𝓛𝓲𝓽𝓽𝓵𝓮 𝓽𝓱𝓲𝓷𝓰𝓼

*•.¸♡𝓡𝓪𝓲𝓷 ♡¸.•*

Nem látom mindennap, mégis erre vágyom. Folyton tudnám őt lesni, annak ellenére, hogy még a létezésemről sem tud. Hihetetlenül helyes férfi, magas karcsú de annál izmosabb testalkattal áldották meg. Sötét barna szemek, szinte fekete hajszínnel rendelkező férfi, ki csupán egy csábos mosolytól levesz akármelyik nőt a lábáról. Talán minden napra jut neki egy, azonban én mégis vágyom arra, hogy mellettem legyen, hogy magamhoz öleljem, és örökítsem meg tökéletes testének minden porcikáját egy rajzzal. Azonban ezek csak képzelgések maradnak. Ennyit tudok tenni. Álmodozni róla, minden egyes éjjel. Mert míg neki teljesen szabad élete van, oda megy és akkor amikor szíve kívánja, én nem tehetem meg. Van egy három hónapos kislányom akinek gondját kell viselnem. Az apja helyett is szeretnem kell, hiszen amint megtudta, hogy megfogant ez a gyönyörűség, beadta a válási papírokat. Szép kis család lettünk volna, mi? Úgy voltam vele, hogy a történtek után, még csak rá se fogok nézni a férfiakra, egy jó ideig, azonban a sors egy ilyen félistent sodor elém, aki ráadásul a szomszédom. Ugyan, ha nagyon akarnám, tudnék rá időt szakítani, mivel itthonról és emelet az unokatestvérem, elég sokat segít nekem. Azonban nem akarom, hogy rólam pletykáljanak a szomszédok, mivel alig pár hónapja mondták ki a válást. És valószínűleg elijesztené a tény, hogy anya vagyok. Ezért inkább csak csendben figyelem az ablakból minden egyes délután. Még mindig szerettem a volt férjem, hiába tette azt amit. Az első hetekben bizony sokat sírtam, van, hogy néha most is, és csak a kislányom tartotta bennem a lelket. De amint megláttam őt, úgy éreztem, hogy szinte minden gondom elszállt. Habár tisztában vagyok vele, Jihoon, soha nem fog rám nézni, mégis ehhez hasonló elképzelgéseim vannak vele kapcsolatban. Minden bizonnyal nem olyan nővel lenne együtt, akinek még nem húzódott vissza rendesen a hasa a szülés után, a mellei nagyobbak lettek, illetve a csípője is nagyobb számot kapott. De a pár nappal ezelőtt történtek hamis reményeket adott. Egy pénteki napon a kislányom nagyon nyűgös volt és sírt. Nagyon nehezen tudtam elaltatni, és mikor végre sikerült megszólalt a csengő. Megijedtem, hogy netalán fel kell a kicsi, de nem így lett. Soha nem gondoltam volna, még csak álmodni se mertem volna, hogy elérem azt a napot mikor Jihoon átjön elkérni a sót. Látta, hogy valami nincs rendben, és mivel egyébként is rossz napom volt, kiöntöttem neki a szívem. Az nap történt még egy nem várt dolog velem. Megölelt. Jihoon egy olyan szoros ölelésbe részesíttet amiben a volt férjem még soha.
Ma viszonylag nyugis napom van. A kicsi egész jól el van a kis világában, amit mosolyogva veszek tudomásul. Megkértem az unokatestvérem, hogy legyen szíves vigyázni a kislányra míg elmegyek bevásárolni. Nem volt szükségem sok dologra, ezért hamar a kosárba dobtam mindent, majd a kasszához sietve fizettem ki. Nem szeretek különösen sok időt tölteni a boltban, ezért is kapkodó a mozdulataim. Nem figyeltem elégé mikor át akartam haladni a másik oldalra, ezért és talán mert túl gyorsan hajtott a sofőr, majdnem elütöttek. A sokktól azt se tudtam mit kellene tennem. Menjek el, vagy esetleg várjam meg míg ideér a jármű tulajdona? Netalán hívjam a mentőket? Ah nem, arra semmi szükség, hiszen nekem nincs bajom, és gondolom neki se, ha már épp kiszállni készül a járműből. Azonban még a lélegzetem is eláll, mikor szembesülök a majdnem balesetem okozójával.
- Jól vagy? Nem esett bajod? - aggodalmaskodik, ami még inkább megdobogtatja szívem.

