𝙎𝙯𝙚𝙧𝙚𝙩𝙣𝙞 𝙚́𝙨 𝙨𝙯𝙚𝙧𝙚𝙩𝙫𝙚 𝙡𝙚𝙣𝙣𝙞 |𝙟𝙞𝙠𝙤𝙤𝙠| ✓

2

Jimin szemszöge

Egyszerűen nem értem, hogy mi baja velem a fiúnak. Vagyis de, tudom mi baja velem és emiatt egyáltalán nem hibáztatom hiszen igaza van. Az ő helyében én se örülnék, ha egyik napról a másikra lenne egy fogadott bátyja.

Letörlöm könnyeim, felkelek az ágyamról majd keresek valami normális ruhát és arcot mosok, hogy ne látszódjon, hogy sírtam. Tegnap este óta ezen kattogok. Aludni úgy sem tudtam, mert nagyon új a hely és alapból sem vagyok jó alvó.

Jina azt mondta, hogy elmegyünk venni nekem pár cuccot meg ruhákat. Jövő héten kezdem a sulit. Oda fogok járni én is ahova Jungkook, csak másik osztályba. Mivel egyidősek vagyunk értelem szerűen évfolyam társak leszünk.

Iskolába nem jártam ezelőtt. Na jó igazából az árvaházban tanítottak minket, mert azért jó ha tud írni és olvasni az ember, de csak az első öt évben volt iskola. Magyarul hét éves koromtól tizenkét éves koromig. Megtanították az alapokat, utána viszont egyedül kellett boldogulni a kiadott tananyaggal. Nagyon furcsa lesz megszokni, hogy suliba járok.

Nagyon szeretek tanulni. Szerencsére nem kell túlzásba vinnem, hiszen elég jó agyam van így pár elolvasás után megjegyzem a dolgokat. Legalább ennyivel könnyebb a dolgom. Kis korom óta az a célom, hogy egyetemre menjek. Tervem nincs, hogy hova igazából ahova felvesznek és megtetszik oda szívesen megyek. De ez még messzebb van, mert még csak tizenegyedikes leszek.

Végül nem találtam semmi elfogadható darabot, így a mostani szettemben maradtam ami egy barna nadrág és egy fekete garbó. Szintén fekete hajam megfésülöm, majd kicsit megborzolom, hogy ne lógjon a szemembe. Felveszem a kabátom, majd lemegyek a nappaliba.

- Szerencsétlenebbül már nem is nézhetnél ki. – megy el mellettem Jungkook, vállával meglökve.

Inkább nem gondolkodom a dolgon, csak felveszem a cipőm és beülök a kocsiba hátulra. Én megyek csak és Jina. Jungkook nem, de jobb is, bár nem is akarna szerintem.

- És megismerkedtetek Jungkookal rendesen? Bántott azóta? – kérdezi kedvesen Jina.

- Nem mondanám, hogy kijövünk. Nem hiszem, hogy túl szimpatikus vagyok neki, pedig én szeretném ha jóban lennénk. – hajtom le a fejem szomorúan.

- Biztos vagyok benne, hogy meg fog veled békélni, csak még új neki ez a helyzet. Adj neki egy kis időt kérlek! – simít végig arcomon.

- Rendben, megpróbálok. – mondom, majd kiszállok a kocsiból hiszen megérkeztünk az áruházba.

Elég sok dolgot kaptam. Vettünk ruhákat, amik ezerszer jobban néznek ki mint az én régi ruháim. Táskát a suliba, füzeteket és tolltartót. Hihetetlen még telefont is kaptam! Nagyon nagy képernyője van kicsit félek, hogy össze fogom törni.

Jooheon kitalálta, hogy menjünk el a közeli cukrászdába négyesben. Az a kedvenc sütizőjük, Jina állítása szerint olcsó, de nagyon finom. Hát kíváncsi leszek. Nagyon szeretem az édességet, bármennyit meg tudnék enni belőle. Az más kérdés, hogy utána mindig bűntudatom van, mivel szerintem kicsit fogynom kéne.

Tanácstalanul állok az ágyam előtt, amin az új ruháim foglalnak helyet. Nagyon sok inget, pólót és nadrágot kaptam nem tudom, hogy melyiket vegyem fel, hiszen nagyon jól néznek ki.

Választásom egy fekete térdénél szaggatott nadrágra esik amihez egy sima fekete alapon fehér pálmafás inget veszek fel. Ezt be is tűröm a nadrágomba. Hozzá egy egyszerű fekete tornacipő. Hajamat megpróbálom beállítani, de inkább csak beletúrok. Mikor végeztem lemegyek a nappaliba, ahol már mindenki készen van és rám várnak. Hoppá...

- Úristen Jimin! Nagyon jól nézel ki! – jön oda hozzám Jina mosolyogva. Jungkook erre csak megforgatja a szemét.

- K...köszönöm. – felelem halkan.

- Mennénk végre? – kérdezi Jungkook türelmetlenül.

- Persze, induljunk. – mondja Jooheon, majd elindul az autó fele, mi meg követjük. A szülők előre, míg mi Jungkookal hátra ülünk. Az út csendben telik, de nem az a kínos csend, hanem mindenki el van a maga gondolataiban, csak halk zene szól a rádióból.

Mikor beérünk a cukrászdába, elkezdünk keresni egy üres asztalt, amit hamar találunk is. A cukrászda maga kicsi, de nagyon hangulatos egyben.

Epertorta, csokitorta, dupla csokis keksz, tejeskávé... vezetem végig tekintetem az étlapon. Mindegyik ínycsiklandóan néz ki, de mivel egyiket sem kívánom inkább csak egy forrócsokit kérek. Mikor kihozzák megköszönöm, majd belekóstolok az édes nedűbe. Igaza volt Jinanak hisz tényleg nagyon finom.

- Jimin mit szólnál ha mesélnél magadról? Alig ismerünk, jó lenne tudni miket szeretsz csinálni vagy valami. – néz rám Jooheon.

- Hmm... Hát októberben leszek tizennyolc éves. Nagyon, nagyon szeretek táncolni és rajzolni is. Kedvenc ételem a spagetti és italom nincs, vizet iszok leginkább.

- És az árvaházban voltak barátaid? – teszi fel Jihyun.

- Nem nagyon. Mindenkivel jóban voltam, de kifejezetten baráti kapcsolatom senkivel sem volt. Úgy is az lett volna a vége, hogy valakit elvisznek és elszakadunk egymástól, mivel telefonunk nem volt amin esetleg tovább beszélhettünk volna.

- Amit kaptál tudod használni igaz? – kérdezi ijedten Jina.

- Nem, de majd rájövök, csak nem lehet olyan bonyolult. – kuncogok fel ezzel megnyugtatva a megszeppent nőt.

Amint elfogyasztjuk a rendelésünket Jooheon fizet, majd egyenesen hazamegyünk.

- Szerintem én elmegyek fürdeni és alszok. Jó éjszakát! – köszönök el mindenkitől, kivétel Jungkooktól, mert ahogy hazaértünk felment a szobájába, bevágva maga után az ajtaját.

- Rendben, holnap találkozunk! Aludj jól! – simít végig arcomon Jina, majd bemegy a konyhába.

Fürdés után felöltözöm, majd bebújok az ágyba. Nem is vár sokat az álom manó, egyből a szememre telepszik, emiatt mély álomba merülök.