𝓛𝓲𝓽𝓽𝓵𝓮 𝓽𝓱𝓲𝓷𝓰𝓼

*•.¸♡𝓑𝓽𝓼 𝓨𝓸𝓸𝓷𝓰𝓲♡¸.•*

Tisztában vagyok azzal, hogy nem szép dolog bámulni, mégis ezt teszem szégyen érzett nélkül. Talán még a nyál is kicsordulni a számból, ha épp nem csuknám be, de nem tud foglalkoztatni, bármennyire is lenne gusztustalan. Továbbra is őt bámulom, miközben helyet foglal a neki kijelölt széken, táskáját a másik ülésre helyezve. Talán nincs benne semmi értékes, ugyanakkor miért nincs a csomag megőrzőben? Nem mintha annyira érdekelne, viszont a többi nő kíváncsi pillantásai a férfi felé annál jobban. Nem ismerem őt, csupán párszor láttam a cégnél, viszont annyit tudok, hogy ő az egyik legnagyobb befektetőnk. Nem túl izmos, sőt azt is meg merném kockáztatni, épphogy csak megmutatkoznak izmai, engem mégis vonz. Van benne valami, ami hiányzik más férfiból, akivel eddig találkoztam életem során. Zavaromban elpillantok, ugyanis annyit ábrándoztam, hogy nem vettem észre mikor hátrafordult és rám mosolygott. Természetesen visszamosolyogtam, nehogy már hülye libának nézzen, de az arcom szinte azonnal felvette a vörös szint. Nem sok mindent láttam az ablakból, csupán a felhőket, de jelen pillanatban az is érdekesebb volt, minthogy még jobban égessem magam előtte. Még csak az hiányzik, hogy a bátyám Jimin, erröl tudomást vegyen. Egyből kiherélné szegényt. Egyszer csak valaki leül mellém, mire az összes szenteknek elmondok vagy ezer imát, hogy ne ő legyen, de ugyan ki akarna kedveskedni nekem? Egyrészt örülök neki, hiszen alkalmam van jobban megismerni őt, azonban én Park T/N vagyok, aki nem egy könnyű esett, és minden nem létező párkapcsolatát már az első találkozáskor tönkre teszi. Kedvesen köszön amit ugyan félénken, de viszonozok és itt szinte meg is halt köztünk a kommunikáció. Érdekelt, miért ült át mellém, szerettem volna megkérdezni, csakhogy nem volt bátorságom hozzá.
– Min Yoongi vagyok – mutatkozik be pár perc elteltével. Gondolom eddig várta, hogy jómagam tegyem meg az első lépést, viszont túl gyáva vagyok ehhez.
– Tudom, izé...akarom mondani Park T/N – makogok zavartan, ám Yoongi nem is figyelte kislányos zavaromat. Vagy nem mutatta ki, és most jól kiröhög gondolatban. Ezek után szép lassan megnyíltunk egymásnak, és kiderült miszerint Jimin egyik barátja és voltaképp ezért is támogatja a bátyám cégét, ahol én fotósként dolgozom. Nem tartózkodtak olyan sokan a gépen, legtöbb üzletember volt, esetlen idős házaspár, vagy gazdagok, akik kikapcsolódni utaztak el. Ugyan ezek nem biztosak, csupán ezeket a tényeket állapítottuk meg Yoongi-val, mert igen a beszélgetésünk egy pontján már ide jutottunk, amit ugyan nem bántam, de ahogy elnézem a férfi teljesen mást szeretne. Jó pár perce elég sokszor pillant ajkaimra, illetve melleimre, amiket a vékony babarozsaszin ing elfed lelki szemei előtt. Néhol megérinti combom esetleg kezem, mitől légzésem felgyorsul. Rá kellene szólnom, megkérni, hogy hagyja abba, ez nem helyénvaló, de nem tagadhatom, hogy igenis tetszik. Beharapom alsó ajkai, ahogy egyre beljebb halad ezzel együtt belső combom kényeztetve hosszú vékony ujjaival. Óvatosan mégis erőteljesen simogatja testrészem, és csupán ettől már megkívántam őt.
