Jungkook szemszöge
- Később... átjössz hozzám egy kicsit? – kérdezem Jimint mikor felérünk az emeletre.
- Miért? – fordul felém, mert nekem háttal állt eddig.
- Beszélni akarok egy dologról. – veszem fel komoly arcom, de kicsit el is mosolyodok, mikor meglátom ijedt ábrázatát.
Igazából első sorban azért hívtam át, hogy megkérdezzem lesz-e a barátom, mert Taehyung ráébresztett, hogy nem kéne még többet várni, így is teljesen biztosak vagyunk az érzéseinkben és már komolyan hiányzik, hogy mellettem legyen valaki olyan mint Chim. Helyesbítek, nekem senki más nem kell csak Jimin!
Na meg akarok neki mutatni pár új dolgot is. Száz százalékig biztosra tudom, hogy Chim teljesen érintetlen minden téren és el sem lehet képzelni mennyire jó érzés, hogy én lehetek neki az első. Félre értés ne essék, nem akarok még lefeküdni vele, az nagyon nagyon korai lenne, csak azt akarom, hogy ő is átélje, hogy mennyire jó érzés tud lenni. Persze csak akkor csinálok bármit is, ha megengedi, nem erőltetek rá semmit, azt akarom, hogy boldog legyen.
Gyorsan összeszedem a pizsamám és a fürdőbe indulok, hogy le tudjak fürdeni, mielőtt Chim átjön. Az emeleten három szoba van meg egy fürdő. Az egyik szoba az enyém, a másik Chimé, a harmadik pedig csak úgy van. A fürdő pedig közös. Direkt úgy alakították ki a házat, hogy anyáéknak a hálója a földszinten kapott helyet, nekünk pedig fenn van kialakítva egy tetőtér.
Miután lefürödtem felveszem az alsóm és egy fekete melegítőt egy szintén fekete pólóval. Most kicsit hideg van fenn, mert itt annyira nem működik a fűtés és fázós is vagyok.
Letelepedek a szobámba az ágyra és várom Jimint, hogy végezzen a fürdéssel, mert utánam ő ment be.
Nagyban nyomkodom a telefonom, mikor jelez a messenger, hogy Chim írt. Mit akarhat, mikor mellettem van a szobája? Jó mondjuk valószínüleg én is üzennék, minthogy felkeljek.
Chim💘:
Nem jössz át inkább te? Lusta vagyok felkelni és mindig nálad vagyunk🥺🥺Itt igazából vállat vonok, mert nekem teljesen mindegy, hogy hol vagyunk, nála vagy nálam a lényeg, hogy vele legyek. Átsétálok szobájába, ahol aranyosan fekszik a francia ágya közepén nyakig betakarózva és valami gyerekmesét néz a tévében.
- Jól vagy? – fekszek be mellé, majd megölelem ő pedig hozzám bújik. Annyira imádom, hogy azt el nem tudom mondani. Bólogat, majd mellkasomra hajtja a fejét és közösen bámuljuk tovább a készüléket.
- Chim... – szólítom meg halkan.
- Hmm? Miről akartál beszélni? – emeli fel buksiját, rám pillantva.
- Igazából arról amit Tae mondott ma. Vagyis inkább kérdezett.
- De sok mindent kérdezett. – ráncolja szemöldökeit.
- Tudod mire gondolok te buta. – kuncogok fel, mire ő is elmosolyodik. - Megpróbálnád velem? Lennél a párom? – nézek szemeibe.
- Vártam már, hogy megkérdezd. Igen! – mondja mosolyogva, majd derekamra ül és szorosan megölel.
Ráfogok tarkójára, majd felemelem fejét és szájára tapadok. Heves csókolózásunk közepette áttérek nyakára, amit apró sóhajokkal díjaz.
- Kookh... – tol el magától kicsit és szemembe néz.
- Mutathatok valami újat? – puszilok szájára, várva engedélyére.
