💫14. Rész💫

134 13 1
                                    

Harry

Mérhetetlen dühöt érzett magában. Legszívesebben megmondta volna Simonnak minden dühét. Amit vele csinált. Amit velük csinált.

Ökölbe szorította a kezét, majd hangtalanul nézte, ahogy Simon kilibben a stúdióból.

- Azért sem fogom be a számat! - gondolja magában. Liam a vállára teszi a kézét és megpaskolja.

- Ne figyelj erre a parasztra! Nem ér semmit a szava, és úgy is mindannyian tudjuk, hogy nem pont azért rúgta ki, mert szembe ment a terveivel! Engedd el a füled mellett, Harry! - suttogja Liam. Harry aprót bólogatott.

Ki akar lépni. Nem akarja tovább kínozni magát. Ha kilépne, azzal cserben hagyja a csapatot és a szerelmét is...és azt nagyon nem szeretné.

Niall is megpaskolta a vállát. Nem kellett neki semmit mondania, hiszen ő is átérzi. Megborzolta Niall haját, majd mosolygott egyet.

- Nagyon szépen köszönöm srácok, hogy megismerhettelek titeket! Nem szeretnék búcsúzkodni, mert nem most fogunk utoljára találkozni, ebben biztos vagyok! Úgy érzem, hogy ez nem a megfelelőbb mód arra, hogy így köszönjek el — utal az üvegre és a falra, ami elválasztja a két szobát — , szóval, ha megengeditek, akkor én egyesével mindenkit meginvitálok ide — mutat a maga mellé — egy hatalmas David féle ölelésre! - mosolyog David, majd letöröl egy könnycseppet a szeme sarkából.

Harry szíve görcsbe rándult. Hiába tudja, hogy még látni fogja, de akkor is... David már a szíve egy része. Nem akarja elengedni. Louis végigsimított alkarján, majd összekulcsolta a kezüket. Nem szeretné elmondani neki, hogy ki szeretne lépni. 

David kitárta a karját, majd becsukta a szemét. Körülötte csak úgy hemzsegtek az őrök. Harry úgy érezte magát, mintha egy csapdába sétálna be, ahol ők az egerek, és az őrök a fogók.

Lassan elvette a kezét Louistól. Először Niallt ölelte meg. Mondott neki pár kedves szót, majd elvált tőle. Utána Zayn jött aztán Louis és őt követte Liam. Harry az izzadt tenyerét a gatyájába törölte tenyerét. Átnézett az üvegen abba a stúdióba, ahol ők gyakorolnak. Olyan üresnek tünt.

- Örülök, hogy megismerhettelek, Harry! - mondja David. Harry visszafordul a férfihoz. Nehezen akar megindulni. Földbegyökereztek a lábai. David felállt, majd karjaiba zárta Harryt.

- Soha ne hagyd, hogy elnyomjanak! Ígérd meg nekem! Tudom, hogy most nehéz neked, de ki kell bírnod! Próbáld meg megtalálni a rosszban a jót is! Ott van Louis. Ahogy elnézem a...

- David! - suttogta Harry a vállába.

- Bocsánat! Tudod, hogy mindig elkalandozok! — nevett David, majd letörölt egy könnycseppet — Szokták mondani, hogyha bezárul egy ajtó, akkor kinyílik egy másik! Most nekem kell becsukni azt az ajtót, Harry!  — mosolyogott a férfi, és felvette a vászontáskáját a vállára — Hát akkor...Sziasztok! Ne felejtsd el amit mondtam, Harry! - kilépett a stúdióból, aztán még egyet integetett a fiúknak. Befordult jobbra, és már nem is látták a férfit.

Csak úgy elment. Harry még sokáig nézte az ajtót. Ránézett a székére. Egy sárga cetli díszelgett a támláján. Harry óvatosan levette a cetlit, és a zsebébe mélyesztette.

- Ma még nem ismerhetitek meg az új pultost, de holnap vagy 2 nap múlva, már David székébe fog ülni! Remélem nagyon örültök neki. Végülis a ti hibátok, hogy Davidet kirúgták, majd meglesz ennek is a következménye, de ez most lényegtelen! Most pedig menjetek Laurahoz, és vigyetek egy kis életet az arcotokba! - mondta a titkárnő, akit Harry magában  "Demóna" - nak nevezett el.

𝐅𝐫𝐨𝐦 𝐓𝐡𝐞 𝐒𝐭𝐚𝐫𝐭 ( 𝐋𝐚𝐫𝐫𝐲 𝐟𝐟. )Where stories live. Discover now