– Gyönyörű vagy – suttogja fülembe, ahol egy apró csókot is hagy maga után, és hogy még jobban kínozza szerencsétlen lelkem, ujjaival szemtelenül egyre feljebb halad belsőcombomon, míg el nem éri legérzékenyebb pontom.  Mi a fenének nem lököm öt el magamtól? Elvégre mégis ez egy nyilvános hely, Yoongi meg épp megrontani készül. Bár ha ilyen vágyakozva nézz rám, nem érdekel ha itt mindenki előtt magáévá tesz, csak ne kínozzon már. Lassan előrébb hajol mindvégig a szemembe nézve, néhol ajkaimra vetve egy pillantást. Alig vártom, hogy végre hozzám érjen kívánatos ajkai, mikor pedig ez megtörtént elégedetten szusszantam fel. Óvatosan mozgatni kezdte ajkait, először az alsó majd a felső ajkamat kényeztetve. Uram atyám, de jól csókol. Édesen kóstolgatja az ajkaim, amibe belesóhajtok, miközben jobban felé fordulok annak érdekében, hogy jobban hozzám férjen. Ujjait természetesen nem vette el legérzékenyebb pontomról, sőt még merészebb tettre lépet. Óvatosan fékre húzta az anyagot épp annyira, hogy két ujja teljes hozzáférést kapjon testrészemhez. Épp, hogy csak megérintett ki is húzta fürge ujjait ezzel egy időben ajkaimat is magára hagyta. Egyáltalán nem foglalkoztunk azzal, hogy esetleg valaki megláthat minket, úgy viselkedtünk mintha csak ketten lennénk ezen a gépen. De őszintén hasonlóképpen is éreztem. Megszűnt körülöttem a külvilág és csak ez a fél isten, aki épp most szégyentelenül lenyalja ujjairól a nedvem. Csupán a látványra, úgy éreztem felrobbanok. Megörülök ha nem kaphatom meg.
– Bármikor meg állíthatsz – suttogja érzékien fülembe, nyakhajlatomba csókolva. Ki az isten akarja megállítani? Végül is számomra csak egy idegen, hiába bátyám egyik barátja, és minden bizonnyal ki fogja herélni, ha ezt a kis játékunkat megtudja, ám ez se tud érdekelni. Annyira felpezsdített, hogy egyszerűen nem tudok ellenállni neki.
– Tudod – pillant a szemeibe, úgy mintha gondolkodna valamin, majd gyorsan körül néz, aztán újra nekem szenteli figyelmét – Elmegyek a mosdóba, ha szeretnél, tudod – mutat kettőnk közé sejtelmes mosollyal, aztán magamra hagy. Gyorsan hátra fordulok, hogy lássam hova is megy pontosan. Most mit tegyek? Bizonyára sokan gondolnának örömlánynak, aki bárkinek szétteszi a lábát bárhol, pedig ez nem igaz. Csak élvezem az életet, addig míg nem kell férjhez mennem. Úgyse fogja ezt senki megtudni, szóval megigazítva szoknyám, álok fel egy mosoly kíséretében, próbálva lehiggadni, nehogy feltűnő legyek. Mielőtt bemennék a kicsiny mosdóba, szétnézek de mivel semmi különöset nem vélek felfedni, kinyitva az ajtót betuszkolom magam a vigyorgó férfi mellé. Nem sokat várakozik, szinte azonnal, ahogy bezárom az ajtót megragadja derekam, ezzel közelebb húzva magához, de mivel kicsi a helyiség, a mellkasának feszülnek melleim. Ajkaimra tapadva veszi azt birtokba, egy másodperce sem engedve el. Hirtelen hevességétől pislogni is elfelejtek, de ahogy tudatosul bennem tette, kezeim felsimítva vállán, majd a tarkóján alapodig meg, még közelebb húzva magamhoz. Már ha ez lehetséges. Jobb kezével elengedte derekam, hogy felsimítva a felsőm fogjon melleimre. Gyengéden elkezdi