𝓛𝓲𝓽𝓽𝓵𝓮 𝓽𝓱𝓲𝓷𝓰𝓼

*•.¸♡𝓢𝓽𝓻𝓪𝔂 𝓚𝓲𝓭𝓼 𝓑𝓪𝓷𝓰 𝓒𝓱𝓪𝓷♡¸.•*

Miután néhány órával az előző ünnepségek után kisurrantál a szobából, lementél a konyhába, hogy felkapj egy üveg vizet. Gyengéden beletúrtál a hajadba, dúdolva ültél a konyhapultra, majd beleittál a vízbe. Az ablakon beszűrődő holdfény lágyan megvilágítja a területet, amitől megugrottál, amikor meghallottad Bangchan hangját. 

– Szia – köszönt mély, rekedtes hangján. 

– Szia – köszöntötted, és szembefordultál vele, miközben kinyitotta a hűtőszekrény ajtaját. – Mi keltett fel ilyenkor? 

Mély levegőt vett az orrán keresztül, miközben tovább nézett a hűtőben. Úgy tűnt mintha nem lenne igazán éhes, amolyan nasi után kutat. – Egyszerűen nem tudtam aludni, és belefáradtam a plafont bámulni. – halkan becsukta az ajtókat, és keresztbe fonta a karját, hátát a hűtőnek támasztva. – Jól szórakoztál korábban? – vigyorgott, de szerencsére a sötétség miatt nem látta, hogy elpirulsz a gondolattól.

– Igen.– Nos, örülök, hogy jól érezted magad, nem szeretném, ha unatkoznál.

– Határozottan hiányzott nekem ez az egész. – dúdolta Bangchan, és néhány percre elcsendesedett a szoba kettőtök között. Nagyon hálás voltál, hogy a csend közted és a fiúk között soha nem volt kínos. Odalépett hozzád és gyengéden felkapott majd a pultra helyezett – Ölelj meg, szépségem – pimasz mosoly jelent meg ajkai sarkában. A nyaka köré fontad a karjaidat, ahogy ő a derekad fogta közre. A törzsét a lábaid közé helyezte, amelyeket ravaszul köré tekertél, közelebb tartva őt magadhoz. Az egyik keze a csípődre esett, hüvelykujjával finoman dörzsölte az érzékeny területet – Azt mondtad, hiányzott ez? – dörmögte, és a szemedbe nézett azzal a jellegzetes tekintettel. Válaszként gyorsan bólintottál, kuncogva, amikor az oldaladra bökött. 

– Igen, oppa, minden ami veled kapcsolatos, iszonyatosan hiányzott. Keze lassan és elég hamar felcsúszott az oldaladon, ujjai megmarkolták a tarkódat, hüvelykujjával gyengéden az álladhoz nyomja, kényszerítve, hogy felnézz rá. Bangchan imádta, ahogy csak rád tornyosult, és arra kényszerített, hogy szinte bármikor felnézz rá, amikor beszél. 

– De leginkább az amit tenni fogok veled, igaz? – játékosan forgattad a szemed, és úgy döntöttél, nem mondasz ellent neki.

– Határozottan hiányoztak a kezeid.

– Igen baby? – szabad keze gyorsan rátalált combodra, lágyan megszorította, miközben hozzád hajolt, hogy megcsókoljon. Keze lassan a ruhád alá költözött, ujjai alig csúsztattak bele a fehérneműd szalagjába, de te már máris élesen szívtad be a levegőt. Legelőször mikor ilyen intim helyzetbe kerültetek, nyöszörögve csapkodtad mellkasát, annak érdekében, hogy elengedjen, viszont most sokkal inkább neki préseled maga és felnyögsz – Feküdj le, hercegnő. Nagyon gyorsan megtetted, lábaidat a márványlapra támasztottad. – Jó kislány – kuncogta, miközben lecsúszott rólad a most már átázott fehérneműd bámulva. Kezei még szélesebbre kényszerítették a lábaidat, így teljesen sebezhetővé tettél. – Már annyira kétségbeesett vagy miattam. Csak megcsókoltalak, és máris csöpögsz értem – áhítattal bámulta, hogyan csillog a csiklód a lámpák alatt. – Nem hazudtál, amikor azt mondtad, hogy hiányzom.

– Kérlek, Chan! – kérlelted ugyanis úgy érezted mentem megörülsz ha nem ér hozzád, azonban neki teljesen más tervei voltak.

– Nem így kell szólítanod baby. 

– Rohadj meg Bangchan, ha most azonnal nem dugsz meg – hirtelen kitörésedre csak nagyokat pislogott hiszen azért nem éppen erre számított. De az tagadhatatlan, hogy nagyon is tetszik neki. 

– Valakinek nagyon csúnya szája van – a csiklódat néhány apró kis körkörös mozdulatokkal kezdte el kényeztetni, majd boldogan belemerült két ujjával a szúk lyukba. Durván ki-be pumpálva csalt ki belőled minél hangosabb nyögést, amit élvezettel hallgatott. – Ez az baby, légy hangos. Azt akarom, hogy ébreszd fel mindenkit. Azt akarom, hogy lássák, mennyire elázott vagy, gyakorlatilag a pulton csöpögsz – Bangchan szabad keze hamarosan csatlakozott, hüvelykujja pedig a lüktető csiklóddal játszott, miközben hosszú ujjai benned görbültek.