𝙎𝙯𝙚𝙧𝙚𝙩𝙣𝙞 𝙚́𝙨 𝙨𝙯𝙚𝙧𝙚𝙩𝙫𝙚 𝙡𝙚𝙣𝙣𝙞 |𝙟𝙞𝙠𝙤𝙤𝙠| ✓

5

Jimin szemszöge

- És itt mindig mindenki ilyen kedves mint most velem, vagy csak azért mert új vagyok? – nézek Taere.

- Igen, az újakkal meg főleg. Azért szeretünk mindannyian ide járni, mert mindenki kedves és elfogadó. Igaz, hogy koreában nem elfogadott nagyon a melegség, de ebben a suliban egyáltalán nem probléma a másik identitása, itt mindenki egyenlő. – mondja Tae, ezzel engem nagyon megnyugtatva.

- Akkor engem is elfogadnának? – nézek rá.

- Mármint?

- H-hát... tudod, meleg vagyok. – jelentem ki félve, bár most mondta, hogy mindenki elfogadó nem értem akkor magam.

- Tényleg? Képzeld Kook is. – kacsint rám, mire bosszúsan nézek rá. Ezt miért mondja nekem?

- Azta, nem mondanám meg róla. Azt hittem hogy...

- Hogy hetero mi? Megnyugtatlak a barátunk melegebb mint a gázkazán. – nevet fel, mire én is felkacagok. Tudom, nem kéne ezen gondolkodnom, de... talán lehetne nála esélyem? Bár egy fedél alatt élek vele, nem hiszem, hogy jó ötlet lenne. Na majd erről is beszélek valamelyikükkel. Majd ha jobban megbízok bennük.

- Na és milyen eddig a suli Chim? – kérdezi Hoseok megkerülve az asztalt, miközben Kookkal és Yoongival együtt lehuppannak a székre mellém. Taehyung mondta, hogy üljek le ehez az asztalhoz, mert mindig itt ülnek, míg ő elmegy a sóért.

- Nagyon jóóó. Mindenki annyira kedves. – nyújtom el kicsit a szavakat. Elég jó kedvem van, szerintem ez annak tudható be, hogy nagyon tetszik eddig ez a suli.

- Jól érzed magad igaz? – néz a szemembe Kook, miközben eltűr egy fekete tincset a homlokomból. Erre a tettére kicsit zavarba jövök, ezért elmotyogva egy igent a kajám felé fordulok. Inkább azt meg sem kérdezem, hogy Yoongi és Hoseok miért vigyorog úgy mint akik nagyon nagyon jól tudnak valamit. Mindenesetre elég kínos volt ez nekem, de látom, hogy Jungkookot cseppet se zavarja, csak elvigyorodik rajtam majd folytatja az evést.

Idő közben Jin és Namjoon is ideért, na meg Tae is megtalálta a só tartót szóval mostmár itt az egész csapat plusz én. Nem tudom igazából mit mondjak, nem tudom közéjük tartozom-e, de nagyon szeretnék.

***

Már egy hónap is jócskán eltelt amióta itt lakok az új szüleimmel. Na meg Jungkookkal, akivel idő közbe sokkal közelebb kerültünk egymáshoz, mint hittem. Nagyon szoros kötelék alakult ki közöttünk és az érzéseim sajnos erősödtek iránta. Azért sajnos, mert tudom, hogy nem viszonozná, mivel mégis csak a testvérem. Igaz, hogy semmi kapcsolat nincs közöttünk, magyarul nem vérszerinti testvérek vagyunk.

Most az ágyamon ülök és telefonozok. A tanulással már rég készen vagyok, nem volt sok házim csak matekból és irodalomból volt egy kevés. Azt hiszem Jina és Jooheon későn érnek ma haza, így önállósítom magam, majd az ágyról felkelve a konyha felé veszem az irányt, hogy valami kaját összedobjak magamnak.

Leülök a konyhaasztalhoz, majd miközben eszem a telefonomat kezdem böngészni. Még mindig nem tanultam meg teljesen a használatát, de már tudok rajta hívni. Instagramot is szeretnék, hallottam nagyon jó és sok embernek van és szeretik. Sosem volt semmilyen közösségi oldalam, de nagyon kíváncsi vagyok milyen lehet. Pont az insta tetszett meg, amire azt hiszem képeket lehet feltölteni. Nem vagyok egy magamat fényképezgető fajta, sőt szerintem nem is vagyok egy helyes srác. Sosem voltam megelégedve magammal és talán soha nem is leszek.

Gondolkodok, hogy Kooknak is csinálok valami kaját, mivel magamból kiindulva biztos ő is éhes lesz ha hazaér, de mivel suli után nem találkoztam vele így gondolom nem akkor végez mint én. Pedig jó lenne, ha hazajönne, mert kezdek unatkozni egyedül. 

Miután fél óra múlva se toppan be senki az ajtón úgy döntök, hogy neki állok főzni valamit. Mindig is szerettem főzni meg sütni és valamennyire tudok is. Olaszos spagetti mellett döntök, mivel ilyet még nem csináltam, de elvileg nagyon finom és amúgy is szeretem az európai kajákat. Na meg ahogy nézem van is hozzá alapanyag itthon.

- Chim! Itthon vagy? – hallom meg az előszobából Jungkook hangját. Pont most lettem kész az étellel és merem ki magamnak egy tányérba.

- Igen, konyha! Csináltam kaját, kérsz? – kiabálok vissza neki.

- Szia. – jön be a konyhába, miután lepakolta a cuccait. Közelebb lép hozzám, hogy megöleljen én pedig szorosan vissza ölelek. Olyan jó az illata és az ölelése.

- Éhes vagy? – kérdezem, mire bólint. - Bolognait szereted? – nézek a helyes fiúra.

- Mondtam már, hogy mennyire imádlak? - csillannak fel szemei és homlokomra puszil. Ilyet nem csinált még ezért eléggé meglepődök, de ahogy nézem ő is. Elég kínos szituba keveredtünk, majd mikor ő is realizálja mit tett, tányérját megfogva leül az asztalhoz és enni kezd. Békén hagyom én is és úgy döntök, hogy felmegyek inkább a szobámba és lepihenek egy kicsit.