𝙎𝙯𝙚𝙧𝙚𝙩𝙣𝙞 𝙚́𝙨 𝙨𝙯𝙚𝙧𝙚𝙩𝙫𝙚 𝙡𝙚𝙣𝙣𝙞 |𝙟𝙞𝙠𝙤𝙤𝙠| ✓

12

Jimin szemszöge

- Mit mondott Tae? Láttalak titeket az aulában, de ahogy néztem nagy mesélésekbe volt, szóval semmiképp sem akartalak megzavarni benneteket. – mondta Kook, mikor beléptem a szobájába és felfeküdtem mellé az ágyra. Egyel több órám volt, mint neki így nem várt meg, hanem haza jött. - Szia bogyó! – mosolyodik el, mikor felé mászok, hogy megkaphassam az üdvözlő puszimat.

- Szia. – bújok hozzá egy csókot nyomva szájára, mire ő is szorosan magához ölel, majd derekam és hátam kezdi simizni. Egyik lábam átdobom derekán, így félig rajta fekszem, de engem ez egyáltalán nem zavar. A kedvenc helyem és az egyetlen ahol biztonságban érzem magam. - Csak szerelmes Yoongiba, de úgy tűnik, hogy vagy nem viszonozza vagy pedig meg van ijedve. Beszélsz majd vele? Vagy csak kérdezz rá inkább. – nézek fel rá, picit elemelve buksim mellkasáról.

- Rendben, majd valamikor beszélek vele. – nyom egy puszit az orromra. Fenekem alá nyúl, majd kicsit feljebb húz magán és ránk teríti a takarót.

- Netflix? – rajzolgatok mellkasára random formákat.

- Folytassuk a Szökést? – kel ki alólam és feláll, hogy előkeresse Macbookját. Én csak hevesen bólogatva jelzem neki, hogy folytassuk, mivel nagyon szeretem azt a sorozatot. Nagyon izgalmas eddig szerintem és én alapból szeretem az olyan filmeket vagy sorozatokat amikben bűnözés van, ebben pedig minden ilyesmi fellelhető.

Bekapcsolja a sorozatot és lerakja a laptopot az ágyra, hogy ne az ölében legyen és tudjunk kényelmesen feküdni. Elfordulunk oldalra, ő pedig egyik kezét fejem alá teszi, másikkal pedig jó szorosan magához von. Elindítom a részt, hogy onnan tudjuk folytatni ahonnan tegnap abba hagytuk.

***

Finom simogatásra kelek és arra, hogy valaki megpuszilja a nózim hegyét. Hoppá! Úgy látszik véletlen elaludtam. Emlékszem, hogy kicsit álmos voltam és egy pillanatra gondoltam behunyom szemeim, de ebből alvás lett.

Nyammogva közelebb kúszok a mellettem lévőhöz, szorosan mellkasába bújva beszippantom imádott illatát. Halkan kuncog egyet, mire arcomra lassan mosoly költözik. Hunyorogva ugyan, de kinyitom szemeim és kidugom buksimat rejtekemből. Felnézek szerelmemre, aki egy kedves mosollyal néz rám.

- Azt hiszem elaludtam hihi. – kuncogok kicsit. - Ne haragudj. – teszem hozzá és háttal fordulok neki, hogy úgy tudjon magához ölelni, mivel már ebben a pozícióban eléggé elfáradtam. Most látom, hogy a sorozatot is leállította közben, amiért hálás vagyok, mert egyetlen részéről sem szeretnék lemaradni.

- Én nem haragszok egyáltalán, nagyon édes vagy alvás közben tudod? Főleg mikor így bújsz hozzám. – mosolyodik el, majd folytatja. - Na meg legalább kipihened magad egy kicsit, de muszáj voltalak felkelteni, mert anya most hívott, hogy mindjárt haza érnek és rendelünk pizzát, mert nincs kedve főzni. Azt kérdezi milyet kérsz. – mondja, én pedig rávágom, hogy egy egyszerű szalámis-kukoricást, de a legkisebb alappal, mert talán azt meg tudom enni egyedül.

Kook rosszallóan rázza meg buksiját, mert szerinte nagyon keveset eszek pedig sokkal többet kéne, de én ezzel nem értek egyet. Igaz, szerintem sem eszek sokat, de az a baj, hogy amennyit eszek az sokszor egészségtelen. Bár nem látszik rajtam, de egy idő után majd fog és ezt semmiképp sem akarom. Edzeni is szeretnék menni Jungkookkal, mert tudom, hogy ő jár és erre mindjárt rá is kérdezek.

- Tényleg Kookie... – kezdem el mondani valóm, mire egy igent motyog hajamba és egy puszit nyom bele. Elmosolyodok, annyira szeretem mikor így babusgat. - Ha mész legközelebb edzeni... elmehetek veled? – térek vissza ahhoz, amit eredetileg akartam mondani.

- Persze, de miért? Vagy mi ez így hirtelen? – kérdezi.

- Nem tudom. Szeretnék mozogni, de nincs olyan amit szívesen csinálnék ezért gondoltam, hogy hátha megengeded, hogy elkísérjelek. De, ha te egyedül szeretnél az sem baj. – kezdek el azonnal érvelni amellett, hogy miért szeretnék eddző terembe járni.

- Dehogy zavarsz picim. Sőt örülök neki, hogy lesz társaságom. Holnap megyek négyre, de úgy tudom fél négyig órád van így, majd akkor ott találkozunk jó? – hihetetlen, mennyivel jobban tudja az órarendem, mint én magam. Én például hirtelen elfelejtettem, hogy holnap nyolc órám lesz, szóval nagyon húzós napom lesz.

Még körülbelül háromnegyed órát beszélgetünk összebújva az ágyban, de mikor halljuk a bejárati csapódását mindketten lemegyünk a nappaliba, mert megjöttek anyáék. Mostanában valamiért többet dolgoznak mindketten így kevesebb időt tudunk velük tölteni. Én emiatt eléggé szomorú vagyok, mert nagyon szeretek velük lenni, de most emberi időben haza értek este nyolc helyett, így közösen ülünk le vacsorázni a kanapéra, ugyanis hirtelen anya eszébe jutott, hogy nézzünk valami filmet.

Még csak pár hónapja vagyok itt, de ez idő alatt megmutatkozott, hogy ők igazi minta szülők. Kook nagyon szerencsés, hogy ilyen szülei vannak, többször mondtam is neki mikor pipa volt rájuk valami faszság miatt, hogy becsülje meg, mert ennél jobb ősöket nem kaphatott volna. Bárcsak nekem is ilyen igazi szüleim lennének. Bár nem panaszkodok, mert így is nagyon örülök, hogy ők lettek a nevelő szüleim, mert miattuk találtam meg a szerelmem, de így is tartok, hogy mi lesz, ha kiderül a kettőnk kapcsolata. Remélem ez nem most lesz, mert tényleg csak pár napja vagyunk együtt és nagyon korai lenne beavatni őket.