𝙎𝙯𝙚𝙧𝙚𝙩𝙣𝙞 𝙚́𝙨 𝙨𝙯𝙚𝙧𝙚𝙩𝙫𝙚 𝙡𝙚𝙣𝙣𝙞 |𝙟𝙞𝙠𝙤𝙤𝙠| ✓

11

Jimin szemszöge

- Nektek nem fura, hogy Yoongi és Tae mindig eltűnnek mostanában? – kérdezi Hobi felénk fordulva, miközben Kook felém nyújtja a kávéját, miután megvettem a csokimat és odamentem hozzájuk a büfé előtti asztalhoz. Egy nagy mosoly kerül arcomra és a műanyag poharat elvéve szerelmemtől kortyolok bele a forró nedűbe, de mivel kicsit kesernyésnek találom ezért fintorgok egyet és teszek még bele egy bogyót. Nem tudom, hogy ilyen keserűen, hogy képes meginni, mert én csak és kizárólag édesen szeretem. Visszanyújtom barátomnak, majd közelebb lépek hozzá, mire átkarolja a derekam. Körül tekintek a társaságon, de csak Jin, Namjoon és Hoseok hyung van itt rajtam és Kookien kívül. Tae és Yoongi hyung megint nincsenek itt. Kicsit fura ez, mostanában tényleg mindig eltűnnek kettesben, ez nekem is feltűnt. Erről majd mindenképp beszélni kell velük.

- Amúgy én is észrevettem, hogy mostanában igen elvonulnak tőlünk, de nem akartam felhozni, mert azt hittem csak én látok bele többet a dolgokba. – válaszol Nam a jegyzeteit lapozgatva.

- Lehet, hogy majd később megkérdezem Taet, amúgy is megbeszéltük múltkor, hogy beavatjuk. –fordulok Kook felé, mire ő pimaszul elvigyorodik én pedig kicsit zavarba jövök, visszagondolva a tegnap esti kis akciónkra.

- Történt valami, amiről tudnunk kéne? – kérdezi Jin mosolyogva.

- Csak olyan, amiről nem kéne. – nevet tovább barátom én pedig morcos tekintettel vállba ütöm.

- Csak nem? – kérdezi Hobi kis szünet után.

- MIVAN? NEM, NEM ÉS NEM! – tiltakozok azonnal, mert tudom mire gondol. Az oké, hogy kivertük egymásnak, de még biztos, hogy nem feküdnék le vele, konkrétan nulla nap együttlét után.

Átölel nyakamnál fogva és nyom egy mosolygós puszit a számra, mire belebújok a nyakába, ő pedig felkacag. Kicsit messzebb húzódok tőle, hogy ne legyünk annyira feltűnőek, bár szerintem már így is levágta a fél iskola, hogy van valami köztünk.

Suliban nem mondtuk ki még, hogy együtt vagyunk és ezen volt is egy kis vitánk reggel. Már a második napon vitázunk hát nem fantasztikus? Remélem nem lesz rendszeres.

Kook már úgy akart bemenni suliba, hogy mindenki tudtára adjuk, hogy járunk, de mivel én tartok mások véleményétől így abban maradtunk, hogy kicsit visszább fogjuk magunkat suliban, de az apró érintéseknek nem mondunk nemet. Igaz, hogy nagyon jó ez a suli és mindenki nagyon elfogadó, de nekem kell még egy kis idő, hogy megszokjam én is a helyzetet, hogy életembe először szerelmes vagyok és barátom van.

Az időt annyira elbeszélgettük, hogy csak most eszmél fel mindegyikőnk, hogy épp a csengő szól. Elköszönünk egymástól mondván, majd suli után cigizünk egyet és mindenki megy a saját termébe órára.

Taehyung is előkerül a becsengőre, így ketten helyet foglalunk a középső padsor középső padjában és csendben várjuk a tanárnőt. Töri óra van amit amúgy nagyon nem szeretek, dehát érettségi tantárgy így muszáj figyelnem, ha azt akarom, hogy jól sikerüljön az érettségim és felvegyenek egyetemre. Kiskorom óta ez a tervem, ugyanis mindig is érdekelt a jövőm és nagyon fontosnak találom a tanulást. Körülbelül kilenc éves lehettem amikor kiterveltem, hogy bárhogyan, de én elmegyek egyetemre, ha törik, ha szakad, ahhoz képest, hogy akkor még azt sem tudtam egyáltalán lesz-e valaha családom. Erre most itt vagyok tizennyolc évesen, egy szerető családdal ráadásul szerelmes is vagyok. Már csak az egyetem van hátra, amire nyáron be kell adni a jelentkezést.

