𝙎𝙯𝙚𝙧𝙚𝙩𝙣𝙞 𝙚́𝙨 𝙨𝙯𝙚𝙧𝙚𝙩𝙫𝙚 𝙡𝙚𝙣𝙣𝙞 |𝙟𝙞𝙠𝙤𝙤𝙠| ✓

28

Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy most itt az utolsó pár részben hatalmas időugrások lesznek! Jó olvasást🤍

Jimin szemszöge

- Jimin, szívem leveled jött! – kiabál fel anya az emeletre, engem kiszakítva könyvemből, amit éppen olvasgatok az ágyamon fekve. Izgatottan pattanok fel a puha matracról és leszáguldva a lépcsőn kapom ki anya kezéből a borítékot, majd forgatni kezdem kezeim között. Chicago University of Arts áll a borítékon, mert végül Illinois művészeti egyetemét választottam és azt írtam a végleges sorrendbe elsőnek. Nehéz döntés volt, de természetesen Koo és anya meg apa is sokat segített. Lepillantok anyára, aki csak megveregeti vállamat és elvonul vissza a konyhába, de még vissza kiabálja nekem, hogy majd szóljak, ha kibonthatjuk és ott is hagy. Keserű mosollyal arcomon méregetem a papírköteget. Ez két dolgot jelenthet, hogy vagy felvettek vagy akár elutasítottak. Remélem az első lesz, de az sem lenne baj, ha a második valósulna meg, mert akkor közel maradhatnék a szerelmemhez.

A kibontással még egy kis ideig várni kell, mert se apa, se pedig Kook nem ért még haza. Gyorsan írok egy üzenetet barátomnak, hogy hol a francban van, mert már esküszöm hiányzik. Reggel elment valahova és akkor is csak egy puszit érzékeltem a homlokomon, utána pedig egyből visszaaludtam.

Hirtelen nyílik a bejárati és meglátom szerelmem, meg apát is, ahogy hangosan beszélgetve toppannak be együtt az ajtón. Koo a kezében egy kis csomagot szorongat, amin valamilyen cukrászdának a logója díszeleg. Csillogó szemekkel sétálok oda hozzá és nyomok egy puszit szájára. Anyáék előtt nem nagyon szoktunk puszizkodni, ez is egy kivételes alkalom. Őseinket nem is nagyon hatja meg, csak mosolyogva néznek minket.

- Na, kibontjuk végre? – kérdezi Kook és a kanapéhoz sétál, miután betette a kis papírdobozt a hűtőbe. Leül a garnitúrára és miután anyáék is helyet foglaltak mellette, én is közéjük ülök. Remegő kezeimbe veszem a borítékot és csigalassúsággal kezdem kihámozni belőle a fontosabb papírokat.

Már a kezemben is tartom a fehér lapokat, egyet fordítok rajtuk egy másik oldalra és azonnal megpillantom azokat a sorokat, amik meg fogják határozni a következő öt évem.

Elért pontjai alapján örömmel értesítjük Önt, hogy a Chicagoi Művészeti Egyetemünk 2022-es tanévére sikeresen felvételt nyert!

Kész, végem! Ahogy megpillantom ezeket a fontos sorokat, a papír kihullik a kezemből egyenesen a padlóra, míg mi felsikítva ugrunk mind a négyen egymás nyakába. Annyira boldog vagyok, el nem hiszem, hogy két hónap múlva Amerikában tanulhatok, ahova kiskorom óta vágyok. Ám, ahogy ez eljut az agyamig, eltűnik mosoly a pofimról és bőgve borulok Jungkook nyakába. Hamarosan itt kell hagynom. A két hónap rettenetesen kevés idő. Annyira nehéz lesz elengedni az elmúlt egy évet. Mindenki nagyon fog hiányozni. Anya, apa, a barátaim, a szórakozás, a közös poénok, de legfőképp Jungkook.

Hüppögve bújok hozzá, ő pedig szintén zokogva szorít magához.

- Magatokra hagyunk! – áll fel apa, majd megveregetve vállam, anyával együtt kivonulnak a nappaliból.