masszírozni mire egy jóleső sóhaj hagyja el ajkaim. Belevigyorog egyre hevesebb, követelőzőbb csókunkba, ami arra enged következtetni, hogy tetszik neki. Elengedve ajkaim, fordít meg, és immáron a tükörből látom, ahogy gyorsan, kapkodó mozdulatokkal kioldja övét majd az alsóval együtt letolja azt. Egy óvszer magára görget, amit fogalmam sincs honnan vett elő, majd felgyűri a szoknyám. Egy apró rácsap fenekemre, aztán óvatos mozdulatokkal lehúzza a csipkés fehérneműm. Én időközben megtámaszkodtam a mosdókagylón, ugyanis félő, hogy az izgalomtól egyben vágytól, még összeesnék itt. Jobbjával magára fog, azt követően bepozicionálja magát, és óvatosan belém hatol. Nem túl nagy méretei vannak, viszont vastag és nem utolsó sorban viszonylag régen voltam férfival. Ám ehhez képest igen jól fogadtam méreteit. Gyengégen simogatja hátam egy-egy csókot lehetve ahol csak ér, hogy minél hamarabb elmúljon a kellemetlen érzés és átvegye az élvezet. Nagyon jól esik, hogy vár és nem csap egyből a közepébe. Hiába nem ismerjük egymást, mégis sokkal jobban figyel rám mint eddig bárki. Mikor úgy érzem megszoktam őt, fellököm csípőm jelezve, hogy nyugodtan teheti dolgát. Nagyot nyelve először lomha óvatos mozdulatokat tesz, majd ahogy telik az idő egyre bátrabban, erőteljesebben mozgatja csípőjét. Néha egy-egy csókot is kapok, ahol csak elér, gyengéd érintések mindenhol a testemen. Megpróbálok a tükörbe nézni ugyanis látni szeretném kéjes arcát, ám így is alig bírom megtartani magam. Ha nagyobb lenne a hely, könnyedén rá tudta emelni a pultra, azonban ez igen nehézkes lehetne megoldani, mivel így is alig férünk. Az eddigieknél is gyorsabban, mélyebbre löki magát egyre csak a beteljesülés felé hajszolva minket. Elvégre egy nyilvános helyen vagyunk. Nem lenne szerencsés, ha meghallana minket valaki. Hátraveti fejét, majd egy morgással együtt engedi el magát teljesen, ami nekem épp elég. Amennyire gyorsan csak lehet összeszedjük magunkat Yoongi egy apró mosoly kíséretében megcsókol majd magamra hagy. Hogy a fenébe voltam erre képes? Odaadtam magam neki, ilyen könnyedén. De a legszörnyűbb, hogy nem bánom. Gyorsan megmosom az arcom, hogy valamennyire lehűtsem magam, aztán egy utolsó pillantást vetve magamon, lépek ki a kicsiny mosdóból.
– Jól van kedvesem? – kérdezi egy negyvenes éveiben járó nő, ki épp a mosdó előtt várakozott. Egy pillanatra megrémültem, hogy esetleg mindent hallott, de ennek jelét nem láttam, csupán az aggódást.
– Tessék?
– Az imént mondta a párja, hogy hányt a mosdóba – mutat az éppen felénk néző Yoongi-ra, kinek irdatlan nagy vigyor jelenik meg ajkain. A kis mocsok. Ezért még meg fog lakolni.
– Minden rendben, csak bizonyára valamivel elrontottam a gyomrom – hajolok meg, majd a férfihoz igyekszem. – Még hogy hánytam – csóválom meg a fejem, helyet foglalva mellé.
– Nem mondhattam, hogy...– ám még mielőtt bármit is mondana, kezem szája elé teszem, mert még a végén elárulja itt a kis titkunk.
–Ha meghívsz egy kávéra, megbocsátok .

El is készült. Őszintén, ez volt az egyik legnehezebb megírni, és remélem nem lett csalódás. Ha mégse tetszik, nyugodtan szólj és írok másat.💜