𝐅𝐫𝐨𝐦 𝐓𝐡𝐞 𝐒𝐭𝐚𝐫𝐭 ( 𝐋𝐚𝐫𝐫𝐲 𝐟𝐟. )

💫8. Rész💫

Louis

Letette a füzetet az asztalra, és elpirult. Nagyon elszégyellte magát. Előbb utóbb úgy is kiderült volna,hogy olvasgatja Harry legféltettebb kincsét,de ennek nem most kellett volna kiderülnie....és nem így.
Louist darabokra marcangolta a bűntudat. A kíváncsiság nagy úr.

- Én nagyon sajnálom, Harry,hogy beleolvastam a füzetedbe! Szörnyen röstellem, csak megakartam tudni valamit... Nagyon nagyon sajnálom! - ahogy ezeket kimondta, már a sárga talajba mélyesztette magát.

- Az az én privát dolgom, amibe most te szépen beleütötted az orrod! Remélem,hogy eleget megtudtál rólam, és elolvastad az egész életemet! Ha nem olvastad el az egészet, akkor tessék! Ott van! Megvárom míg kibaszottul elolvasod az én füzetemet. - fröcsögte a szavakat Harry. Louis soha sem látta még ennyire idegesnek. Ha elmondja az igazságot, Zaynnek megtett igéretnek lőttek, de ha nem mondja el, Harrynek árt vele.

- Harry...Én...

- Nincs Harry! Azonnal menj ki a szobámból most. - mondta,majd egy kövér könnycsepp csordult végig az arcán.

- Én csak megakartam tudni az igazságot, Harry! Megakartam tudni,hogy valóban megcsókoltalak aznap este, amikor tudatomnál se voltam! Én semmire nem emlékszem, csak arra,hogy az ágyadba cipeltelek. Igen, totál részegen Én felcipeltelek a rohadt ágyadba,mert még ilyenkor is gondolok rád! Még egyszer nagyon sajnálom,hogy beléptem a magánéletedbe! - mondta már szintén idegesen Louis, és kikerülve a fiút a szobájába viharzott.

Megérdemelte? Talán. Kíváncsi volt. Megakarta erősíteni még egy forrásból,hogy igaz-e. Hát most megtudta...igaz, nem szépen, de megtudta. Mindent megadott volna,hogy emlékezzen rá. Harry kiakadása viszont teljesen igaz volt. Senki sem örül annak,ha a saját életébe kutakodnak.

Louis csak az ágyában összekuporodva bőgött. Nem tudott másra gondolni, csak arra,hogy megbántotta azt a személyt, akihez elkezdett vonzódni. Ő volt a legelső fiú aki miatt érzéseket táplált.
Bár nem mostanában jött rá,hogy biszex...igazából már évekkel ezelőtt, csak most sikerült magában rendezni a dolgokat Harry miatt. Le merte fogadni,ha Harry nem lenne, nem jött volna rá,hogy kikhez vonzódik.

Az ajtón két kopogás után, majd berontottak. Louisnak ereje sem volt megnézni,hogy ki ólálkodik a szobájába. De őszintén szólva nem is érdekelte.

- Tommo, a sírás nem neked való! Basszus, ez rímelt is! - nevetett Niall, majd lefeküdt a zokogó Louis mellé. - Na, félretéve a hülyeséget...mi történt? Mesélj Horan papának! - Louis szó nélkül megfordult, és szorosan megölelte. Most erre volt a leginkább szüksége. Egy ölelésre.

- Én...annyira...sajnálom! -zokogott tovább. Niall magához húzta szorosan.

- Elhiszem, Louis! És kérlek ne okold magad! Fogalmam sincs, hogy mi történt, de most fejezd be a sírást,mert egyikőtöket sem szeretném így látni. Megvárom,hogy megnyugodj,addig hozok teát, és kaját. Mindjárt jövök! - Louis csak némán bólogatott és próbált mély levegőt venni.