*•.¸♡♡¸.•*

- Azért ezzel bekenem nehogy feldagadjon - kezdi el magyarázni egy fehért krémre mutatva, amit minden bizonnyal most a bokámra fog kenni. Képtelen vagyok felfogni, hogy Jihoon ebben a pillanatban rólam gondoskodik. A kis „baleset" után eljöttünk a lakásába, ami számomra a véget jelentette. Nem érkezik kibontani a krémet, mivel már nem tudok uralkodni magamon, ezért az ajkainak esem. Vágyakozva csókolok puha ajkaira. Elsőre nem viszonozza, annyira meglepődött, de aztán a krémet letéve húzz közelebb magához. Ez volt az a pillanat mikor rájöttem tettem súlyára. Most biztosan egy utca nőnek nézz.
- É-én... - próbáltam valami értelmeset kipréselni magamból, ám nem jött össze.
- Nem kell mondanod semmit Y/N. - suttogja ajkaimra egy csábos mosoly kíséretében. - El sem tudod képzelni mióta vágyom erre - ez volt az a pillanat mikor már semmi se érdekelt. Vele akartam lenni, és hogy tudom, ő is ezt akarja, még ha csak egy alkalomra is, de boldoggá tesz. Fölém magasodva nyom le finoman a kanapéra, izmos testével egyfajta védelmet nyújtva. Ajkaimra hajolva kezdi el azt kényeztetni, követelőző csókjaival, ám mégis van benne egyfajta gyengédség. Óvatosan végignyal alsó ajkamon, ezzel bejutást kérve szájüregembe, amit hezitálás nélkül megkap. Kezem nyaka köré fonom, hogy ezzel is még közelebb tudhassam magamhoz. Csókjaival szép lassan halad egyre lejjebb, míg elér nyakamhoz, ahol a kelleténél kissé több időt tölt el. Jólesően felsóhajtok, hiszen ez az egyik gyenge pontom, , a melleim mellett. Nem akartam tétlen lenni, így felbátorodva, elkezdtem lehámozni róla a felsőt, amit egy mosollyal díjazott. A szülésem óta, nem voltam senkivel, meg igazából előtte se. Ha jobban belegondolok, akkor ahogy a férjem megtudta a kislányom érkezését, nem volt hajlandó lefeküdni velem, ami két hónapos terhesen derült fény rá. Mi tagadás, elég rég létesítettem bárkivel is szexuális kapcsolatot. És az, hogy ezt vele élhetem át, iszonyatosan boldoggá tesz. Fürge ujjaival legérzékenyebb pontomat találta meg, mindeközben csókjai kulcscsontomat érték el. Fordítottam helyzetünkön, és ezúttal én voltam az aki Jihoon kényeztette. Én csókoltam tökéletes ajkait, én váltottam ki belőle vágyakozó sóhajokat, miattam izgult fel, nem pedig valamelyik örömlánytól. Pici megilletődtem, mikor lekerült róla az alsó, elvégre még nem láttam ilyen nagy, eres hímvesszőt. De újabb bátorságot véve magamon, kezembe vettem, majd szemeibe nézve nyaltam meg makkját. Nagyon zavarban voltam, hiszen hónapok óta nem kényeztettem senkit ily módon, tartottam attól miszerint elrontanám, ezzel kellemetlenséget okozva neki. Azonban Jihoon szaggatott levegővételei, időnként mélyről jövő sóhajai, arról biztosítottak, hogy élvezi amit vele teszek. Vörös fejjel próbáltam elnyelni egész hosszát, csakhogy nem sikerül, ezért a kezemmel is rásegítettem. Gyengéden a hajamba túr kissé megszorítva azt, ám egyáltalán nem fáj, sőt, valahol még élvezetes is, hogy ennyire akar engem. Nagyot szusszantva válok el nemességétől, egyenesen szemeibe nézve. Elpirulok attól a vágytól ami szemeibe megcsillan. Még soha nem láttam ekkora vágyat egy férfi szemébe se. Ez a pillantás akkora önbizalmat add mint még soha. Egy mozdulattal fordít helyzetünkön és ezúttal ő kerül fölém. Lassú mozdulatokkal szabadit meg a ruhadaraboktól, egy édes mosoly kíséretében. Minden porcikám végigcsókolja, apró élvezettel teli sóhajokat kiváltva belőlem. Rég éreztem már ezt az intenzív érzést. Az élvezettől azt se tudtam mi tévő legyek. A takarót, a párnát vagy éppen Jihoon haját markolásszam, egyfajta kapaszkodott keresve. Végül az utóbbi mellett döntöttem, mikor is hirtelen belém nyalt. Nagyon nyögve adtam tudtára mennyire jól esik amit tesz velem, amit ő egy csábos mosollyal nyugtázott. Újra meg újra megismételte előbbi mozdulatait, míg be nem teljesültem. Nagyokat szippantva az éltető oxigénből ejtettem fejem a párnák közé.
- Finom vagy - nyalja meg ajkait rám pillantva. - És bár nagyon kívánlak, ennél tovább nem megyünk.
- M-Miért? - dadogom szinte alig halhatóan, kapkodva a levegőt, az előbbi akciónak köszönhetően.
- Nem rég szültél. Ne értsd félre, nincs ezzel semmi baj, de nem akarok fájdalmat okozni. - csókol ajkaimra, megdobogtatva a szívem. Tehát nincs minden veszve? Még lehet esélyem nála.

Sziasztok! ☺
Itt is lenne egy újabb kekszi rész. Nem mondom, hogy elégedett vagyok vele, de talán ez tetszik és szerettem írni az egyik legjobban. Remélem nektek is tetszett. Jó olvasást.💜