𝙎𝙯𝙚𝙧𝙚𝙩𝙣𝙞 𝙚́𝙨 𝙨𝙯𝙚𝙧𝙚𝙩𝙫𝙚 𝙡𝙚𝙣𝙣𝙞 |𝙟𝙞𝙠𝙤𝙤𝙠| ✓

24

Jimin szemszöge

Durcizva, de mégis izgatottan ülök a kocsiban Jungooval együtt, mert a kis sunyi csak azért sem akarja elmondani, hogy hova a frászba megyünk. Jó oké tudom, hogy nála, ha randizunk akkor az mindig meglepetést jelent, de utálom, ha izgulnom kell, mert nem tudom, hogy mi fog történni. Annyi nyugtat csak meg, hogy igaz, hogy a randikat általában közösen találják ki az emberek, viszont Koo sosem szokott engem megkérdezni, mégis mindig teljesen oda vagyok azért a helyért ahova akkor megyünk. Tudja miket szeretek és miket nem és sosem az elcsépelt mozi vagy étterem párost választja. Amik persze lehetnek jók és kreatívak, csak nekem ez a tipikus ülök a moziban dolog nem jön be, de amúgy szívesen elmegyek bárkivel annak ellenére, hogy nem a kedvencem.

Múltkor kirándulni mentünk el csak úgy random, jó mondjuk azt közösen találtuk ki hirtelen felindulásból, mert unatkoztunk, de nekem az is felért egy randevúval. Igazából nekem minden perc az, amit vele tölthetek. Remélem nem fog történni semmi rossz!

- Mochi? – kapom fel a fejem barátom hangjára, ahogy újonnan rám aggatott becenevemen hív. Nem tudom, hogy honnan jött neki, de a Bogyón kívül ez lett a másik kedvencem.

- Igen? – mosolyodok el és a volán mögött ülőre pillantok.

- Kicsit elkalandoztál. Azt mondtam, hogy öt perc és megérkezünk. Eldöntheted, hogy benn akarsz maradni a kocsiban vagy kiszálljunk és felüljünk a motorháztetőre? – most kicsit furán pillantok rá, mert eléggé furcsa ilyet hallani. - Naa, ne nézz rám így, tetszeni fog nagyon! – kuncog fel halkan és kicsit összenyomja pofimat, mitől az arcom egy halacskáéra hasonlít. Édesen elmosolyodik, majd kapok tőle egy puszit.

- Nem tudom, de amúgy jól hangzik, ez a szabadtéri program, akármi is lesz az. – utalok arra, hogy a motorháztetőn kell majd ücsörögnöm.

- Mi lenne, ha kiülnénk a kocsi elejére és mikor kezd majd lehűlni a levegő, akkor visszajönnénk a kocsiba? – kérdezi.

- Nekem oksi. – nézek rá, mire bólint egyet és beindítja a kocsit, hogy újra elinduljon, mert lehúzódott közben az út szélére. Még egy ideig figyelem vezetés közben, mert nem tudom hogy, de nagyon szexi. Hallottam, hogy igaz ez a teória, hogy néhány embernek jól áll a vezetés, na de Koo ennek a ceoja. Miután feleszmélek a sokkból, hogy milyen szexi pasim van, odahajolok nyakához és nyomok rá egy csókot, aztán el is húzódok, hogy ne zavarjam.

- Nem leszünk így jóban... – motyogja barátom elhalóan, mire felnevetek.

- Miért? Mit csináltam? – kérdezem kuncogva, annak ellenére, hogy tudom ezzel a kis gesztussal mit tudok okozni neki. Ugyanazt, amit ő is nekem.

- Nem szép dolog felizgatni vezetés közben, mikor tudod, hogy érzékeny a nyakam. – hát persze, mindkettőnknek az a gyenge pontja.

- Nem direkt volt, elfelejtettem. – mosolygok szélesen.

- Nem baj Bogyó. Legalább csinálhatjuk majd később a kocsiban is, annak ellenére, hogy tegnap dugtunk. Azt hittem elég lesz, de már arra is feláll, ha lélegzel. – mondja huncutan. Na itt nem kicsit hoz zavarba, de mivel tetszik a kocsis ötlet, megszólalok ismét.

- Ugyanígy vagyok én is. – értek egyet utolsó kijelentésével. - De amúgy van nálad óvszer? – kérdezem, mert ha arra kerülne sor, nem akarok összekenni mindent, mert ki tudja utána mikor érnénk haza.

- Nálam mindig van. – néz rám perverzen, majd benyúlva pulcsija zsebébe elő is húz két kis csomagot.

- Idióta vagy. – csapok homlokomra, mire felkacag.

Nagyjából öt perc múlva meg is érkezünk az úti célunkhoz, én pedig örömömben szerelmem nyakába ugrok, mikor meglátom az autós mozit. Na ez az amire gondoltam, a mozi is lehet kreatív kijelentés alatt.

- Imádlak, imádlak, imádlak! – mászok át az anyós ülésről az ölébe, hogy puszikat nyomjak arcára.

- Tetszik életem? – ölel magához a csókok közben.

- Imádom! – motyogom két finom puszi között.

- Örülök neki! Még megvesszük a jegyeket, aztán van itt büfé ott vennünk kell kaját, mert azt elfelejtettem hozni. – vakarja meg a tarkóját kínosan mosolyogva, mire hangosan felkacagok. Nem is ő lenne!

- Vehetünk, DE... – állok meg mondandómban, különösen kiemelve ezt a szócskát, hogy tudja, hogy nem ellenkezhet. - Én fizetem a nasikat! – mondom szigorúan, mire ledöbbenve pislog.

- Mi? Mochi, nem gondolhatod komolyan, hogy én hozlak randira és te fizetsz? – ad hangot felháborodásának, ami szerintem jogtalan.

- De, komolyan gondolom! Annyit költesz rám, pedig meg sem érdemlem! Kérlek szívem, te fizeted a jegyeket, én pedig a kaját! Így igazságos. Felőlem legközelebb azt fizetsz, amit szeretnél, de nem akarlak kifosztani a pénzedből! – nézek rá kiskutya szemekkel, aminek sosem tud ellen állni.

- Jó, rendben, csak ne nézz így rám! – adja meg magát, én pedig boldogan bújok bele ölelésébe.

Ezután visszamászok a helyemre, Koo pedig a pénztárhoz sétál, hogy megvegye a jegyeket egy új filmre, amit eddig még egyikünk sem látott, de régóta beszéltük, hogy elmegyünk megnézni, csak ugye az elcsépelt, beülős mozikat egyikünk sem szereti. Ez viszont tök jó alkalom.

Miután megvette a két jegyet a büféhez sétálunk, hogy rendesen feltankoljunk nasikból, amiket később úgy is ledolgozunk majd a teremben.

Régóta nem volt rész sajnálom és ez is unalmas de nagyon nehezen jön meg a kedvem mostanában az íráshoz🥺