- Annyira... annyira, de annyira büszke vagyok rád! – ölel szorosan magához életem értelme.

- Nem akarlak itt hagyni, Kookie! – teljesen összetaknyoztam és könnyeztem pulcsiját, de most ez szerintem nem a legfontosabb dolog.

- Kicsim, ezt már ezerszer megbeszéltük! – tol el magától, kezeivel megfogva arcomat. Szomorúan pislogok rá, mire szakadozva felsóhajt és homlokomra puszil.

- Nem jössz velem? Élhetnénk ketten a koleszban, aztán együtt kikészíthetnének minket a felsőbb évesek gólyaként. – mondom neki csillogó szemekkel, reménykedve, hogy ezekkel meggyőzöm.

- Nem lehet kincsem! Nekem itt van dolgom, neked meg nélkülem kell boldogulnod majd ebben a pár évben. De hidd el, hogy nagyon gyorsan el fog repülni és amint hazajössz, én majd tárt karokkal foglak várni a reptéren! – mosolyodik el és megcsókol. Sóhajtva túrok hajába, ő pedig egyik kezével hátamat, míg másikkal tarkómat cirógatja.

- De nagyon rossz lesz az öleléseid és a csókjaid nélkül! – könnyezik be íriszem újra.

- Hidd el, nekem is nagyon rossz lesz, de rengeteg kaland vár rád majd ott. Azok lesznek az egyik legszebb éveid, szóval majd meg ne halljam, hogy szomorkodni mersz akár miattam, akár más miatt. – szigorúan pillant rám, de azért egy kis mosoly bujkál szája szélén.

- Majd beszélünk sokat ugye? – mászok feljebb ölébe.

- Persze, mindennap. Amennyi szabadidőm lesz azt is rád fogom elhasználni. – ölel magához ismét, mire hangosakat szuszogva bújok nyakába. - Meg lehet, hogy engednek majd a koleszba kiscicát. – kacag fel, mire nekem is mosoly szalad arcomra.

- Nem hiszem! – nevetek fel hangosan.

- Bármi megtörténhet. Na gyere, együk meg azt a sütit, amit direkt erre az alkalomra vettem. – sétál a konyha felé és kiveszi a dobozt a hűtőből, én pedig kistányérokat veszek elő. Elképesztő, mintha tudta volna, hogy fel fognak venni. Igaz, hogy az ő alkalmakor is sütiztünk, de akkor már úgy mentünk a cukrászdába, hogy tudtuk az eredményt, most viszont úgy hozta, hogy még semmit sem tudott arról, hogy egyáltalán felvesznek-e. Bár neki sokkal előbb kiderült, mint nekem, ebből adódóan, már egy hónapja tudjuk, hogy mehet jogra. Velem ellentétben Kook nem akarta, hogy ekkora felhajtás legyen körülötte. Igaz, én sem így terveztem, de nagyon jól esett, hogy anyáék is ennyire örülnek.

Nagyon nagyon büszke vagyok barátomra és tudom, hogy semmi nehézséggel el fogja végezni az egyetemet. Remélem nekem is menni fog.

- Uuu, amerikai színes süti? – csillannak fel szemeim, mikor meglátom a papírtálcán elhelyezkedő szeleteteket. Nagyon imádom ezt a sütit, majdnem annyira, mint Jungkookot.

Kuncogva bólint egyet és egy tányérra teszi, majd kiveszi az övét is, ami szintén ugyanez. Nyami, mindjárt összefut a nyál a számban. Felvonulunk a szobába, de előtte még a másik kettő sütit gyorsan visszatesszük a hűtőbe, mert az anyáéké lesz, de őket most nem akarjuk zavarni.

Felérve az emeletre, leülünk az ágyamra és elő is kapom telefonom, hogy lőjek egy képet, amit kitehetek instára. 

♡ liked by 342 people

parkjimin lovely💞 @ jeonjungkook

Reményeim szerint két rész van hátra!🤍(u.i: bocsi nem tudom hogy kell ilyen insta bejegyzés félét írni, ezt sem terveztem bele, dehát így hozta az élet xd)