𝐅𝐫𝐨𝐦 𝐓𝐡𝐞 𝐒𝐭𝐚𝐫𝐭 ( 𝐋𝐚𝐫𝐫𝐲 𝐟𝐟. )

💫23. Rész💫

Harry

1 hónappal később

A nap első sugarai lágyan végigsimogatták Harry puha orcáját. Nyöszörögve fordult el a másik oldalára, mikor eszébe jutott, hogy Louis mellette békésen szúnyókál. Óvatosan lecsúsztatta magáról az alvó fiú biztonságot adó karjait, majd papucsába bebújva, kiment a konyhába. Elővett egy bögrét, majd egy forró teát csinált magának. A szokásos helyére ült, aztán elkezdte a híreket olvasni, miközben még meleg teáját szürcsölgette. Egyáltalan nem bánta meg, hogy külön órákra jár Laurával. Egyedül sokkal jobban fel tud készülni egy esetleges próbára, mert ott csak saját magára és a hangjára koncentrál.

Miután Harry elfogyasztotta teáját, elkészített magának két szelet pirítóst, megkente lekvárral, aztán visszaült a helyére. Sokat gondolkozott azon, hogy Louissal elköltözne, de több ok miatt lehetetlen. Egy: Louisnak el kell hagynia a barátait, amit Harry nem szeretne, Kettő: Simon rá fog jönni, hogy ők ketten el akarnak költözni, főleg úgy, hogy egymással szeretnének élni, amit tuti nem engedne, Három: Harrynek tetszik ez a lakás. Az egész lakásban dominál a fekete, és ez nagyon kedvező Harrynek. Ha lenne elég pénze, már rég megvette volna és nem kellene minden hónapban fizetni azért, hogy itt lakhassanak.

- Jóreggelt! - köszönt Liam. Harry megijedt a hirtelen köszönéstől, amitől egyből összehúzta magát. - Bocsi, nem akartalak megijeszteni! Láttam, hogy úgyis a gondolataidba vagy merülve! - Liam kitöltött magának egy adag kávét, majd leült Harryvel szembe.

- Pirítóst? - kérdezte Harry. Liam bólintott egyet, majd Harry átnyújtotta a pirítós másik szeletét. - Jó étvágyat!

- Köszönöm szépen! - Harry lerakta a telefonját az asztalra, majd csendben megvárta, míg Liam lenyeli a pirítós utolsó darabjait.

- Egészségedre!

- Köszönöm! - mosolygot Liam. Harry elvette a fiú elől a tányért, a mosogatóhoz lépve, elkezdett mosogatni.

Liammet sem akarná itt hagyni Harry. Nagyon jó vele beszélgetni és hülyéskedni. Mielőtt megismerkedett volna velük, Harrynek nem volt sok barátja. Szeretett inkább anyukájával sütni vagy Gemmával kint játszani a szabadban. Sohasem vágyott más társaságára.

- Kérdezhetek valamit? - zökkentette ki a gondolataiból megint Liam. Harry elzárta a csapot, majd a pólójába törölte kezét és a fiú felé fordult..

- Persze, amit csak szeretnél! - Liam lassan bólintott, majd tekintetét az ölében pihenő kezére vezette.

- Te nem gondolkodtál azon, hogy esetleg mi lett volna, ha nem megyünk el azon a napon arra meghallgatóra? - Harry beszívta mélyen a levegőt, majd feszülten bólogatni kezdett.

- De, sokszor gondoltam erre! Egyetlen egy dologért vagyok hálás Simonnak, hogy megismertelek titeket! Másért nem. - Liam bólogatva egy mosolyt küldött felé, amit Harry viszonozta.

- Hiányzik az az idő, mikor még nem voltál híres?

- Ki nem hiányolja? Akkor még saját akaratunk volt, boldogok voltunk és szabadok! Nézz ránk... "Simon mondja"-t játszunk már lassan 2 éve! - Liam fájdalmas mosolyra húzta ajkait, majd Harry elé sétált és egy biztonságot adó ölelést adott. Harry annyire meglepődött a hirtelen jött öleléstől, hogy mukkani sem mert. Óvatosan ő Liam köré fűzte a karjait, majd behunyta szemeit.

- Köszönöm, Liam! - szólalt meg Harry.

- Mit köszönsz?

- Hogy itt vagy mellettem! - Liam mosolyogva megforgatta a szemeit.