𝙎𝙯𝙚𝙧𝙚𝙩𝙣𝙞 𝙚́𝙨 𝙨𝙯𝙚𝙧𝙚𝙩𝙫𝙚 𝙡𝙚𝙣𝙣𝙞 |𝙟𝙞𝙠𝙤𝙤𝙠| ✓

15

Jungkook szemszöge

A városban hamar megtaláltuk a többieket, mivel először nem a szórakozóhelyre mentünk, hanem úgy döntöttünk, hogy egyik kedvenc kocsmánkban alapozunk, hogy mindenkinek meglegyen a hangulata a bulihoz. Chim csak vodka narancsot és shotokat ivott, mivel ő nem szereti az ilyen keserű dolgokat, de azért párszor belekortyolt a sörömbe, ami természetesen nem ízlett neki. Most pedig éppen a szórakozóhely bejárata előtt állunk és várjuk, hogy mindenkit beengedjenek.

Tizenöt perc múlva sikeresen átjutottunk a biztonsági őrökön, akik Chaet nem akarták először beengedni, mert azt hitték, hogy nem ő van a személyije képén. Persze végül miután alaposan kikérdezték az adatairól és a mi győzködésünk, na meg Lisa hisztije végett beengedték őt is.

Ahogy beértünk egyből mindenki szétszéledt, de azért próbáltunk egy helyen maradni, több kevesebb sikerrel. Ennek eredménye az lett, hogy Jimin Hoseokkal és Taeval táncol a tömegben, a lányok és Namjoon kinn a teraszon cigiznek, míg Jin, Yoongi és én pedig a bárpultnál iszogatunk. Tekintetem egyfolytában rajta tartom babámon, aki nagy beleéléssel ölelgeti Hoseokot tánc közben. Most biztos mindenki azt gondolja, hogy féltékeny vagyok, de nem, egyáltalán nem. Először is, mert tudom, hogy a haverjaim még akkor se hajtanának rá, ha nem lennénk együtt, másrészt megbízok Jiminben és tudom, hogy szeret. Egy kapcsolat alapja a bizalom és szerintem ez mindkettőnknél egyaránt meg van.

Tekintetem lecsúszik a fekete bőrnadrágba bújtatott fenekére és vékony kis combjaira. Kis mosollyal figyelem őket, majd vigyorom még nagyobb lesz, mikor kiszakad Hobi kezei közül és felém közeledik. Nekem csapódik és kezeit nyakamba akasztva ölel szorosan, én pedig felemelve fejét szenvedélyesen megcsókolom. Annyira szeretem, ő a legjobb dolog az életemben és mikor vele vagyok akkor érzem, hogy igazán élek. Ezért szervezünk sok programot közösen, pedig huszonnégy per hétben együtt vagyunk, de valahogy sosem unjuk meg egymást. Talán azért, mert Jiminnek rengeteg olyan oldala van amit én még nem ismerek, így minden alkalommal mutat valami újat magából ami által még jobban belehabarodok.

- Mizu? – nevetgél Chim a karjaim között kicsit piros pofival. Elmosolyodok, mert annyira aranyos, hogy azt el nem tudom mondani. Ivott eleget az látszik rajta, ezért amikor a kezembe tartott vodka narancs felé nyúl egyből elhúzom előle. - Sokat ittál Kicsim! Nem akarom, hogy rosszul legyél. – simítok végig puha arcán, de még mindig durcásan méreget.

Megelégelve kisebb hisztijét felajánlom neki, hogy menjünk ki levegőzni és cigizni, mire beleegyezik és mancsomba illesztve tenyerét kezd el húzni a hátsó terasz felé. Mikor kiérünk kicsit távolabb húzom a többi embertől és a zsebemből elővéve a cigis dobozom, felé nyújtom, ő pedig kivesz belőle egy szálat, amit meg is gyújtok neki egy öngyújtóval amit valakitől elcsórtam múltkor. Azt hiszem Yoongitól vagy Namjoontól, de ez nem biztos.

Alapjáraton nem szeretem, ha Jimin cigizik, mert szerintem nagyon nem illik a személyiségéhez arról nem is beszélve, hogy egészségtelen szóval elég, ha én szennyezem magam, de ha jól esik neki, akkor azt csinál amit akar. Nem tilthatom meg és nem is akarom, hiszen tizennyolc évesen csak tudja mi a jó neki én pedig úgy szeretem, ahogy van. Mindenkinek van valami rossz szokása és tudom, hogy ő nincs rászokva – hála istennek – de ha rálenne, akkor természetesen azt is elfogadnám.

- Figyelsz rám egyáltalán? – legyezget az enyémhez képest pici kezével szemem előtt kis manóm. Megrázom fejem, hogy eltereljem gondolataim és mostantól összes figyelmem Chimnek szentelem. - Azt kérdeztem, hogy mikor megyünk haza, mert kicsit fáradt vagyok. – biggyeszti le alsó ajkát, mire közelebb lépek hozzá, és fogaim közé csípem.

- Hamarosan jó? Egy órát még maradunk a legelső buszig. Azt kibírod? – simizem selymes tincseit, míg ő fejét a vállamon pihenteti.

- Ühüm. – hümmög egyet nyakamba, ezzel libabőröket kiváltva belőlem. Hihetetlen mennyire hatással van rám.

- Addig ülj le, rendben? Mindjárt jövök, csak megkeresem a többieket. – ültetem le az út szélén lévő kis beton részre, majd egy puszit nyomva homlokára magára is hagyom és a társaság többi tagjának keresésére indulok. Hamar meg is találom őket a hátsó bejárat előtt. Intek nekik egyet, hogy észrevegyenek és amíg ők megkeresik Chimet én visszamegyek a pulthoz, hogy vegyek öt üveg mentes vizet arra az esetre, ha valaki rosszul lenne. Ezután visszasétálok a többiekhez és szétosztom a vizeket. Párosával gondoltam, szóval elvileg elégnek kell legyen egy palack két-három személynek. Egyet Jiminnek is nyújtok, ő pedig kibontja majd nagyokat bele is kortyol.

Jó ötlet volt úgy látszik, mert az összes palack kiürült. Közben Jin kitalálta, hogy ő márpedig még nem megy haza, mert még nem fáradt. Ebből adódóan Namjoon is marad aki Jint semmi pénzért nem hagyja egyedül, őt követi Chaeun, aki Namjoon unokahúga és most Namjoon felel érte, szóval ő mindenképp marad. Ezután mindenki rábólint a dologra, még Jimin is aki bár nagyon fáradt, tudja, hogy meg kell várni a legelső buszt, amivel haza tudunk menni. Odalép hozzám, majd megfogja kezemet és megyünk a többiek után, hogy a maradék piákat el tudjuk fogyasztani és kicsit össze tudjunk ülni a napfelkeltében, a Han folyó partján.

Most, hogy ezt is megírtam megyek törit tanulni, mert holnap témazárót írok. Amúúúgy, hogy tetszik eddig a történet? Aki régebben még átírás előtt is olvasta, szerinte melyik változat jobb?