is értem, hogy találtunk egymásra, de mára már mind a ketten jót röhögünk mivel jóba maradtunk és azóta is beszélünk néha.

- Én sajnálom a srácot. Nem elég, hogy árva, gondolom te sem vagy vele otthon túlságosan kedves. Nem sok ez egy kicsit Jungkook? – kérdezi Jin hyung. Hiába, ő mindig is ilyen volt. Ilyen gondoskodó.

- Én is egyébként. Megértem, hogy nem szimpatikus, mert nem lehet mindenki az, de legalább próbálnád megismerni. Lehet kiderülne, hogy nem is rossz arc és tök jóba lennétek. – mondja Yoongi.

- De egyszerűen nem szimpatikus. Mármint nincs bajom vele csak kurva nehéz elfogadni, hogy mostmár lesz egy testvérem, aki kurva jól néz ki, kibaszott ártatlan és ez nekem kurvára bejön és kurvára kell nekem. Ezért viselkedek így vele, mert nem akarom, hogy elkezdjek máshogy nézni rá, hiszen ő családot akar első sorban. – mondom kétségbeesetten.

- Szóval neked ez a problémád. Bejön neked ezért vagy ilyen vele. Nem gondoltál arra, hogy kedvesebb lehetnél vele? Akkor lehet a tiéd lehetne, de így elég szép hátránnyal indulsz haver. Ha holnap bejön suliba és tényleg olyan szép és ártatlan ahogy te mondod akkor hamar lepattintják majd a kezedről. – Tae kijelentésén eléggé meglepődök. Sokszor meglep minket, hogy alapból agyilag egy tizenhárom éves szintjén van, viszont olyan okosságokat is be tud nyögni, hogy csak fogom a fejem. És az a baj, hogy igaza van.

Lassan elköszönök a fiúktól, majd bontom a hívást. Ezután nem tudok magammal mit kezdeni így lemegyek a konyhába. Miután leértem, egyből feltűnik, hogy Jimin is itt van. Az asztalnál ül és engem néz, de ahogy ránézek egyből elkapja a tekintetét rólam.

- Mi lesz a kaja? – kérdezem anyától.

- Bibimbap. – válaszolja rám se nézve.

- Szóljatok ha kész van. – mondom, majd egyenesen a szobámba megyek.

Éppen a telefonomon játszok mikor halkan, bizonytalanul kopogtat valaki az ajtómon.

- Ki az? – kérdezem, bár a kopogásból nem nehéz kikövetkeztetni, hiszen se anya se apa nem szokott kopogni.

- Csak szólni akartam, hogy kész a kaja. – mondja Jimin halkan, majd el is megy.

Mikor leérek a konyhába már mindenki az asztalnál ül és rám vár. Én is leülök Jimin mellé aki lehajtott fejjel ül mellettem és a vacsoráját piszkálja.

- Mi a baj? Nem ízlik? – kérdezi anya Jimintől.

- Semmi csak kicsit rosszul vagyok. Nem baj ha felmegyek lefeküdni? – kérdezi, de biztos vagyok benne, hogy hazudik.

- Persze, menj csak. – mosolyog rá anya,  majd arcára simít.

- Rendben. Jó éjszakát mindenkinek! – mosolyog a szüleimre.

Miután én is végeztem, megköszönöm az ételt és én is felmegyek az emeletre, hogy minél hamarabb ágyba bújhassak.

FONTOS: ajánlom, hogy aki már régebben is olvasta a könyvet az olvassa újra az egészet, mert nagyon nagyon át írtam már a harmadik részt is és nem bizti, hogy érteni fogja a dolgokat.