𝓛𝓲𝓽𝓽𝓵𝓮 𝓽𝓱𝓲𝓷𝓰𝓼

*•.¸♡𝓔𝓧𝓞 𝓒𝓱𝓪𝓷𝔂𝓮𝓸𝓵 ♡¸.•*

Első nap

Összeráncolom a homlokomat a combomon lévő zúzódásra. Honnan szereztem? Lenyomva rájövök, hogy nem fáj. És nem úgy néz ki, mint egy új zúzódás. De tudom, hogy nem tudta érezni, ha mostanában kaptam volna. Az ügyetlenségemre okolva azt mondom magamnak, hogy lehet, véletlenül bementem egy éles sarokba, és csodával határos módon nem fájt.

Harmadik nap

Ébredés közben összedörzsölöm a combjaimat, és a medencefalaimhoz szorítva érzem, hogy folyadék szivárog ki a testemből. Kicsit összeráncolom a szemöldököm. Eltart néhány másodpercig, míg kitisztítom az alvásködöt az agyamból, de végre rájövök, hogy a menstruációmnak nem szabadna itt lennie további két hétig. Azon tűnődöm, mi az isten történik velem. Lehajtom a takarómat, és felemelem a csípőmet, hogy lehúzzam a bugyimat. Meglepetésemre nedves folt van a szürke pamutbugyimon, női mivoltomból izgalom füzér lóg a fehérneműmbe. Nedves álmom volt? Nem is emlékszem, hogy álmodtam volna. Szemeim a csípőmre vándorolnak, ahol egy újabb zúzódás van. És biztos vagyok benne, hogy tegnap még nem volt ilyen. Könnyedén megérintve rájövök, hogy ez nem fáj, hasonlóan az elsőhöz, amit napokkal ezelőtt találtam.

Ötödik nap

Ma reggel egy új fájdalommentes zúzódás van a combom belső oldalán. És egy nedves folt a bugyimon, pont mint tegnap. Kezdek kicsit aggódni. Talán ha holnap újra megtörténik, akkor tényleg elmegyek és segítséget kérek.

Hetedik nap

– Hogy érted azt, hogy éjszaka megérint egy szellem? Ma reggel arra ébredtem, hogy nyögök, ezúttal egy új zúzódás a nyakamon, a bugyimat majdnem átázott. Úgy döntöttem, megkeresem a barátnőmet, aki minden okkult dolgot szeret.

– Egy elvetemült szellemed van, és éjszakánként meglátogat – magyarázza nekem ismét laikus szavakkal. Összeráncolom a szemöldököm, nem tudom, mit kezdjek ezzel az információval. Mielőtt még bármit mondhatnék erre, egy kis köteg zsályát nyom a kezembe. Néhány ima könyvet ad, és utasít, hogy égessek zsályát a lakásomban, különösen a szobámban. Azt mondja, ne aludjak ma éjjel, vagy a szobámon kívül máshol aludjak. És így teszek az utasításai szerint, amint hazaérek aznap este.

7. nap – hajnali négy körül

Végül az ágyamon szunyókálok, a fejtámlának ülök, egy Bibliával az ölemben. Nem aludtam túl jól, különösen a piszkos álmaim miatt, amelyek miatt fáradtan, nedvesen és véraláfutásosan ébredek fel. Így számomra az volt a normális, hogy napközben néhány percet szundikálnék. Kinyílik a szemem valaki nyöszörgése hallatán, hogy aztán egy hosszú pillanat után rájöjjek, hogy a plafont bámulom, miközben az ágyamon fekszem, és a nyöszörgő fél én vagyok. És csak ekkor érzem, hogy valaki megszívja a nyakamat, és éles nyelve végigsimít a bőrömön. De csak akkor veszem észre hirtelen, amikor egy furcsán ismerős feszülést érzek magamban, ahogy a testemet megsértik. A szívem leáll és leesik egészen a gyomromig. Arcom összerándul a fájdalomtól és az élvezettől, amikor a vastag, duzzadt férfiasság ismét belém csapódik. A falaim összehúzódnak a támadó tárgy körül, és utálom, hogy ez az első természetes testi reakcióm, nem pedig, hogy letaszítsam magamról az elkövetőt. Valójában nem is gondolok a tettesre, amíg halk kuncogást nem hallok.

– Mindig olyan könnyen megy – hallok egy halk, öblös motyogást a fülem mellett, ami valószínűleg nem pontosan rám irányul. De felébreszt az örömtől, ami elködösíti az elmémet. Felnyögtem, hogy a behatoló tudja, hogy ébren vagyok. Csípőmozgása megszűnik, a falaim pedig zavarba ejtően lüktetnek a bennem lévő vastag hímtag körül, mintegy könyörgésként, hogy folytassa. Szinte mintha lassított felvételben haladna az idő, nézem, amint egy férfi arca szögletes vonásokkal hátradől, hogy rám nézzen. Visszatartom a lélegzetem, különösen, ha sötétbarna már-már fekete szempár miatt. Lassan látom, hogy ajka széles vigyorra nyúlik, ahol éles fogai láthatók. Kiengedtem egy kis levegőt. A mosolya szélesedik. – Ó, nézd, ki van ébren, csinos kis báránykám – nyögi olyan nyers és halk hangon, hogy a medencefalam összeszorul az ösztöntől. Felmordul, mire egy vigyor esik az ajkára. Leáll a lélegzetem, amikor felemeli a kezét, hogy ujjait az arcomon simítsa végig. Szemem sarkából látom éles fekete körmeit, amitől megdobban a szívem. – Annyira aranyos vagy, hogy arra gondolsz, az égő zsálya elűz – hangja rekedtes, beszédmódja pedig lealacsonyító és gúnyos. Kinyitom a számat, meg akarom kérdezni, hogy ki ő. De nem találom a hangomat, és az egész testem lefagyott. Úgy tűnik, ezt ő is felismeri. A vigyora egyre szélesebbé válik, ahogy közelebb jön. Lehajtja a fejét, és a fülem mellé helyezi ajkait .– Érzem a félelem szagát kis cica – mormolja. Mély levegőt vesz, és felsóhajt. – Annyira félsz, de mégis izgatónak véled ezt a helyzetet – jegyzi meg, sokkal inkább kötekedve. Szemeim természetesen lecsukódnak az örömtől, hogy rátapad a nyakam érzékeny pontjára, és a fejem lassan oldalra billen, hogy jobban hozzáférhessen. Felemeli a fejét, hogy halk kuncogást hallhasson, miközben a nyelvét végighúzza a nyakam oldalán, amíg ajkai a fülemhez nem érnek.– Rendben van, kislány. Mindig haragszol, amikor magamévá teszlek. Csak azt elfelejted mennyire élvezed, bármit teszek a testeddel – mielőtt még reagálnék valamit szavaira, ismét mozgatni kezdi a csípőjét. Zavarba ejtő nyögés szakad ki a számból, és a szemeim fennakadnak az elvezettől. Nyelek egyet, és próbálok visszanyerni valamennyit a méltóságomból, miközben tenyeremmel rányomom izmos mellkasára. Megpróbálom ellökni, de ez egy enyhe erőfeszítés, ahogy a testem megrándul a gyönyörtől.