𝙎𝙯𝙚𝙧𝙚𝙩𝙣𝙞 𝙚́𝙨 𝙨𝙯𝙚𝙧𝙚𝙩𝙫𝙚 𝙡𝙚𝙣𝙣𝙞 |𝙟𝙞𝙠𝙤𝙤𝙠| ✓

26

Jimin szemszöge

Az iszogatás óta már fél év eltelt és az egész életem a legjobban alakul. A kapcsolatomról nem is beszélek inkább, hiszen Kook minden szempontból kimeríti a tökéletes barát fogalmat. A tenyerén hordoz és nagyon boldoggá tesz. Még mindig ugyanannyira odavagyunk egymásért, mint akkor amikor összejöttünk. Nem mondom, hogy nem veszekedtünk az elmúlt egy évben egyszer sem, de mindent azonnal meg tudtunk beszélni.

Az érettségin is sikeresen túl vagyunk, az egyetlen bökkenő már csak az egyetem. Több egyetemet kinéztem itt Koreában például a Hanyang és a művészeti egyetemet, viszont gondolkodtam, hogy Amerikába is jó lenne tovább tanulni. Ott pedig Chicago és Los Angeles városa áll a listámon. Ráadásul ott felvételit sem kéne írnom, mert az eredményeim és pontjain alapján vennének fel.

Legszívesebben Amerikába adnám be a legelső helyre, de a tökéletes kapcsolatom és a barátaim vissza tartanak. Kook is marad Koreában tanulni, én meg semmiképpen nem szeretném itt hagyni. Képtelen lennék elszakadni tőle, belepusztulnék a hiányába.

Kook magától értetődően a jogi egyetemeket jelölte, hiszen töri a kedvenc tantárgya, abból emeltezett és ezt tovább viszi, hogy ügyvéd lehessen.

Holnap le kell adni a suliban a végleges listákat, én pedig még szólni szeretnék Koonak, hogy milyen egyetemeket jelöltem véglegesen, ha esetleg meggondolnám magam a továbbtanulással kapcsolatban. Bár nem hiszen, hogy meggondolnám, mert igaz, hogy az az amerikai egyetem sokkal többet nyújt és sokkal jobban érdekel, mint az itteniek, de tudom, hogy nehezen boldogulnék ott.

- Kicsim! Gyere át kérlek! – kiabál át szerelmem az saját rejtekéből. Egyből felállok, hogy átmenjek és viszem a listát is, mert ez egy jó alkalom lesz. Mondanám, hogy nem félek a reakciójától, de akkor hazudnék.

- Igen? – foglalok helyet mellette az ágyon. Míg ő hason fekszik, én törökülésben ülök, de úgy döntök, hogy inkább a fenekén foglalok helyet lovagló ülésben, hogy közelebb lehessek hozzá. Még mindig függök az érintéseitől és az egész lényétől.

- Csak meg akartam nézni a végleges listád! Remélem, hogy itt tervezel te is továbbtanulni és nem a világ másik végén. – nevet fel, de egyből elhallgat, mikor észre veszi, hogy én nem nevetek.

- Valami baj van? – fordul meg alattam, így mostmár vele szemben ülök.

Veszek egy nagy levegőt és leszállok róla, fejemet kezeimbe temetve. Ő is felül és aggódva fog mancsaimra, hogy elhúzza őket arcom elől.

- Bogyó! Mondd el, hogy mi a baj! Megijesztesz! – néz aggódva szemeimbe. Felszipogok, majd a kezébe adom a végleges listámat, amit kíváncsian vesz el tőlem. Olvasgatja egy kicsit, majd ledöbbenve pillant rám. - Tényleg el akarsz menni? – pillant rám szomorúan. Megrázom a fejem.

- Nem. Vagyis akkor mennék el, ha nem kötne ide semmi. De mivel itt vagy te is és a barátaim is, nem tudnálak itt hagyni. Beírtam a sorrendbe azokat az egyetemeket is, ha itt Koreában nem vennének fel, akkor lehet oda igen. – mondom halkan.

- Gyere ide! – tárja ki kezeit, mire azonnal ölébe mászok és jó szorosan hozzá bújok. - Figyelj... – kíváncsian várom, hogy folytassa, mert már egy pár perce elhallgatott. - Szerintem, cseréld meg a sorrendet és írd előre az amerikai egyetemeket!

- Tessék? – döbbenek meg annyira, hogy konkrétan a nevemet is elfelejtem.

- Kicsim. Tudom, hogy legszívesebben oda mennél tanulni csak miattam nem akarsz. Azt is tudom, hogy nagy álmod Amerikában élni és most erre itt a lehetőség. Múltkor én is nézegettem Amerikai egyetemek listáját és ezt a kettőt pont megtaláltam. Kicsit olvasgattam és sokkal több lehetőséged van ott, mint azon ami itt van. – motyogja nyakamba, még mindig szorosan ölelve.

- Biztos ezt akarod? – kérdezem pityeregve.

- Nem akarom, de neked viszont a legjobbat akarom és az a két egyetem sokkal, de sokkal többet ad. Azt szeretném, hogy boldog legyél!

- De én veled vagyok boldog! – sírok fel, nyakába bújva.

- Én is veled, de ilyen lehetőséged egyszer van az életben! Szeretném, ha kihasználnád és végre azt tanulhatnád, amit te szeretnél! Ha elvégzed az egyetemet és hazajössz, akkor mi újra kezdhetjük, mert én meg foglak várni, szóval miattunk ne aggódj! – csókol homlokomra és eldől velem az ágyon.

- El fogjuk felejteni egymást, ne viccelj! Találsz majd jobbat rajtam kívül! – sorolom neki kétségeimet.

- Dehogy fogjuk! Annyiszor elmondtam már, hogy nálad jobbat biztosan nem fogok találni és nem is akarok! Nekem te vagy a tökéletes pár, ha pedig, külön leszünk és utána ugyanúgy tudjuk folytatni az azt fogja jelenteni, hogy nem is mentünk szét igazából, mert a szívünk mindig a másikért könyörög.

- Nagyon nagyon szeretlek! – szipogom.

- Én is kincsem! Anyáék tudják? – kérdezi, miközben combomra simít.

- Igen... de, ők is félnek, hogy mi lenne majd velünk, ha megcserélem a sorrendet. – fúrom arcom mellkasába.

- Arról még ráérünk beszélni, még van addig négy hónap, illetve egy fél. – cirógatja lábam, én pedig megrázom a fejem egyetértésképpen.

- Azért előre se szaladjunk, mert nem is biztos, hogy felvesznek majd. Nem kell felvételi, de az a baj, hogy akkor kevesebb esélyem van, mert ha esetleg nincs annyi pontom akkor... – nem tudom befejezni, mert felemeli a fejem és a számra tapad. Szusszantok egyet a csókba és hajába túrva viszonzom mozdulatait.

- Nincs olyan, hogy nem vesznek fel téged! Te vagy az én ügyes... – hátamra fektet és egy csókot ad arcomra, én meg elkuncogom magam. - Okos... – és még egyet. - Gyönyörű... – meg még egyet. - Szerelmem, akinek sikerülni fog az álma és én pedig a legbüszkébb leszek rá! – néz a szemeimbe szerelmesen.

- Szeretlek Kookoo! – ölelem magamhoz szorosan.

- Én is téged életem! – hajol nyakamhoz és orrával csikizni kezdi a felületet.

Szerintetek jó döntés volt, hogy Kook rábeszélte Jimint, hogy írja át a sorrendet?