Hosszú gondolkodás után lassan bólint egyet, mire kezeimet lejjebb viszem lapos pociján egészen rövidnadrágjáig. Kicsit lejjebb tolom, majd ajkaira tapadok, kezeimmel lesimítva nemességére. Istenkém, már most annyira édesen nyögdécsel, pedig szinte hozzá sem értem eddig.
- Szólj, ha valami kellemetlen és befejezzük jó? – puszilok puha kis pofijára.
- J-jóh... – sóhajt bele mondatába, mert idő közben rámarkolok rendesen és verni kezdem neki. Nem kell sok idő, hogy elmenjen, mivel először ér így hozzá valaki. Kihúzom kezemet alsójából és segítek neki vissza húzni magára. Nyomok egy puszit homlokára, majd visszafektetem mellkasomra és próbálok nem tudomást venni álló farkamról.
- Kookie? – szólít meg halkan a mellkasomon fekvő.
- Mondjad kicsim. – kezdem el simizni fejbőrét.
- Izé... én... én is csinálhatok valamit? – kérdezi szégyenlősen.
- Biztos szeretnéd? – puszilok hajába és reménykedem, hogy tényleg komolyan gondolja, mert a fasznak van kedve felkelni a kedvenc helyemről és elmenni a fürdőig.
- Ühüm... látom, hogy... nem vagy nyugodt. – utal a dudorra a lábaim között, ami átüt a takaróján.
Kicsi kezével lesimít alhasamig a takaró alatt, majd cirógatni kezd. Mikor először smároltunk akkor is kurvára felizgatott ezzel a tettével és úgy látszik megjegyezte a kis sunyi.
Benyúl alsóm alá, majd ráfog farkamra és leutánozva az én mozdulataim verni kezdi. Érzem, hogy nem éri át a tenyerével rendesen, de ez nem jelent egyáltalán problémát. Felrántom fejét mellkasomról és mélyen megcsókolom, hogy a csókba belesóhajtva élvezzek markába. Szorosan magamhoz ölelem apró testét, ő pedig egyik lábàt átdobja derekamon és úgy bújik hozzám.
- Nagyon szeretlek. – suttogom fülébe.
- Én is téged. – ölel át még jobban, bár már ennél jobban nem lehet.
- Álmos vagy? – kérdezem, mikor meghallom, hogy ásít egy nagyot.
- Nagyon. Alszunk? – néz rám álmosan pislogva.
- Aludjunk. De először vegyük ezt le, így nem lehet pihenni. – nyúlok rövidnadrágjához és lejjebb tolom derekán míg ő csípőjét felemelve segít nekem levenni. Sajátomat is lekapom magamról, majd ledobom őket az ágy mellé. Gyors felállok, hogy nyissak egy kis ablakot, mert eléggé büdös van, majd vissza is fekszek mellé.
A távirányítóért nyúl, hogy levegye a led fényeit a legalacsonyabb fokozatra. Csak fénnyel tud aludni, engem meg nem zavar ez, mert én bárhogyan elalszok. Jó közel húzom magamhoz Chimet, majd alaposan betakargatom, nehogy megfázzon.
- Jó éjt kincsem. – puszilom meg tarkóját, mivel nekem háttal fordult.
- Jó éjt Koo. – motyogja és szerintem azonnal álomba is merül. Én is behunyom a szemem és próbálok nem elolvadni az új becenevem hallatán.
YOU ARE READING
𝙎𝙯𝙚𝙧𝙚𝙩𝙣𝙞 𝙚́𝙨 𝙨𝙯𝙚𝙧𝙚𝙩𝙫𝙚 𝙡𝙚𝙣𝙣𝙞 |𝙟𝙞𝙠𝙤𝙤𝙠| ✓
FanfictionBEFEJEZETT MÁSODIK ÉVAD: Jobban szeretni, mint valaha ♡ Egy árva mennyire tud szeretni? Mi másra vágyna jobban mint a szeretetre? A legeslegtöbb és legjobb dolog amit nyújthat az a szeretet. Legyen az bármi féle. Park Jimin tizenhét éves és árvaház...