Több intézményt is kinéztem nem csak itt Koreában, hanem Amerikában is kettőt. Igazából mindegyik felsőoktatási intézmény hasonló karokat nyújt, de mégis kicsit más mindegyik. Természetesen mindegyik helyre beadom a jelentkezésem, ha esetleg az egyikre nem vesznek fel még mindig ott a többi. Egynek úgyis muszáj össze jönnie.

Első tervem az, hogy itt maradok Koreában és itt tanulok, hiszen nem akarom itt hagyni a barátaim és a családom és a szerelmemet. De ennyire nem szaladok előre, mert bármi történhet addig, de mindig nagyon jellemző volt rám az, hogy sokkal előrébb megtervezek dolgokat és ez most is így történt.

- Amúgy te hova tűnsz Yoongi hyunggal mostanában? – pillantok fél szemmel Tae felé, miután kicsöngettek és a padomról pakolom el a cuccaim.

- Hát ez egy bonyolult és hosszú sztori... – motyogja sóhajtva.

- Nem baj, van időnk bőven szóval mesélj csak. – pillantok rá.

- Jó, de akkor menjünk ki az aulába. Ott kevesebben vannak. – mondja, miközben feláll a székéről.

Miután helyet foglaltunk az aulában elhelyezett padok egyikén, átkarolom a vállát, hogy kicsit nyugodtabb legyen. Nem akarom erőltetni a dolgot, arra várok, hogy magától kezdje el.

- Jajj Chim! Ez annyira szar! Utálok szerelmesnek lenni... – mondja szomorúan, miközben próbálja nem elsírni magát, de én tudom, hogy nem sok kell neki, hogy minden kitörjön belőle.

- Te szerelmes vagy Yoongiba? – kérdezem nagy szemeket meresztve rá.

- Igen azt hiszem. De mikor az előbb véletlen a szemébe mondtam, hogy szeretem, egyszerűen csak elrohant. Azóta ahányszor írok neki nem reagál és láthatóan kerül. – mondja kétségbeesetten.

- Mesélj el mindent pontosan. – kérlelem legjobb barátom.

- Először is, már azelőtt is kavartunk néha bulikban vagy részegen mikor még te egyáltalán nem voltál képbe. Mármint, hogy nem ismertünk téged. Szóval ez az egész nem most kezdődött, hanem sokkal, de sokkal régebben. Aztán elkezdtek ezek a dolgok rendszeressé válni, hogy akkor is smároltunk meg ilyesmi mikor nem látta senki. Titokban találkozgattunk suliba, meg minden. Ezért nem voltunk veletek mostanában, ma is ez volt, de én közben már hónapok óta szerelmes vagyok belé, viszont ő észre sem vesz. Tisztán látom rajta, hogy egy kaland vagyok csak neki. Ma véletlen a szemébe mondtam, hogy szerelmes vagyok belé, ő pedig nemes egyszerűséggel elrohant és engem ott hagyott egyedül a szertárban. – mondja szomorúan miközben néha-néha megremeg alsó ajka. Elég szar helyzetbe került Tae és emiatt nagyon sajnálom. Én is sok ideig sopánkodtam neki Kookie miatt és ő segített mindenben, vígasztalt, velem együtt sírt mikor valami helyzetet félre értettem, velem együtt zabálta a fagyit szomorú estéimen, ezáltal természetes, hogy nem hagyom egyedül és én is segítek neki. Első sorban beszélek Yoongival, ha már ők egymással nem hajlandóak kommunikálni.

- Sajnálom babym. Nem tudom mi van Yoongival, nem lehet, hogy csak megijedt a helyzettől? Tudtommal sosem volt még senki, akibe szerelmes lett volna. – Taetae csak megvonja vállait. - Gondolkodom, hogy beszélek vele, de csak akkor, ha te benne vagy. – pillantok barátomra egy apró mosollyal.

- Megtennéd? – reménykedő szemeinek persze, hogy nem tudok nemet mondani.

- Szerinted mire valók a barátok? – mosolyodom el, majd megölelem jó szorosan, mire felnevet megvillantva hatalmas mosolyát.