Hiába mondta Niall,hogy ne okolja magát, de képtelenség volt. Ő furakodott be Harry terébe. Már az elején tudta jól,hogy nem szabadna, de még is folytatta. Fogott egy zsepit az éjjeli szekrényről, és letörölte a sós könnycseppeket. Feltolta magát az ágyon, maga mögé tett egy párnát, majd hátradőlt. Niall berugta az ajtót kezében 2 bögrével, és pár keksszel.

- Na, mesélj! Esküszöm jó hallgató leszek, és nem...

- Niall, kérlek! - suttogja Louis.

- Bocsánat, csak próbállak felvidítani...amennyire lehet téged. Szóval mesélj mááár!

Louis felvázolta az egészet az elejétől a végéig, és még be is vallotta,hogy Harryért oda vissza van szüntelenül. Niall csak hallgatott. Nem szólt semmit, nem vágott közben,csak hallgatott.

- Itt vagy még? - kérdezte Louis 10 perc mesélés után.

- Igen, Igen! Szóval...elaludt és beleolvastál! -bólogatott és hümmögött egyet - Itt basztad el barátom, de nyugtasson a tudat, én is baromira elolvasnám. Mindig látom,hogy írogat abba a vacakba, és szívesen kitépném a kezéből és...

- Niall! -forgatja meg a szemeit kuncogva Louis.

- Engem már teljesen elragadott a történet. Én csak annyira emlékszem,hogy éppen egy csajjal beszélgettem, erre Zayn megragadta a vállam és azt mondta, idézem: " Nézd mit csinálnak...hát nem aranyosak?" -mondta nagy beleéléssel, még a hangját el is mélyítette olyanra, amilyennel Zayn hangtónusára - Én meg erre: " Jaja, nagyon cukik", de azt se tudtam,hogy hirtelen mit is kell néznem. De ezek szerint titeket kellett volna! Spoiler: a csajjal semmi nem volt utána...tudod,hogy értem! -majd kacsintott.

- Ezt nem mondta nekem Zayn,de ez most megérintett! - szipogott megint Louis.

- NEEEEM! Nehogy nekem itt még egyszer sírni kezdj,mert itt és most elkezdek hisztizni! És annak nem lesz jó vége, szóval szívd vissza a könnyeidet a könnycsatornáidba! -Louis nevetett Niall megjegyzésén,majd letörölte a könnyeit. - Harrynek meg adj időt! Biztosan megfogja érteni,hogy jó érdekben tetted azt amit tettél! Végülis nem olvastad el az egészet, nem? Vagy de? Oh ne....

- Nem az egészet...csak ezenkívül egy másikat. Pont arról a napról szólt, amikor először találkoztunk. Mindegy, most nem akarok ezen gondolkodni!

Csend ült a szobára. Senki sem szólt semmit. A másik szobából egy ajtó csapódásra lehetett észlelni. Louis szívverése felgyorsult, mellkasa pedig egyre gyorsabban emelkedett fel és le. Lassan kinyílt a szoba ajtaja,majd egy kisírt szemes Harry buksi bukkant elő.

- Hát akkor én mentem is srácok! Louis...ha keresnél tudod hol vagyok! - mondta,majd a 2 bögrével és az üres kekszes zacskóval elrohant.

Harry a kuporgó Louisra nézett. Szipogott egyét és beljebb jött. Megtörölte a szemét. Louis megpaskolta a maga melletti helyet és arrébb csusszant. A fiú lassan leült mellé, és a fejét Louis vállára tette.

- Ne haragudj, Louis! Nem akartam ennyire kiakadni! Csak... hirtelen ideges lettem.- forró könnycseppek folytak végig Louis karján. Louis nyelt egy nagyot,majd belepuszilt a hajába.

- Te ne haragudj rám! Nem szabadott volna beleolvasnom. Megértem, ha ezután eltávolodsz tőlem!

- Ne beszélj hülyeségeket, Lou! Nem haragszom rád! Te sem haragszol rám?

- Nincs miért haragudnom rád, Hazza! - mosolygott Louis, majd letörölte Harry könnyeit.

Egymás szemébe néztek hangtalanul. Hang nélkül is teljesen megértették egymást. Louis a fiú álla alá nyúlva magához húzta.

- Megcsókolhatlak?

- Ez minden vágyam, Tomlinson!